Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Emlékműépítőkből tiltakozók, tiltakozókból emlékműépítők

2014. július 21. 5 percp

Orbán Viktor döntötte el, hogy most nyáron kell felállítani a német megszállás emlékművét, tudta meg a Népszabadság. Ez még annak fényében is megdöbbentő, hogy tudjuk, a Miniszterelnök úr döntötte el például, hogy hány államilag támogatott jogász tanuljon az országban. Van olyan, amiben nem Orbán dönt?
Az „érvek” a hétvégi akció mellett:
– tombol a nyár”, az emberek nyaralnak, így kisebb lesz az ellenzéki felháborodás-hullám hatása
– balliberális tiltakozók minden ellenérvet – történelemhamisítás, holokauszt-átírás – számtalanszor elmondtak, így az nem hat már széles körben.
– olyan a „csillagállás”, hogy az emlékmű felállítása valószínűleg nem kavar nagyobb nemzetközi és belpolitikai hullámokat (Gáza, Ukrajna, Mazsihisz belső válsága).
– pénteken eldőlt, hogy a Fővárosi Törvényszék nem enged népszavazást tartani a Szabadság téri emlékmű ügyében. Mert a szoborállítást egy kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánította.

Amikor vasárnap csináltam ezt a gifet, a fene sem gondolta, hogy tényleg ez van a háttérben.

Nem kérdés: a mindenkori kormánynak jogában áll mindenféle emlékművet állítani.
A mindenkori ellenzéknek, az állampolgároknak, a szakmai, társadalmi és civil szervezeteknek pedig jogában áll kifejezni a véleményüket, tetszésüket, nemtetszésüket.

Apró fricskát azért ad a történetnek, hogy akik most emlékművet emelnek, azok 8 éve egy másik emlékmű ellen tiltakoztak, akik most tiltakoznak, azok 8 éve egy másik emlékművet adtak át – kordonok között.

A kormány 2004 augusztusában döntött az 56-os emlékmű létrehozásáról. A megvalósításra a Miniszterelnöki Hivatal 2005 februárban hirdetett közbeszerzési tervpályázatot. A pályázat anyagát 189-en kérték ki, közülük 78-an nyújtottak be pályamunkát. A bírálóbizottság elnöke, a Budapest Galéria igazgatója, Zsigmond Attila volt, a bizottság szobrászokból, építészekből, művészettörténészekből és történészekből állt.

„A Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala a 2208/2004. (VIII. 27.) sz. Korm. határozat alapján nyílt tervpályázatot ír ki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékművének megtervezésére. Az 1956-os Emlékévet előkészítő Emlékbizottság és az ’56-os forradalmárokat, valamint az 1945-1956 közötti politikai üldözötteket képviselő Társadalmi Bizottság véleménye alapján a Miniszterelnöki Hivatal a pályázókat az alábbiakban leírtakkal kívánja segíteni az alkotó gondolkodásban. A kiíró nem kívánja meghatározni, milyen műveknek kell születniük. A jelen preambulummal azokat a kereteket vázoljuk föl, melyek segítségül szolgálhatnak egy, az ’56-os forradalom és szabadságharc eszmeiségét hűen kifejező Emlékmű elkészítéséhez.„

2013. december 31.: Megjelent a szilveszteri Magyar Közlönyben az emlékműről szóló kormányhatározat. Egyből nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánították, így egy tucatnyi engedélyeztetést ki lehetett hagyni. Szintén 2013. december 31-én megkötötték a vállalkozási és felhasználási szerződést az alkotóval az emlékmű műleírásának, koncepciójának és látványtervének elkészítésére. Párkányi Raab Péternek erre három napja volt, mert 2014. január 3-án már le is járt a teljesítési határidő.

A győztes, az i-y alkotócsoport Kft. az évforduló évére utalva eredetileg 2006, egyre sűrűsödő vasoszlopból álló, 56 fokos ékszerű, háromszög alakú tömböt tervezett. Az oszlopok rusztikusan rozsdás, illetve rozsdamentes vasból készültek.

2014 január 15-ére egy kézzel felrajzolt vázlat alapján az elbírálók, Kerényi Imre és két művészeti akadémiás szobrász, Melocco Miklós és Benedek György már dicshimnuszt írtak az Emlékműről, aminek szimbolikája faékegyszerűségű: Magyarország = a védtelen Gábriel arkangyal figurája csak elszenvedte a háborús bűnöket, mindenről a megszálló németek = az angyal felett tomboló náci sas tehetnek.

Rétvári Bence szerint az 1956-os emlékművet lekoppintották a holokauszt zsidó áldozatainak emlékére épített berlini emlékműről. Az építkezés során talán engedély sem volt arra, hogy egy régi szökőkutat elbontsanak a helyszínről. A köztéri emlékműnek „semmi köze a magyar történelemhez, főleg 1956-hoz”. Nehezményezte, hogy nincs semmi „nemzeti ötlet” az emlékműben, amelynek tervezőiről úgy vélekedett, hogy nekik „semmit nem jelent 1956”.
Wittner Mária szerint a kormány által megrendelt alkotás nem október 23-nak, hanem a november 4-i megszállásnak állít emléket. A tiltakozók levélben szögezték le, hogy a polgári engedetlenség eszközeivel lépnek fel és minden alkalmat megragadnak a tiltakozásra. Az ötvenhatos szervezetek szerint nem méltó a forradalomhoz a Felvonulási téren október 23-án felavatandó emlékmű. Balázs Piri László, az 1956 Alapítvány kurátora közölte, hogy egyetlen 56-os szervezetet sem kerestek meg, amikor zsűrizték az emlékmű pályázatait.

A Mazsihisz szerint a szobor „történelemhamisító próbálkozás”, kérték a terv leállítását. A Mazsihisz a holokauszt emlékév bojkottjáról dönt, tiltakozásul a szobor és a kormányzati politika ellen. A Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián élesen bírálták az emlékművet és a kormányt.

Az avatási ünnepségen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök térdre ereszkedett, és majd félpercig mozdulatlan maradt, mielőtt virágot helyezett volna el az emlékműnél. A tüntető tömeg füttyel és „Elkúrtad!” kiabálással fejezte ki nemtetszését. Az emlékmű avatása alatt mintegy három-négyszáz ember folyamatosan gyalázkodott a környéken, füttyel, bekiabálásokkal, sípolással, valamint motorberregtetéssel fejezték ki nemtetszésüket. A helyszínt az őrezred munkatársai nagy erőkkel biztosították, sok testőr állta körül a díszvendégek széksorát, az eseményeket négy maszkos, távcsöves ember figyelte a szemben lévő ház tetejéről.

Tarlós István 2010-ben úgy nyilatkozott, hogy lebontatná az 56-os emlékművet, mivel az nem tetszik neki, sőt, azt állította, hogy az nem is művészet.
Szőcs Géza kulturális államtitkár 2011 februárjában azt nyilatkozta, hogy lebontatná, vagy a Szoborparkba, vagy a tököli volt szovjet laktanya területére helyezné át az 56-os emlékművet. Az államtitkár azzal indokolta az egyelőre hivatalosan nem jóváhagyott tervet, hogy az emlékmű „szerencsétlen helyen és alakzatban” valósult meg.

Együtt-PM azt írja, tűrhetetlennek tartják, hogy az Orbán-kormány nem csupán figyelmen kívül hagyta a széleskörű társadalmi felháborodást és tiltakozást, de az éj leple alatt állította föl a történelemhamisító emlékművet. Az önkormányzati választás után, az új balközép városvezetés el fogja távolítani azt”.

Szájbarágás lvl 999:

És mi a tanulság?
Röviden: mind a két oldal elmehet a picsába.
Ahol Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc tiltakozik, ott az emlékművel vagyok.
Ahol Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc 56-os emlékművet avat, ott a tiltakozókkal vagyok.
Ahol Orbán Viktor zavaros gondolatait emlékműbe önti, ott a tiltakozó civilekkel vagyok.
Ahol Orbán Viktor az 56-es állami emlékmű ellen tiltakozik, ott az emlékművel vagyok.

Amúgy meg mind a két emlékmű ronda.
De legalább az egyik csak egy ronda emlékmű, a másik meg egy történelemhamisító emlékmű.