Az Eötvös Károly Intézet utánajárt 5 olyan tavaszi esetnek, amikor különböző politikusok óvodás gyerekeket használtak biodíszletnek. Az érintett óvodavezetőktől kapott válaszok alapján az EKINT szerint a gyermekek sok esetben nem számíthatnak az intézmények, intézményvezetők és pedagógusok védelmére, ha pártpolitikáról van szó.

2015 tavaszán minden párt részéről nagyot ment a szavazatszerző-show eme új (bár Kádárra visszagondolva inkább csak felújított) formája, mondhatni felejthetetlent. Addig csak elvétve fordult elő, hogy politikusok gyerekeket használtak pártproganda-célokra (pl. Balog miniszter a Hiltonban, vagy Csöbör Katalin a miskolci farsangon), idén március-áprilisban viszont beindult a nagyüzem.

Először volt a mórahalmi kormányablak-átadás, és a kisteleki ügyfélszolgálat-megnyitó, aztán a fóti jobbikos képviselő szülinapi köszöntése, majd a verselés Tasó államtitkárnak, végül a kazincbarcikai szennyvíztisztítótelep projektmegnyitója. Mindenhol politikusok és gyerekek együtt, majd videó és/vagy sok fotó a cukinak gondolt eseményekről a résztvevő prominensek Facebook-oldalára, hogy lássák a választói, milyen jófej is ő.

Az Eötvös Károly Intézet nem volt rest, és nem hagyta szó nélkül az elharapódzó politikai pedofíliát népszerűséghajhászást: kérdéseket tett fel az érintett óvodáknak és politikusoknak, melyben arról kérdezte őket, hogy a gyerekek nevelését (mint az óvoda elsődleges feladatát) miképpen szolgálta a pártpolitikai eseményen való részvétel, illetve hogy az óvodások szülei tudtak-e arról, és hozzájárultak-e a gyerekek szerepléséhez, fényképezéséhez. A feltett kérdésekkel, és az azokra kapott válaszokból készült tanulmánnyal az volt az EKINT célja, hogy megvizsgálja, hogyan érvényesülnek a gyerekek és szüleik legfontosabb alapjogai, méltóságuk és véleményszabadságuk a pártpolitika érdekei ellenében. (Röviden: rosszul)

Ugyanis a hatályos köznevelési törvény, ahogyan a korábbi közoktatási törvény is tette, kimondja:
„A nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet, továbbá az alatt az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható.”

Márpedig a gyerekekről való találkozásokon készült fotók nyilvánosságra hozatala egyértelműsíti, hogy biodíszletnek kellettek az ovisok a politikusi imidzsekbe.

Az EKINT által az óvodavezetőknek feltett kérdések:

– A műsor betanulása és előadása a pedagógiai program melyik rendelkezésén alapult?
– Az érintett gyermekek szülei tudtak-e a gyerekek szerepléséről, előzetesen vagy utólag tájékoztatták-e őket (ha igen, milyen formában)?
– A szülők a gyermekek szereplésébe az eseményen beleegyeztek-e? Ha igen, milyen formában? A gyerekek fényképezéséhez és a fényképek közzétételéhez hozzájárultak-e a szülők? Ha igen, milyen formában?
– Az elmúlt tíz évben sor került-e arra, hogy pártpolitikus számára az óvodások – akár az óvoda épületében, akár azon kívül – műsort adtak? Ha igen, kinek és milyen alkalomból?

Nos, az öt megkeresett óvodavezető közül négyen válaszoltak:

– Az EKINT által megfogalmazott kérdésekre a mórahalmi óvoda vezetője arra hivatkozva nem adott válaszokat, hogy az általunk kért információk – álláspontja szerint – nem minősülnek közérdekű adatnak.

– A „külső helyszíneken” „külső partnereknek” tartott programot, amelyen a gyerekek verseket szavaltak, a nyíradonyi óvodavezetői válasz szerint minden évben a pedagógiai programban meghatározottak szerint szervezik. A szűkszavú nyíradonyi válaszlevél szerint a szülők tudtával és beleegyezésével szerepeltek a gyerekek.

– A kisteleki óvodától érkezett válasz szerint a kormányablak megnyitóján előadott műsor a pedagógiai program ünnepekkel és jeles napokkal kapcsolatos rendelkezésein alapuló, néphagyományokra épülő műsor volt. A kisteleki óvodavezető a szülők szóbeli tájékoztatásáról számolt be, de a levélből arra következtet az EKINT, hogy a szülők kifejezett beleegyezését nem kérték, inkább valamiféle tiltakozási jogot, illetve legalábbis annak elvi lehetőségét tartották fenn számukra. A válaszlevél így fogalmaz: „Ha akadt volna aki nem járul hozzá állásfoglalását tudomásul vesszük és elfogadjuk. A rendezvény műsorának megtekintésére hozzátartozók is eljöttek, kifogással nem élt senki!” „A szülők, hozzátartozók mindig nagy örömmel fogadták, amikor értesültek gyermekeik szereplési lehetőségeiről.” A fényképkészítéssel kapcsolatban adott válaszból még inkább kitűnik, hogy az óvoda a hozzájárulás szabadságának problematikáját nem érzékeli. Eszerint: „A fényképek készítéséhez és közzétételéhez szóban hozzájárultak a szülők és igénylik is ezt. Büszkék gyermekeikre.” 

– A kazincbarcikai óvodások, a válasz tanúsága szerint, ugyancsak a pedagógiai program alapján vettek részt a szennyvíztisztító modernizációs projektjének megnyitóján, ahol a Föld világnapjára összeállított műsorukat adták elő. A szülők előzetes tájékoztatást kaptak a szereplésről, és abba, valamint a gyermekekről készült fényképek közzétételébe írásban bele is egyeztek.

– A fóti óvodások szülei nem kaptak előzetes tájékoztatást a programról, amit az óvodavezető az alkalom váratlanságával magyarázott, így értelemszerűen hozzájárulást sem adhattak.

Az érintett politikusoktól azt kérdezte az Eötvös Károly Intézet, hogy milyen módon kapcsolódik közfeladataik ellátásához az óvodások fogadása, illetve meglátogatása.  Csak a két, fóti ügyben érintett jobbikos önkormányzati képviselőtől érkezett válasz a megkeresésre, a fideszes államtitkár országgyűlési képviselő és a szocialista polgármester nem reagált.

Az EKINT tanulmánya szerint Varga Péter Zoltán és Merkwart Krisztián, a két önkormányzati képviselő (akik egy fóti óvodában almát osztottak, majd a születésnapját ünneplő egyik képviselőt az óvodások műsorral köszöntötték) levelében – egybehangzóan – két, az önkormányzati törvényben meghatározott közfeladatra is hivatkozik, így az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatásokra, valamint a gyermekjóléti szolgáltatásokra és ellátásokra (továbbá megírták, hogy az almákat képviselői tiszteletdíjukból vásárolták). Ezzel szemben a már hivatkozott, fényképekkel illusztrált Facebook-bejegyzés egyértelműen a politikai népszerűség-növelés szándékáról árulkodik. Eszerint Varga Zoltán Péter nem az önkormányzati törvényben meghatározott közfeladatok teljesítésével kapcsolatban, hanem amint írja, „Merkwart Krisztián fóti önkormányzati képviselőtársam születésnapja alkalmából” látogatta meg az óvodát. A FB-poszt beszámol még a több mint harminc kiló szétosztott almáról, és a születésnapi meglepetés-műsorról.

Az Eötvös Károly Intézet elemzése itt, annak rövid kivonata pedig itt olvasható. A legfontosabb megállapításaik:

–  A politikának a közoktatásban úgy és annyiban van helye, hogy az a demokráciára nevelést, az oktatás és nevelés jogszerű céljait szolgálja.

– Az óvodák és iskolák tartós és kényszerű közösségek, az oktatási szereplők közötti formális (és persze informális) függőségi viszonyokkal, ahol a pártpolitika megjelenése komoly veszélyt jelent a gyerekek és szüleik jogaira.

– Egy pártpolitikai vitában, vagy ha csak megfogalmazódik pártpolitikához kötődő vélemény, felvetődik ilyen programlehetőség, a gyerekek és szüleik kényszerhelyzetbe kerülnek. Akár reagálnak, akár hallgatnak, akár részt vesznek, akár nem, a diák- és szülőtársak, illetve a pedagógusok ezt politikai meggyőződésük kifejeződéseként értelmezhetik. Ez pedig sérti a gyerekek és szüleik véleménynyilvánításhoz, illetve az attól tartózkodáshoz fűződő alapvető jogát.

– Az elemzett esetekben a közoktatás legfiatalabb szereplőit használták pártpolitikai célokra. Az óvodások azok, akik életkoruknál fogva még azt sem tudják, miben vesznek részt, milyen játszmák eszközeivé lettek. Az óvodások kihasználása emberi méltóságuk sérelmét okozza.

– A pártpolitika tilalma nem feltételes, a közoktatási intézmények a szülők hozzájárulásával sem vonhatják be a gyerekeket pártpolitikai tevékenységbe.

– Az EKINT szerint a válaszok arról árulkodnak, hogy a gyermekek sok esetben nem számíthatnak az intézmények, intézményvezetők és pedagógusok védelmére, ellenkezőleg: azok, akiknek elsődleges feladata a gyermekek jogainak védelme, maguk is közreműködtek abban, hogy gyerekeket politikai célokra használjanak. Úgy tűnik, az oktatás szereplői számára nem egyértelmű, hol húzódik a határ a megengedhető és a tilos politikai tevékenység között, melyek a tiltott pártpolitikai események, amelyek tekintetében a részvétel lehetőségét az intézmények fel sem vethetnék.

Na és mi történt tegnap, a tanulmány publikálásnak napján? Vona Gábor, a Jobbik elnöke kiposztolt a Facebook-oldalára egy videót, ami azt örökítette meg, hogy Vona feleségével együtt meglátogatta az ózdi óvodásokat, és mesélt nekik, evett, játszott, cukiskodott velük.

 

 

Vona elmondja a videó végén is azt a szöveget, amivel Facebook-ra posztolta a videót: „A kritikusaimnak pedig azt tudom mondani, hogy lehet utánam csinálni, nincs levédve, bármelyik párt vezetője folytathatja.”, ezért ajánljuk figyelmébe a közoktatási törvény fentebb idézett vonatkozó szakaszát, miszerint „az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható”.

Jó lenne, ha ezt egyszer s mindenkorra megjegyezné minden politikus, és nem használna gyerekeket biodíszletnek a szavazatszerző showműsorába. Vona akciója épp olyan szánalmas és gyomorforgató, mint Tasóé volt áprilisban.