Nem akartam elhinni – valójában persze tudtam, hogy igaz, és a Hírcsárdát megint jócskán túlszárnyalja az élet – a hírt, miszerint a kormány emlékművet állít Magyarország 1944. március 19-i német megszállásának. Megvártam, míg kijön az online Közlönyben, és hát igen, semmi meglepetés, tényleg benne van. (218.oldal)

Persze mi más is illene jobban a Szabadság térre, mint egy megszállás-emlékmű…

Azt még nem tudni, hogy ki fogja elkészíteni az emlékművet, és mennyibe fog kerülni.

Viszont az egyértelmű, hogy valami – legalábbis a névválasztás – megint nagyon félrement, ugyanis normális, fejlett stb országokban a rossz dolgoknak nem szokás emlékművet állítani. A rossz dolgok áldozatainak igen, de a gyilkosoknak nem.

Ennek emlékművet állítani nem egyszerűen bizarr, hanem abszolút perverz kategória:

“1944. március 19-én szállták meg a náci Németország csapatai Magyarországot, hogy megelőzzék azt a veszélyt, amit a Kállay-kormány béketapogatózásai jelentettek a Harmadik Birodalom számára. (…)

A németek március 19-én, hajnali 4 órai kezdettel megszállták az országot, bevonulásuk után azonnal hajtóvadászatba kezdve azon politikusok és értelmiségiek (pl. újságírók) ellen, akik németellenességükről voltak ismertek. A cenzúra bevezetésével számos lap került betiltásra (pl. Népszava, Magyar Nemzet), szerkesztőiket gyakran kivégezték vagy koncentrációs táborokba vitték.

Fokozatosan szigorították a zsidóságra vonatkozó törvényeket, a Magyarországra érkező Adolf Eichmann vezetésével pedig megkezdték a zsidó kérdés végső megoldásának előkészületeit (Magyarország, egyedüli német szövetségesként, ezt korábban nem volt hajlandó megtenni). Az ország teljhatalmú biztosa Edmund Veesenmayer lett, aki Kállayék helyett egy Sztójay Döme volt berlini követ által vezetett kormányt állított az ország élére.

A megszállás eredményeként Magyarország megmaradt önállóságát is elvesztette, a németek korlátlanul érvényesíthették akaratukat, úgy a külpolitikában mint a magyar belügyekben. Március 19-e után fokozódott az ország kirablása is, Németország hadikölcsön címén szinte korlátozás nélkül szállította el a számára szükséges élelmiszert és nyersanyagokat.”