Politikai kommunikációs mérföldkövet hagytunk el a héten, a Megafon Központ Facebook oldala március 29-ig már 1 milliárd forintot költött arra, hogy fideszes megmondóemberek posztjait tolva terjessze a kormány és a kormánypárt legfontosabb kampányüzeneteit és rágalmait. A magyar politikában korábban is fordult elő karaktergyilkosság, időről-időre rásütöttek bélyegeket az ellenfelekre, de az ilyen intézményesített és szervezett lejáratás csak a legdurvább rezsimekre volt jellemző, és az Európai Unióban szinte példa nélküli volt. Eddig. 

Ahogy Zsolt Péter a Méltányosság politikai elemző központ publikációjában leírja, a karaktergyilkosság személyeskedés, ellenimázs, negatív kampány. Leszűkíthető arra, hogy nem az adott politikus vagy politikai szereplő cselekvésére, szándékaira és üzeneteire, hanem sokkal inkább a vélt vagy valós jellemére koncentrál, s ezt igyekszik kiforgatni, kisarkítani, karikírozni, vagy egyszerűen behazudni neki egy újat. A közösségi média térnyerésének következtében a modern kori karaktergyilkolás már sokkal gátlástalanabb és összetettebb fegyvertárral rendelkezik, mint korábban bármikor.

Antal József karakterét még az urizáló értelmiség témájú karaktergyilkosságnak vetették alá, akkoriban sikeresen. Igaz mára pozitív értelemben használják, úgy mondják, Antal legalább egy úr volt – egy szotyolázóhoz képest mindenképpen. Horn Gyulára a pufajkás, tömegbe lövető gyilkos karakterét próbálta a MIÉP, a Fidesz és a mai lakájmédia is ráégetni. Utódja,  Medgyessy Péter békés, szerény, visszahúzódó, barátságos karakterként kezdte, aztán gyengekezűként, erőtlenként és butuskaként fejezte be politikai pályafutását. Gyurcsány Ferenc egy szemkilövető és éjjel-nappal hazudik. Márki-Zay Péter pedig a propaganda szerint minden rossz egyben, ami egy emberről elmondható.

Karaktergyilkolni csak szándékosan lehet, egy valódi újságíró véletlenül senkinek a jellemét nem fogja támadni és senkinek a mondandóját nem fogja kiforgatni. Nem ez a szakma dolga, nem ez a célja. Ha valaki bizonyíthatóan feltárja, hogy Borkai házasságtörő, és ebből az olvasó következtet a jellemére, az még nem karaktergyilkosság. Ha viszont valaki bizonyítékok nélkül állítja ugyanezt a Jakabról, az már az.

Az igazi különbség nem több, mint a szándék. Ha valaki szereti feltárni a személyek érdekküzdelmeit és megfigyelni, hogy az miképp hat a közéletre, az menjen politikai újságírónak. Ha valaki azért készít célzottan riportot, hogy megbuktasson valakit, az menjen karaktergyilkos propagandistának. Előbbi egy – a legtöbb esetben – pártsemleges, utóbbi pedig egy vállalt, rosszindulatú szerep, annak minden előnyével, hátrányával és megosztottságával.

A kormánypárti megmondóembereket karaktergyilkosokat képző Megafon Központ 2020 nyarán indította első képzését, hogy „hangosabbra csavarja” a kormányzati propagandát a közösségi médiában. Induláskor az életre hívójuk, Kovács István, a – sokmilliárdos állami támogatást megnyert – Alapjogokért Központ stratégiai kutatója azzal haknizta végig a sajtót, hogy a központot azért hozzák létre, „hogy senki ne érezze úgy, hogy egyedül harcol a világ ellen. A cél az, hogy bebizonyítsuk mindenkinek: ez a lázadás egy győztes harc lehet, harcolni jó, és ha néha veszítünk is, jobb harcban elesni, mint meg sem próbálni”.

Már akkor megmosolyogtató volt 10 év Fidesz-kétharmad után lázadásról hallani egy kormánypárti propagandistától, de a tudatos és profi képmutatás egy szükséges tulajdonság akkor, ha az ember egy olyan hitvány hivatást választ, mint ez.

Mivel a munka meglehetősen erkölcstelen és nagyon erős gyomor kell hozzá, nem csoda, hogy új arcokat ehhez a harchoz csak elvétve tudtak megnyerni a Megafonnál. Jelenlegi kilenc támogatottjuk közül csak ketten vannak, akik sehol korábban nem bukkantak fel a kormányközeli médiában.

A papíron konzervatív és keresztény értékeket képviselő „politikai-influenszerek” a hagyománytisztelő kormányzati narratívát szinte csak érintőlegesen veszik fel tartalomlistájukra, helyette azon főleg az ellenzék szapulása szerepel. Ezt viszont meglehetősen összehangoltan csinálják, jól látszik, hogy az adott heti téma (célpont), mindig központilag érkezik meg a megafonosokhoz, a kormányzati média aktuális vezérfonalai alapján.

Orbán Viktor rendszerének, a NER-nek a fenntarthatatlanságának egyik legfőbb oka az, hogy baromi sok adófizetői pénzt éget el pusztán arra a célra, hogy dezinformáljon. A költségek  folyamatosan nőnek, hiszen a gazdasági problémákról, romokban lévő egészségügyről, covid-halálozásról, 400 forintos euróról, lakhatási válságról, vagy 500 forintos kenyérárról, vagyis a keserű valóságról valamivel el kell terelni a figyelmet. Az egyre több probléma elfedése egyre drágább.

A Fidesz egyik korábbi sikeres gyakorlata az volt, hogy a pártpropagandát kormányzati kommunikációnak adta el, és míg az ÁSZ százmilliókra büntette az ellenzékieket tiltott pártfinanszírozásért, a kormánypárt gyakorlatilag annyit költött, amennyit csak nem szégyelt. Az ÁSZ elnöke a pártból ült át a pozícióba, és pontosan tudták azt is, hogy a választók jelentős része nem tud párt és kormány között különbséget tenni, így minden következmény nélkül lehetett a nekik tetszőre mosni az agyakat. Ez a rendszer remekül bevált a plakátoknál és a közmédiánál is, de a karaktergyilkosokat mégsem lehetett így kifizetni. Mi marad hát? A NER haszonélvező kegyeltjei nyúlnak zsebbe és meghálálják az állami szerződéseket és az extraprofitot.

1 milliárd forint! Ennyit költött csak facebookos hirdetésekre a Megafon az elmúlt hónapokban! A világjárvány, a háború és az elszálló infláció közepén hál istennek volt, aki talált 1000 millió forintot a zsebében erre.

Az olvasókat úgy lehet elérni és megnyerni a követésedre, hogy minőségi tartalmat gyártasz, és ők megosztják azt egymással. De ha szemetet gyártasz, akkor marad neked az, hogy bevásárolod magadat a hírfolyamukba. Azaz hirdetsz. Azonban ez sem vezet a hosszútávú és folyamatos eléréshez, mivel ezekben az esetekben nem tudatos médiafogyasztókról beszélünk, vagyis ha meg is osztanak egy-egy karaktergyilkos tartalmat, az oldal bekövetése a legtöbbször elmarad. A fenti influencerek háromnegyedét egy halom pénz elköltése után is kevesebben követik, mint a Vastagbőrt, így aztán kénytelenek újra és újra hirdetések útján eljuttatni őrjöngésüket az állampolgárokhoz.

100 ezer forintból a Facebookon 34-95 ezer embert lehet elérni egy hirdetéssel. 1 millióból egy hirdetés minden magyar falán átlagosan százszor jelenne meg.

Sajnos úgy látszik, mára a kimeríthetetlen anyagi források győzedelmeskednek az igazi értékek és igazi információk felett. És nem, nem azért, mert ezekre lenne igény. A karaktergyilkos tartalmak pusztán „gazdasági erővel” egyre inkább kiszorítják a valódi híreket, és a végén már nem marad más az átlag fogyasztónak, mintsem, hogy Karácsony Gergely egyszerűen alkalmatlan, Márki-Zay Péter pedig olyan gonosz, hogy háborúba taszítana minket, eltörölné a rezsicsökkentést, beengedné a migránsokat és mindent elvenne, ami jó.

Hogy Márki-Zay Péter lejáratása mennyire volt sikeres és mennyire jól befektetett pénz a megafonos 1 milliárd, vasárnap kiderül, ugyanis három éve a főpolgármester példáján láttuk, hogy a túltolt karaktergyilkolás átmehet önnön paródiájába, és az eredmény lehet rendkívül kontraproduktív is.

Címlapkép: Szijjártó Péter külügyminiszter megafonosokkal 2022. február 23-án (fotó: Megafon/Facebook)

Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.