Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

A budaörsi Trianon-nagykoalíció

2015. június 3. 2015. június 27. 7 percp

A helyi Fidesz, KDNP és Jobbik közös megemlékezése június 4-én.

Egymás után fog beszédet mondani a három párt budaörsi szervezetének elnöke a trianoni döntés évfordulóján egy közös megemlékezésen, biztos nagyon szép esemény lesz.

Nem photoshop, a budaorsiinfo.hu hozta le:

Mindezt ráadásul úgy, hogy Wittinghoff Tamás, az útdíj elleni lázadásával híressé vált budaörsi polgármester egy civil szervezet, a Budaörs Fejlődéséért Egyesület jelöltjeként szerzett mandátumot, a budaörsi képviselőtestület összetétele pedig így néz ki:

– Budaörs Fejlődéséért Egyesület: 11 fő

– Fidesz-Magyar Polgári Szövetség: 3 fő

– Jobbik Magyarországért Mozgalom: 1 fő

KDNP-s képviselő nincs, és jobbikos is csak az egy szem Császárné Kollár Tímea, aki egyben a Jobbik Pest megyei alelnöke, és akiről érdekes információk hangzanak el az alábbi videóban.

Például az, hogy sógora által irányított sportegyesületnek akart önkormányzati támogatást, de az még ennél is jobb, hogy a most a Fidesz-KDNP-vel közös megemlékezés helyszínéül választott Trianon-emlékmű 2011-es alapkőletételekor a _saját_ családi fotóit rakta a kapszulába a Nagy-Magyarország-térkép és az emlékműépítési szándéknyilatkozat mellé. Szegény polgármester ezt úgy reagálta le a testületi ülésen, hogy „Azért azt remélem, hogy nem képviselőasszonyt fogja ábrázolni a trianoni emlékmű, mer’ akkor már bajba’ leszek.”

Szerencsére nem így lett, a tavaly Wittinghof által átadott, majd a Fidesz-KDNP-Jobbik nagykoalíció által felszentelt budaörsi trianoni emlékmű így néz ki. (kép innen)

Szép.

Frissítés: Cikkünk megjelenése után Császárné Kollár Tímea az alábbi levelet küldte:

„Tisztelt Szerkesztők!

A „laspalmas” fedőnevű cikkíró által közölt írás teljesen félretájékoztatja az olvasókat több ponton is. Az emlékmű ügye és a városi atlétika ügye is hosszú történet volt, igyekeztem a lehető legrövidebben leírni a történteket, amit csatolok, kérem olvassák el és ez alapján döntsék el, hogy mi legyen az írás sorsa. Csatolom az önéletrajzomat is, igazából azért, mert én nem szeretnék az Önök számára egy arc nélküli bokszzsák lenni, és természetesen állok rendelkezésükre bármelyik elérhetőségemen.
Várom a jelentkezésüket.

Üdvözlettel:

Császárné Kollár Tímea”

A csatolt dokomentum, melynek címe „Válaszok”:

„Trianon emlékmű: évek óta küzdök, küzdünk azért, hogy Budaörsön lehessen emlékmű, lett is, készen van, egy olyan városban, ahol a liberális , ex-SZDSZ-es országos ügyvivő polgármester szerint erre semmi szükség nincs, sőt, amikor még úgy nyújtottuk be, hogy nem voltunk a testületben, a következő műsor zajlott le (címe: Magyargyűlölet Budaörsön):https://www.youtube.com/watch?v=jgMvD-BoQns

Talán emlékeznek rá, ő az (Wittinghoff Tamás), aki nem engedte, hogy felálljunk a kommunizmus áldozatainak emlékére idén februárban. Valóban, az alapkőbe szerettünk volna elhunyt határon túli őseinkről fotót tenni addig, amíg nem áll az emlékmű. Két fotót raktam be a nagyszüleimről, egyikőjük sem él már, mint ahogy a szüleim sem. Apai nagypapámét: Felvidéken született 1915-ben, katonatiszt volt a II. világháborúban, Nürnbergig vitték, édesapámat nagymamám 1945-ben Rorhbachban szülte meg, mert állapotosan kiment az ausztriai hadifogolytáborhoz, hogy nagyapám láthassa a fiát, ha nem jönne vissza többet. Valamint anyai nagymamámét, aki erdélyi nemesi származású lány volt, felmenői többek között magas rangú tisztek voltak 1848-49-ben (földváryFöldváry család), és aki a családjával együtt Kis-Magyarországra menekült a ’30-as években, mert dédnagyapám nem esküdött fel a román államra. Jelképes volt a fotók elhelyezése, és igen, tisztelegni is szerettem volna az emlékük előtt.

A budaörsi Trianon emlékművet képviselőként én terjesztettem be, és vittünk végig társaimmal a városban, ahol az előző ciklusban a „civil” BFE (amely volt SZDSZ-es, mostani MSZP-s, Együtt-PM-es képviselőkből áll) nem volt többségben, de a fideszes és KDNP-s képviselők megszavazták azokat az előterjesztéseimet, amelyek az emlékművel kapcsolatban napirendre kerültek, így létezhet az emlékmű. Wittinghoff és csapata – akik felavatták tavaly az alkotást – végig ellenezték az ügyet, rendre nemmel szavaztak. Így egy „alternatív” megemlékezést és szentelést szerveztünk meg tavaly, amelyen azok vettek részt, akik megszavazták, hogy legyen. Idén ez kiegészült azokkal a civilekkel, akik ott létükkel ki merik Budaörsön mondani, hogy nekik is fáj Trianon. Kormányellenes vagyok természetesen, de olyan kérdésben, mint a Trianoni diktátumra való megemlékezés, egy liberális városban nem a különbségeket keressük, hanem az emlékezést választjuk: civilek, fideszesek, nemzeti radikálisok. Szó sincs semmilyen koalícióról.

Más. Budaörsön létezett egy atlétikai klub (azóta már a BSC, a városi sportegyesület szakosztálya), amelynek országos bajnok gátfutóként és edzőként valóban egy ideig az egyik rokonom – a testvérem férje – volt a választott vezetője, és amelynek taglétszáma 50 fő felett volt, gyermekek és felnőttek egyaránt. A videón összevágott testületi ülésen a testület balliberális része nem akarta támogatni ezt az egyesületet (élén a polgármesterrel), és nekem estek. A balliberális oldal csak a nekik tetsző egyesületeket kívánta támogatni, és nem akartak változtatni az évtizedes támogatási „elveiken”. Budaörsön 100-200 (!) millió forint közötti összeggel támogatja a város a sportéletet, de a Budaörsi Atlétikai Clubnak nem kívántak támogatást biztosítani a működésükhöz.

Sejtettem, hogy kinyitom Pandóra szelencéjét azzal, hogy nem fogadtam el azt a szemléletet, hogy bizonyos egyesületeket támogatunk csak, én azt vállaltam fel, hogy a sportolni kívánó gyermekeket és a versenysportolókat támogassuk, függetlenül attól, hogy melyik egyesületben végzik ezt a tevékenységet. Igen, felvállaltam az ügyüket úgy, hogy tudtam, hogy támadni fognak érte, de az idő engem igazolt. A sógorom (Palágyi Gergely) csak egy volt a sok közül, aki nem mellesleg többszörös országos bajnok gátfutó, hogy a nemzetközi eredményeit ne is említsem. Ő a saját munkájából lett az aki, és már az volt akkor is, amikor a húgomat feleségül vette.

Az, hogy nem jeleztem, hogy rokonom a vezető, az nevetséges vád, ugyanis a testületben mindenki tudta, ugyanis személyesen ismerik, sőt, volt akivel együtt edzősködött Budaörsön korábban. Amúgy meg a bizottsági ülésen jeleztem, és ott is meg lehet ezt tenni. De nem ez a lényeg. Ugyanez az előterjesztés egy későbbi ülésen más párt színeiben lett benyújtva (a fideszes frakcióvezető tette meg, mert ő is tudta, hogy igazam van, és addigra a szülők is felháborodottan jelezték már minden képviselő felé, hogy mit képzelnek magukról), és el is fogadta a testület. Megkapták a támogatást és azóta sok országos bajnokot köszönhet nekik a város. Amikor én kértem a támogatást, már tagja volt az egyesületnek Szabó Attila tízpróbázó olimpikonunk, Szabó Nikolett többszörös bajnok, volt olimpikon gerelyhajító, Pauer Géza olimpikon futónk, ezen kívül rengeteg kisgyermek, akik atletizálni szerettek volna.

A következő évben pedig beléptek a 90 éve működő Budaörsi Sport Clubba atlétikai szakosztályként, sőt a sógorom a szakosztály vezetője, aki senior világbajnoki címet nyert 8.07 mp-es idővel a városnak.

Természetesen mindezt elolvasható, megkereshető, ide csak egy cikk linkjét másoltam be, de ha valakit érdekel, bármilyen dokumentumot elküldök a témában:

http://www.minalunk.hu/Gor/index.php?n=5&tartalom_id=11142&area=217

Aki feletette ezt a videót, az nem engem sért, hanem a sportolókat és a gyerekeket, akiket képviseltem. Gratulálok hozzá. Még az akkori támadóim is nyilvánosan belátták azóta, hogy igazam volt, és azóta az ő szavazataikkal – is – támogatjuk a szakosztály működését.”

És az önéletrajz:

„Család

Férjezett vagyok, két gyermek édesanyja (Császár Kincső Annamária, szül.: 2006.08.24.; Császár Kolos Károly, szül. 2009.12.29.). Férjem programozó matematikus. Kislányom a Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános iskola tanulója, kisfiam óvodás.

Szüleim már nem élnek, édesanyám rendszertervező volt, utolsó munkaköre: főigazgatói titkárságvezető, Országgyűlési Könyvtár; édesapám állattenyésztési üzemmérnök végzettséggel rendelkezett, több élelmiszer-feldolgozó üzemben volt középvezető. Lánytestvérem (Palágyiné Kollár Amarilla) nyelvtanár.

Apai ágon felvidéki és Csongrád megyei őseim vannak, nagyapám katonatiszt volt a II. világháborúban, később pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen volt csoportvezető, nagymamám irodai alkalmazottként, előadóként dolgozott.

Anyai ágon nagyapám révén szintén Csongrád megyei gyökereim vannak, nagymamám pedig erdélyi nemesi származású (földvári Földváry család). Nagyapám fotó- és festőművész volt 1961-ben bekövetkezett haláláig, nagymamám pedig könyvelőként dolgozott a hódmezővásárhelyi kórházban.

Iskolai végzettség

Budaörsön az Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépiskolában érettségiztem. Könyvtárosként végeztem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán, egyetemi tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán fejeztem be abszolutóriummal, informatikus könyvtárosként 2007-ben. Nyelvvizsgám nincs. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Könyvtártudományi szekciójában második helyezést értem el.

Munkahelyek és megbízatások

Többféle állás betöltése után 1998-ban az Országos Széchényi Könyvtárban helyezkedtem el, 2014-ig dolgoztam a nemzeti könyvtárban.

2010 óta önkormányzati képviselő vagyok Budaörs Város Önkormányzatában és a Pest Megyei Önkormányzatban.

Már 2004-ben segítettem a Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Unió ellenes kampányát, ugyanebben az évben ősszel pedig aktívan kampányoltam a kettős állampolgárság mellett. 2005 óta vagyok a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja, 2006 óta a Budaörsi Alapszervezet elnöke. 2010-ben a Pest Megyei Választmány elnöke lettem – előtte alelnökként dolgoztam -, 2012-ben és 2014-ben nagy többséggel újraválasztottak tisztségemben. 2015 januárjától Komárom-Esztergom és Pest megye regionális igazgatója vagyok.

Szabadidős tevékenységek

Hobbim az állatrendszertan (zootaxonómia) és a geográfia természetföldrajzi és társadalomföldrajzi ága is. Sportkedvelő vagyok, leginkább a labdajátékokat szeretem (futball, kézilabda, vízilabda), de életem során minden olyan sporteseményen részt vettem, amelyre lehetőségem nyílt. Baráti társaságban szívesen játszom műveltségi játékokat és különféle kártyajátékokat.”