Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Nagytőkések nagykoalícióban

2012. május 18. 2 percp

„A rendszerváltás előtt ezerötszáz téesz és százhúsz állami gazdaság létezett, ezeket privatizálta el sok helyen a menedzsment a tagok elől. Tőkéstársaságok születtek, amelyek utóbb konglomerátumokká egyesültek. Olykor persze összecsapnak a jobbosok a balosokkal, de a végén kiegyeznek egymással, hiszen holló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Azok a földek a támogatással együtt gazdálkodó családok ezreinek adhatnának munkát, megélhetést és biztos jövőt. A mi spekuláns oligarcháink óriásbirtokokat akarnak alföldnyi repcetáblákkal, ahol egész nap egy irányba gurulhat a műholdról irányított kombájn, és ahol átlagosan százhetvennégy hektáronként kell egy embert alkalmazni.

Az uniós területalapú támogatás lassan nálunk is eléri a száz százalékot – ez hektáronként háromszáz euró, vagyis úgy százezer forint. Ezzel szemben a bérleti díj egy átlagos aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer. A különbség hetvenötezer. Vagyis ha szerzel száz hektárt, az évi hét és félmillió úgy, hogy egyetlen kapavágás sem történt. Ezer hektárnál hetvenötmillió. És a termelésből szerzett haszonról még nem beszéltünk. Meg azokról sem, akiknek eszükbe sem jut dolgozni, inkább kamuszerződésekkel, nagyjából az eredeti huszonötezres bérleti díj fejében továbbadják másnak a földet. Így kaszálható ezer hektárról százmillió – íróasztal mellől. A minisztériumban meg látszólag csodálkoznak, hogy az illető úgymond nagybirtokosnak nincs egyetlen gépe sem. Hát mire kéne neki?

Ma Kelet-Magyarországon úgy kétszázezer forintért vehető egy hektár, Nyugat-Magyarországon kétmilliót is elkérnek érte, a határ túloldalán, Burgenlandban már tízmillió forint az ár. Pontosabban az eszmei ár, ugyanis nem kapni földet.” – Ángyán József

Ángyán József fideszes politikusként a létező legkeskenyebb deszkán próbál átkelni az oligarcháktól hemzsegő folyó felett, így maximálisan megértem, hogy nem nagyon szeretne neveket mondani. Bőven elég volt, hogy felhívta a figyelmét a problémára, a sajtónak és az ellenzéknek lenne a dolga, hogy összeszedje a mozaikdarabokat.
Az Átlátszón Ferenczi Krisztina három részes cikksorozatban vesézte ki a Felcsút környéki Orbán-Lévai földterületeket, ma pedig a K-Monitor blog az agrártámogatások elosztását szedte össze:

1. A támogatásban részesülő gazdaságok 86 százaléka az átlagos értéknél kisebb támogatásban részesül, a gazdaságok felső 10 százaléka teszi zsebre a támogatások 76 százalékát. A biznisz nagysága: 154 milliárd forint.

2. Nocsak, nocsak … Csányi, Csányi, Nyerges, Nyerges, Nyerges, Nyerges, Leisztinger, Leisztinger ..

(Grafikon: K-Monitor)

3. A legtöbb támogatást 3 ismert nagytőkés kapja, Csányi Sándor OTP-elnök, Nyerges Zsolt és Leisztinger Tamás MSZP-közeli milliárdos.

+1. A hab a tortán, hogy Csányi Sándor egy szingapúri cégen keresztül birtokolja az agráriumban érdekelt céghálózatát.
„2010-ben az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor magánbefektetéseit kezelő Bonitás 2002 Zrt. eladta az 5 millió forintos alaptőkéjű, a bankár hosszú távú agrárbefektetéseire alapított Bonafarm Zrt.-t a szingapúri bejegyzésű CSIM Pte. Ltd.-nek. Az adásvételi ügyletet adóoptimalizálási szándék ihlethette, lévén hogy a CSIM tulajdonosa maga a Bonitás.”

A Csim Pte. Ltd tulajdonában áll többek között a Sole-Mizo, a Pick-Szeged és a Csányi Pincészet.
Szingapúr adóparadicsom, ugye, Elnök úr?