A budapesti olimpiai pályázat története tökéletesen megmutatja a NER működését.
Mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül eldöntötték, hogy Budapest megpályázza a 2024-es olimpia rendezési jogát. A látszatra sem adtak, még egy nyamvadt nemzeti konzultáció se volt a dologról. 2015. december 2-án a fővárosi közgyűlés lesöpörte az MSZP-s Horváth Csaba javaslatát, hogy legyen népszavazás a dologról. Tarlós István főpolgármester akkor azt mondta, hogy „a lakosságnak kevés az információja ahhoz, hogy felelősen döntsön ebben a kérdésben„.
Mondta ezt úgy, hogy ők anélkül döntöttek az olimpia mellett, hogy elolvasták volna a róla szóló 1.300 oldalas (persze szépen kikozmetikázott) hatástanulmányt. Majd ezt überelte Lázár János, aki a következő kormányinfón azt mondta, hogy “nem szoktak népszavazást rendezni erről, hiszen rendelkezünk az ország vezetéséhez szükséges felhatalmazással”.
Berágtunk, és két nappal később, 2015. december 4-én beadtunk egy helyi népszavazási kezdeményezést. A kérdés így szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?”
Ezt 2016. januárjában elkaszálta a Kúria egy elég zavaros indoklással, miszerint „a kérdés azt sugallja, hogy a választópolgárok a pályázat beadásáról nyilváníthatnak véleményt, holott azt a referendum idejére már régen benyújtják.„
Ezután vártunk, de nem történt semmi, a töketlen ellenzéknek nem jutott eszébe lépni valamit, úgyhogy 2016 szeptemberében ismét nekiveselkedtünk, de már duplán: beadtunk egy országos és egy helyi népszavazási kezdeményezést is olimpiaügyben.
Az országos kérdés az olimpiai törvény visszavonásáról szólt, de az NVB szerint a kérdés nem volt egyértelmű, mert „az emberek azt gondolhatnák, hogy az olimpia megrendezéséről döntenek, miközben a szavazás csak egy törvényre vonatkozott volna„. Az NVB gyakorlatilag vért izzadt, hogy megakadályozza az országos népszavazást, Patyi András elnök például még azt az érvet is bedobta, hogy az olimpiai törvény érinti az olimpiai jelképekről szóló 1981-es nairobi szerződést, nemzetközi szerződésről pedig nem lehet népszavazást kezdeményezni.
A budapesti kérdés átment, csak épp az értesítéssel csöppet „megtréfált” minket az FVB, és mivel még a Kúria döntésére vártunk az országos ügyében, nem álltunk neki gyűjteni. Persze aztán a Kúria az NVB-nek adott igazat, így megnyugodhatott a kormány, megúszták a népszavazást. Akkor.
“Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”
Csak aztán jött a Momentum, és beadta ugyanazt a kérdést, ami nekünk pár hónappal korábban átment.Mivel követték a korábbi eseményeket, tudták, hogy mire számítsanak, felkészültek időben mindenre, és össze is szedték a fővárosi népszavazás kiírásához szükséges 138.000 aláírás közel dupláját, egész pontosan 266.151 darabot.
Ezzel teljesen megzavarták a máskor nagyjából egységes Fidesz-kommunikációt. A politikusok egyike-másika annyira megijedt attól, hogy a NÉP dönt majd helyettük, és esetleg mást, mint amit a NER akar, hogy gyökeresen megváltozott a korábbi véleményük a kérdésben. Legyen mégis népszavazás! Sőt, ne is budapesti, hanem országos!
Mindenki össze-vissza nyilatkozgatott, végül Orbán, Tarlós és Borkai szerda este megsúgta a köztévének, hogy visszavonják az olimpiai pályázatot.
Vagyis nincs merszük kiírni a népszavazást, nem merik bevállalni az esetleges csúfos kudarcot, és nyilván nem akarják azt sem, hogy hónapokig erről legyen szó mindenhol. Ezzel viszont cserben hagyták az olimpiát akaró szavazókat, és megmutatták, hogy nem akarnak demokratikus vitát. Inkább duzzogva bebújtak a sarokba, mint egy hisztis óvodás.
„A kormány elhitette az emberekkel, hogy számukra a demokrácia csak annyi lehetőséget ad, hogy négyévente egyszer elmehetnek szavazni, és két választás között csak annyi a dolguk, hogy eltűrjék a kormány megszorításait, hazugságait és sarcait. A népszavazás tehát arról is szól, hogy az emberek most először mutathatják meg, hogy a két választás között is megvan arra a békés, alkotmányos eszköz, hogy kezükbe vegyék az ország jövőjének alakítását.” – Orbán Viktor, 2008
Nem tudjuk hogy a kezdeményezést aláíró 266.115 választópolgár közül mennyien szeretnék és mennyien elleneznék a budapesti olimipiát. De annyit MINDANNYIAN megérdemeltek volna, hogy egy népszavazáson kifejezhessék a véleményüket. Ahogy 2008-ban a 300 forintos vizitdíjról. Ahogy Orbán többször elmondta, a demokrácia legfontosabb vívmánya a népszavazás. Az emberek döntése.
„Egy demokráciában a népszavazás éppen ennek az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy kíváncsiak vagyunk egymás véleményére. Aki felelős tisztet visel, kérem, annak legyen füle meghallani a kérdéseket, és legyen füle is, és legyen szíve is meghallani a kétségek és bizonytalanságok okait. A meggyőzés, ezt kell ma mindannyiunknak megtanulni, a meggyőzés hallgatással kezdődik, a másik meghallgatásával.” – Orbán Viktor, 2003
Vagy éppen ezt:
„A népszavazás jogát és lehetőségét nem megkaptuk, hanem kiharcoltuk. Az emberek egy alkotmányos jogért voltak kénytelenek több mint egy éven keresztül harcot folytatni. Azonban ez azt jelenti, az emberek ezeket a kérdéseket fontosnak tartják, úgy érzik, ez életük néhány olyan fontos kérdése, amelyekben nem adhatják át másnak a döntés lehetőségét. (…) Úgy is fogalmazhatok, hogy a képviseleti demokrácia, amely négyévente csak egyszer tart ránk igényt, – amikor elmegyünk szavazni -, most kiegészült a részvételi demokrácia egy fontos elemével. Ne tartóztassuk vissza magunkat, ne ijedjünk meg a magasztosnak tűnő szavaktól: az igazság úgy áll, hogy a népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legfejlettebb formája, és ezt sikerült valóra váltanunk Magyarországon.” – Orbán Viktor, 2008
Mit kellett volna tenni? Vitázni, érveket ütköztetni, meggyőzni az embereket, hogy igenis jó lesz az, ha több ezer milliárd forintot elköltenek egy két hétig tartó sporteseményre. Ez persze egy picivel összetettebb feladat, mint kiplakátozni az országot, hogy „Magyarország erősödik”. A Fidesz 2006 óta nem vitázott senkivel. Csak az erőből politizálás megy nekik. Itt most vitázni kellett volna, de inkább gyáván elfutottak és rákenték az egészet az ellenfélre.
Az olimpiai pályázat visszavonásáról kiadtak egy kormányhatározatot is, ami meg olyan, mint a Szabad Nép 1952-ben. Felbomlott az olimpiaügyi egyetértés, és ezért „a felelősség a korábbi döntésükből kihátráló ellenzéki pártokat terheli”.
Igaz, hogy a legutóbbi népszavazást a Momentum nevű civil szervezet kezdeményezte, és ők adták le az aláírásokat is. Bár az LMP, az Együtt és a PM segített nekik gyűjteni, de az összes aláírás töredékét szedte csak össze a három ellenzéki párt. Ami ugye nem az összes.
Egészen csodálatos időutazás 1952-be, még esetleg az alaptörvénybe is bele lehetne írni, hogy mindig mindenért az ellenzéki pártok felelősek.
