Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Világkiállítás, olimpia – ezek mindent megfúrnak

Az “Elég!” Facebook-oldalról van a kép, ahol több hasonló színvonalú műalkotás mellett ez is “nagy sikert” futott be.

Üssük fel az 1991-es parlamenti naplót, és olvassuk el egy harcias fiatalember felszólalását:

[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]

“A Kormány, saját korábbi ígéretével ellentétben, a fõvárosi közgyűlés elutasító határozata ellenére, mégis beterjesztette döntéshozás végett a Parlament elé a budapesti Expo tervét. Az elõterjesztõ miniszter úr mondott itt nekünk mindenfélét, amelyek sokféle célra alkalmasak lehetnek, csak arra nem, hogy világosan és egyértelműen tájékoztassák a közvéleményt és a képviselõket arról, mik ennek az állami monstre rendezvénynek az elõzményei, mik a kockázati és mik a lehetséges gazdasági következményei.

Elõször is, a tények kedvéért, nem árt egy fél mondat erejéig felidézni, hogy a mostani budapesti Expo egy bizonyos Grósz Károly MSZMP-fõtitkár által megálmodott szocialista nagyberuházás hagymázos álmának… (közbeszólás a jobb oldalról: Ilyen hülyeséget!)…, a bécs-budapesti Expo-nak a folytatása. Az akkori terv célja több mint nyilvánvaló volt: a kádári “legvidámabb barakk+ ütött-kopott építményét lett volna hivatott reklámozni a fejlett nyugaton, nem kevés politikai tõkét kovácsolva ezzel a hazai kommunista vezéreknek. Idõközben, hál+Istennek, történt egy s más, így az akkor logikusnak ígérkezõ koncepciót elsöpörte a történelem, fõszereplõivel együtt. Maga a terv azonban, programirodájával és kormánybiztosával az élen, sajnos, maradt. Új koncepciót és ennek megfelelõ megvalósíthatósági tanulmányt ugyan nem sikerült letenniük az asztalra, de annál inkább sikerült – szívós munkával és az abban érdekelt csoportok aktív támogatásával – az össznemzeti gazdasági felemelkedés hamis szimbólumává tenniük az Expo-t. A világkiállítást hangosan támogató érdekcsoportok – élükön a Kormánnyal és az azt alkotó pártok képviselõivel – sohasem felejtik el bevetni egyik kedvenc érvüket arra vonatkozóan, hogy ez egy szakmai kérdés, amit egyesek – tudniillik: az Expo ellenzõi – politikai kérdésként kezelnek, úgymond beemelnek egy szakmai kérdést a politikai csatározások közé. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez a jól csengõ érvelés több ok miatt is szemforgató.  (…)

Ad 4. Nehezünkre esik indulatoktól mentesen beszélni a világkiállítási lobby úgymond szakmai érvekhez való vonzódásáról, amikor azt tapasztaljuk, hogy a számukra kedvezõtlen döntés bírálatakor nem magát a döntést támadják, hanem elvitatják egy demokratikusan megválasztott testülettõl azt a jogot, hogy ellenükre foglaljon állást, vagyis: saját álláspontjuk népszerűsítése ürügyén nem átallanak a képviseleti demokrácia alapintézményei ellen minõsíthetetlen színvonalú, noha kétségtelenül hangzatos és, bizonyos erre fogékony társadalmi csoportokban népszerű, támadást intézni. Gondolják meg jól, tisztelt kormánypárti és szocialista Hölgyeim és Uraim: vajon megéri-e ezt a világkiállítás?

Végül, ad 5. Nem egészen világos, hogy mi más volna egyébként, ha nem politikai kérdés, egy olyan nagy rendezvény finanszírozása, amely nemcsak hogy közpénzekre tart igényt, de a teljes megvalósítási tervre is állami garanciavállalás szükséges. A világkiállítást pártolók másik kedvenc fordulata az, hogy õk az Expo-t természetesen csakis úgymond vállalkozási alapon képzelik el. Hát éppen itt az ideje, hogy elmondjuk mindenkinek, többségében mit is jelent ez. Kérem, ez nem jelent mást, mint a nagy állami megrendelések teljesítését – persze, szigorúan vállalkozási alapon. Mert ne képzelje azt a közvéleményben senki, hogy itt azok fognak igazán jól járni, akik a piacon a vásárlók kegyeiért megküzdve tudják eladni portékájukat! Nekik is csurranhat-cseppenhet valami, de az igazi nagy falatokért nem a piacon kell majd megküzdeni, hanem a fehér asztal mellett vagy zegzugos kormányhivatalokban. nem azok lesznek a magyar Expo legnagyobb nyertesei, akik a fogyasztók, hanem azok, akik az állami bürokraták kegyeit keresik majd. (Közbeszólás: Úgy van! – Taps az SZDSZ és a FIDESZ soraiban.) A FIDESZ fennállása óta küzd a piacgazdaság minél szélesebb körű térhódításáért. Ahhoz azonban, a legnagyobb sajnálatunkra, nem vagyunk hajlandók asszisztálni, hogy néhány, a kormánypárt “húsosfazekához+ közel álló hazai nagyvállalkozó az adófizetõk pénzébõl tollasodjon meg. (Taps az SZDSZ és a FIDESZ soraiban.)

Hogy most már az Expo-ügyben elõttünk álló konkrét helyzetre is reagáljak, meg kell jegyeznem, hogy aki most, itt ebben véleményt nyilvánít, az nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy errõl körülbelül két hete népszavazást kezdeményezõ aláírási kampány folyik az országban. (…) Egy valamit azonban nem tehet meg sem a FIDESZ parlamenti frakciója, sem a tisztelt Ház, sem pedig a Kormány: nem dughatja a fejét a homokba, nem tehet úgy, mintha a népszavazást kezdeményezõ aláírásgyűjtés nem folyna gõzerõvel. Noha Palotás úr itt két hete nekünk egymillió aláírásról blöffölt, százezret nagy nehezen biztosan össze fognak szedni, akkor pedig ki kell írni a népszavazást. Éppen ezért mindenekelõtt azt javasoljuk, hogy a kormány az elõttünk fekvõ törvénytervezetet vonja szépen vissza, és csak a népszavazás lezajlása után, az ottani eredmények ismeretében terjessze elénk elképzeléseit, ugyanis csak így láthatunk világosan abban a kérdésben, vajon milyen mértékben osztja a közvélemény a Kormány álláspontját, amely tényre oly szívesen hivatkoznak a kormánytagok. (…)
Palotás úr és frakciója, valamint annak kormánya sok mindent megtehet ebben az országban és ebben a Parlamentben, a népre hivatkozva, de egyet nem: nem csaphatja be azokat, akik nevében prédikál. Nem játszadozhat kedvére az aláírásokkal, nem mondhatja azt, hogy mégsem terjeszti be hitelesítésre vagy meghátrál a népszavazás elõl. Azok az emberek ugyanis, akik aláírják az íveket, nem arra adnak nekik felhatalmazást, hogy az aláírásaikat ilyen-olyan nyomásgyakorlásra és hangulatkeltésre használják fel, hanem arra, hogy jogszerű úton népszavazást kezdeményezzenek az Expo kérdésében. Ha a tisztelt Ház nem hajlandó a fenti érveinket magáévá tenni, úgy kénytelenek vagyunk egy olyan módosító indítványcsomagot tenni, amely legalább jelképesen alkalmas arra, hogy a döntéshozókat szavazatuk következményeinek megfontolására késztesse.

S itt most kicsit részletesebben akarom kifejteni azt, amit Kuncze képviselõtársam az SZDSZ nevében korábban már elmondott. Ráadásul most még abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy nem nekünk kell magunknak egy hatékony módszert kitalálnunk, hanem egy két éve kész receptet kell csak felelevenítenünk a Kuncze képviselõtársam által már idézett Kornai János emlékezetes könyvébõl. Õ a következõket írja: “Azok a kormányzati tisztségviselõk, bizottsági tagok, minisztériumi biztosok, akik az elõterjesztésért felelõsséget vállalnak, ajánlják fel jelzálogként személyes vagyonukat: öröklakásukat, nyaralójukat, autójukat, műtárgyaikat. Az elõterjesztés melléklete tartalmazza ezeknek az értékeknek a teljes leltárát. Maguk döntsék el, hogy személyes tulajdonukból mit vonnak ki a jelzálogként felajánlott vagyon alól, de legyen nyilvánvaló, hogy amit felajánlanak, az valóban sokat jelent a számukra. Nem a várható befektetéshez képest legyen nagy ez az érték, hisz annak nyilvánvalóan csupán csekély töredéke lehet, de foglalja magában az elõterjesztõ személyek eddig végzett munkája gyümölcsének számottevõ részét. A világkiállításról szóló törvény helyezze kilátásba azok bõkezű megjutalmazását, akik a javaslatot készítették, feltéve, hogy a kiállítás az ígért eredménnyel jár. Ugyanez a törvény írja elõ a jelzálog maradéktalan érvényesítését, amennyiben a kiállítás anyagi kudarccal végzõdik. Elõre biztosítani kell az alkalmas szükséglakásokat, ahová az elõterjesztés készítõi kudarc esetén átköltözhetnek.”+ (Derültség és nagy taps.) Eddig az idézet. Innentõl már nem idézet következik.

Abban az esetben tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amennyiben a Kormány nem vonja vissza az indítványát, a FIDESZ parlamenti frakciója a fenti idézet szellemének megfelelõ módosító indítványt fog benyújtani, megtoldva azzal, hogy a javaslatot kiterjesztjük a Kormány tagjaira, annak elnökével egyetemben, valamint a valóságos döntést meghozó parlamenti képviselõkre is. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a megoldással mind a döntéshozó, mind pedig a közvélemény számára világossá tehetjük: miben különbözik az, ha valaki az adófizetõk zsebére vállal következmények nélkül kockázatot, attól az esettõl, ha mindezt saját kockázatára kell megtennie! Ha pedig ilyen körülmények között hirtelen elpárologna az Önök lelkesedése és nem akarnának igen-nel szavazni, kérem Önöket, ne tegyék!”

m1-60396-02534700

 

A Fidesz sajtótájékoztató – 1993. október 27.

A Fidesz sajtótájékoztatóján Kósa Lajos országgyűlési képviselő, a párt hajdú-bihari elnöke megértéséről biztosította Demszky Gábort, Budapest főpolgármesterét, aki a miniszterelnökhöz intézett levelében a világkiállítással kapcsolatos kételyeit fogalmazta meg. Kósa szerint véget kell vetni annak a ködösítésnek, amit expo-ügyben a kormány folytat. Az már nyilvánvaló, hogy “csupán blöff volt, s a vidéki kormánypárti képviselők megnyerését szolgálta az a beállítás, amely a vidék fellendülését ígérte a világkiállítás kapcsán”. A parlamentnek tényszerűen kell megvizsgálnia az expo helyzetét, s amennyiben az kudarcot jelent az országnak, e zsákutcába nem szabad besétálni – mondta Kósa Lajos.

 

Expo – ellenzéki vélemények – KDNP, Fidesz (2. rész) – 1994. július 28.

A Fidesz üdvözli a kormánynak az expo megrendezését elutasító döntését. Cs. Bíró Attila szóvivő az MTI-nek adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy pártja kezdettől fogva ellenezte a világkiállítást annak súlyos anyagi és egyéb következményei miatt. Örvendetesnek nevezte, hogy végül az a kormány jutott erre a döntésre, amelynek egyik pártja, az MSZP, korábban az expo mellett volt.

A Fidesz szerint 100-150 milliárd forintba került volna az expóhoz kapcsolódó összes beruházás megvalósítása, s ez súlyos terhet jelentett volna a költségvetés számára is, mivel vajmi kevés remény volt vállalkozói alapon rendeződő világkiállításra. A Fidesz emellett megkérdőjelezte azt is, hogy a beruházás valóban új munkahelyeket biztosított volna, hiszen a külföldi építők saját szakembereik mellett hazánkban csak az olcsó, a képzetlen munkaerőt alkalmaznák. A Fidesz korábban is hangoztatott elutasító érveit megerősítve Cs. Bíró Attila úgy vélekedett, hogy az expo megrendezése csak az ország vízfejűségét, vagyis Budapest-központúságát erősítené. Miután az eseményre nagy számú látogatót is vártak, ez olyan komoly környezetvédelmi és közbiztonsági feladatokat rótt volna a fővárosra, amelyeket a Fidesz szerint Budapest egyáltalán nem, vagy csak nehezen teljesíthetne. (MTI)

[sharedcontent slug=”cikk-vegi-hirdetes”]
Megosztás