„Élő ember nem beszél így, ha nincs tudatmódosító szer hatása alatt” – mondta Kósa Lajos Solymár Károly Balázsnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárának a Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottság 2014. június 4-én tartott ülésén, amelyen az útdíjrendszer fejlesztéséhez szükséges 12 milliárd forint közbeszerzés alóli mentesítéséről döntött a parlamenti bizottság. Olvassátok el a jegyzőkönyvet, talán érthetővé válik, mi van az útdíjmizéria mögött. Kiderül az is, hogy milyen információk alapján döntenek a képviselők arról, hogy ennyi pénzt közbeszerzés nélkül költsenek el.

A közbeszerzési törvény alapján az ország nemzetbiztonsági érdekeit érintő beszerzésekre nem kell alkalmazni a közbeszerzési előírásokat. Arról, hogy milyen közpénzköltések mentesülnek e szabály alapján a törvény alól, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága jogosult dönteni. Nyár elején a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium előterjesztését tárgyalták, ennek során az útdíjrendszer működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges 12 milliárdos keretösszeg közbeszerzés nélküli elköltéséhez adtak engedélyt. Hogy mennyire értelmes egy ilyen döntés során az előterjesztő előadása és hogyan reagálnak az értelmetlenségre a képviselők, arra remek példa ez a bizottsági jegyzőkönyv, amely tényleg kordokumentumként szolgálhat a jövő nemzedéke számára. Ilyen ülés után döntenek arról a képviselők, hogy nettó 12 milliárd forintból közbeszerzés nélkül működtessék és fejlesszék az útdíjrendeszert.

Jól is alakul a dolog, alig van botrány a legutóbbi fejlesztésből.

Azzal kezdődik az egész ülés, hogy Solymár Károly Balázs az NFM képviseletében nem tudja megmondani, hogy mi a kérelmük alapja. Szerinte gazdasági biztonság indokolja a mentesítést, de Harangozó Tamás kijavítja, hogy nemzetbiztonság, ez is szerepel az előterjesztésben. Jó, hogy jelen van egy képviselő, aki legalább elolvassa, miről dönt, pláne, ha az 12 milliárd forint közbeszerzés nélküli elköltése. Harangozó meg is kérdezi, hogy a 7 milliárdos fenntartáson kívüli az 5 milliárdos fejlesztési pénz mire menne, mert nem egyértelmű neki az előterjesztésből. Az egyik lehetséges olvasat szerint az e-útdíjrendszer és a matricás rendszer intergációja. És itt borul a bili.

Aztán folytatódik a diskurzus, és már az aktus közepén eljutunk a csúcsra. Mivel nem világos, hogy a tervek szerint az autópálya mellett álló, már nem létező matricákat ellenőrző autókat, azokba szerelt technikai eszközöket vagy egyebet akarnak a pénz egy részéből közbeszerzés nélkül lecserélni, Kósa Lajos tisztázni kívánja ezt a dilemmát. Jöjjön itt egy újabb idézet:

A parlamenti bizottsági döntés valódi jelentőségét mutatja, hogy amikor esetleg elkezdene abba az irányba menni a diskurzus, hogy indokolt-e az új kormány megalakulása előtt egy héttel dönteni egy ilyen súlyú kérésben ennyi információ alapján, akkor Kósa Lajos bizottsági elnök válasza egyértelmű iránymutatást ad: ő már beszélt Seszták úrral (aki akkor még nem volt miniszter!!!), és ez alapján Kósa Lajosnak a tényleges előterjesztéssel nincs baja. Nem világos, hogy milyennek kell lennie egy előterjesztésnek és az előterjesztőnek ahhoz, hogy azzal Kósa Lajosnak baja legyen, ha a fentiek fényében ez rendben van. És hát ha az elnök úrnak és a majdani miniszter úrnak rendben van a dolog, akkor ez elégséges iránytű a kormánypárti bizottsági tagoknak is.

Mindemellett kiderül a jegyzőkönyvből az is, hogy olyan fejlesztést terveznek, amely alapján minden, útdíj-köteles utat használó állampolgár adatait rögzítik majd, legalábbis azt, hogy melyik rendszámú autó mikor hol járt, képviselői megfogalmazásban „real-time és online lehet élvezni, ki merre járkál az országban”. Az előterjesztésben a jegyzőkönyvből kikövetkeztethetően nem szerepel, hogy azt támogatja-e azt a belügyminiszter, de el kell hinni, mert ezt mondja az előterjesztő.

És hogy szépen keretbe legyen zárva az értelem, lássuk a döntést a határozatról:

És az elnöki összegzés:

Nekünk az sem világos igazán, hogy ha egy előterjesztésből nem derült ki, hogy mire akarják pontosan költeni a milliárdokat, akkor hogyan lehet azt megállapítani, hogy a beszerzések titkossága mellett nemzetbiztonsági érdek szól.

Azért jó utat, balesetmentes közlekedést kívánunk mindenkinek!