A kampányidőszakon kívüli társadalmi célú hirdetésnek álcázott politikai tartalmú kampányhirdetésekre nem vonatkozik a törvény, így a kormány bármit bármennyiért kampányolhat.

Nagyon egyszerű kérdés:
Ez mi?

És ez?
Vagy ez?

Nézzük mit ír elő a a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény:

139. § A választási kampányidőszak a szavazás napját megelőző 50. naptól a szavazás napján a szavazás befejezéséig tart.

140. § Kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére, így különösen a
a) plakát,
b) jelölő szervezet vagy jelölt által történő közvetlen megkeresés,
c) politikai reklám és politikai hirdetés,
d) választási gyűlés.

A politikai hirdetés az ellenérték fejében közzétett, valamely jelölő szervezet vagy független jelölt népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, sajtótermékben közzétett médiatartalom vagy filmszínházban közzétett audiovizuális tartalom.

– Politikai reklám csak a választási kampányban tehető közzé, ami a szavazás napja előtt 50 nappal kezdődik, a jelen esetben augusztus 13-án.
– Csak az a sajtótermék tehet közzé politikai reklámot, aki az árlistáját leadta az Állami Számvevőszéknek.
– A tévé nem kérhet pénzt a politikai reklámokért, csak ingyen adhatja le.

De mi a helyzet a fenti reklámokkal?
Még nincs augusztus 13, amikortól a törvény szerint elkezdődik a kampány, viszont a kormány teleplakátolta az országot, online hirdetések mindenhol, a közmédiában és a TV2-n) tízpercenkenként lemegy a reklámspot.

Amerikában így néz ki egy népszavazás állami tájékoztató kampánya, ettől jelenleg fényévekre vagyunk.
Azt várnánk, hogy a kormány egy általános tájékoztató kampányt, amivel bemutatja pro és kontra, hogy mit jelent ha a választópolgár IGENNEL vagy NEMMEL szavaz, illetve mozgósít hogy meglegyen az érvényesség, míg pártok kampányolnak az igen vagy a nem mellett.

Nálunk azonban a kormány közpénzen, milliárdokból permanensen kampányol immár hónapok óta a NEM mellett társadalmi hirdetésnek álcázva, a törvény által megszabott kampányidőszakon kívül.

Ez másnak is szemet szúrt, Fodor Gábor a Nemzeti Választási Bizottsághoz, a Mérték Médiaelemző Műhely pedig a Médiatanácshoz fordult.
Tanulságos történet mind a kettő – happy end nélkül.

I. A Nemzeti Választási Bizottság 

Fodor Gábor 2016. június 15-én nyújtott be kifogást a NVI-hoz. Ez egy héttel volt korábban, hogy az AB zöld utat adott adott a népszavazásnak, és ugye még Áder János sem írt ki magát a népszavazást, a kormány viszont minden felületen hirdette, hogy „Üzenjünk Brüsszelnek” .

A NVI a következő indokokkal utasította el a beadványt:

– A választási szervek a választási és a népszavazási eljárásban részt vevő személyek kampánytevékenységét kizárólag választási/népszavazási kampányidőszakban vizsgálják, amely a szavazás napját megelőző 50. naptól a szavazás napján a szavazás befejezéséig tart. Ezt az értelmezést erősíti a törvény kampánytevékenységet meghatározó rendelkezése is, mely a kampánytevékenységet a kampányidőszakban végzett cselekményként definiálja.

– A Legfelső Bíróság szerint nem tekinthető a választási kampány részének a választási kampányidőszakon kívül eső időpontban folytatott, a kampánytevékenység definiálása kapcsán körülírt bármely tevékenység. Ennek okaként pedig a legfőbb bírói szerv megjegyezte, hogy „számos esetben kerül sor a választás kitűzése előtt is valamely pártot népszerűsítő politikai hirdetés közzétételére, adott esetben egyes pártok, politikusok, illetőleg programok megismertetésére. A kampányidőszakon kívül eső politikai tevékenység nem tiltott, elfogadott és általánosan alkalmazott módszere az egyes politikai irányzatok népszerűsítésének. Minden politikai tevékenység szükségképpen hatással van a következő választás eredményére, ez azonban nem jelenti azt, hogy önmagában e tevékenységek, amelyek a kampányidőszakon kívül zajlanak a törvényrendelkezéseit megsértenék.”

– A Kormánynak a kifogástevő által sérelmezett kommunikációs tevékenysége országos népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos tájékoztatásként is értékelhető.

– A Kormány népszavazási kérdéséről való tájékoztatásra, a várható népszavazásra való figyelemfelhívásra pedig anélkül kerül sor, hogy az megtévesztő lenne. Hiszen a kifogástevő által bizonyítékként megjelölt plakátokon, illetve műsorszámban nem szerepel az országos népszavazás időpontja, mivel az nincs kitűzve. Tájékoztatásával, kommunikációjával igyekszik fenntartani a jelenleg is közbeszéd tárgyát képező népszavazási kérdésével kapcsolatos figyelmet és jelezni a választópolgárok felé, hogy az általa kezdeményezett kérdésben még 2016-ban döntéshozatalra kerülhet sor.

– Ahogyan jelenleg a Kormány tájékoztató tevékenysége, úgy az ezzel egyidejűleg kifejtett, a népszavazás megtartásával ellentétes álláspontok megfogalmazása sem esik a népszavazási kampánytevékenység fogalmi körébe, és így nem minősülnek a választási bizottságok hatáskörébe tartozó ügynek sem.

Összefoglalva: A NVI szerint a „Mondjunk NEM-et! Utasítsuk el a kényszerbetelepítést!”, a „Népszavazás 2016 a kényszerbetelepítés ellen”, valamint a „Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” tartalmú hirdetések tájékoztató hirdetések, azokon nem szerepel a népszavazás időpontja (hiszen akkor Áder még nem tűzte ezt ki) így nem is megtévesztőek, és csak fenntartja a figyelmet, amúgy pedig az egész kívül esik a kampányidőszakon, így a Nemzeti Választási Bizottságnak nincs is dolga vele.

A jegyzőkönyv szerint ez az egész „kérdéskör” nem is hozzájuk, hanem inkább az NMHH-hoz tartozik:

II. A Médiatanács

A Mérték Médiaelemző Műhely a „Magyar reformok működnek!” kampány miatt fordult a Médiatanácshoz. Szerintük  „ezek a spotok politikai reklámnak minősülnek, a politikai reklámokra vonatkozó szabályok alapján a pártok, a politikai mozgalmak és a kormány tevékenységét népszerűsítő reklám csak választási kampányidőszakban tehető közzé. A közreadók a politikai reklámok közlésére vonatkozó tilalmat azzal kerülik meg, hogy a kampány spotjait társadalmi célú reklámként vagy egyszerűen kereskedelmi közleményként címkézik, amelyekre ez a tilalom nem vonatkozik.
Ami politikai tartalmú közlés, az szigorúan nem minősülhet sem társadalmi célú reklámnak, sem pedig közérdekű közleménynek. A közlemények minősítése elsősorban tartalmi, részben pedig finanszírozási különbségeken alapul. A törvény szerint a társadalmi célú reklám „valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára”. A kormány álomgyárában előállított reklámpropaganda azonban egyáltalán semmiféle közérdekű célt nem nevez meg, és nincs semmiféle olyan tartalmi eleme, amely a nézőket bármely közérdekű cselekvésre motiválná.”

A Médiatanács eljárást is indított a MTVA és a TV2-vel szemben – a megfelelő időhúzás után, csakhogy nem a megfelelő rendelkezés miatt. Azaz, nem a politikai reklám kampányidőszakon kívüli közlése tilalmának megsértéséről szól az eljárás, hanem csupán a spotok nem megfelelő címkézését és a szerkesztőségi tartalmaktól való határozott megkülönböztetését előíró szabály vélelmezett megsértéséről.

A Médiatanács nagyon alaposan megvizsgálta a problémát és 832 ezer forintra büntette meg a MTVA-t és a TV2-t, mert 836 alkalommal adták le a reklámspotot a reklámok között, nem pedig társadalmi célú hirdetésként, elkülönítve a reklámoktól!

Ezek után a Mérték még megpróbálkozott az ügyészséggel is, de az ügyészség mindent rendben talált : „szerintük a Médiatanács jogszerűen minősítette „A magyar reformok működnek!” című televíziós spotok tartalmát. Az ügyészség szintén úgy véli, hogy ezek a spotok nem a kormányt népszerűsítik, hanem nemes társadalmi, közérdekű célokról tájékoztatják a nagyérdeműt. Vagyis szerintük nem politikai reklámról, hanem társadalmi célú reklámról van szó, nincs itt semmi látnivaló, haza lehet menni.”

Összefoglalva: Két szervezet is vizsgálhatná és elmeszelhetné a kormány közpénzből folytatott politikai reklámkampányát, de egyik sem hajlandó erre, sem a Nemzeti Választási Bizottság, sem a Médiatanács.

Kósa Lajos amúgy meg is mondta, hogy a kormány nem is kampányol, amit látunk az nem kampány: „sem a Fidesz, sem a Fidesz-frakció, sem a frakciószövetség nem kampányol még, a hirdetések és az óriásplakátok a kormány politikai állásfoglalásai, és politikai állásfoglalásokat bármikor bárki tehet.”

Friss hír: A minisztériumok 7 hónap alatt 7,2 milliárd forintot költöttek kampányra és propagandára, és ebben nincs is benne a Miniszterelnökség és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium.

Egész pályás agitpropaganda és a fideszes, kormánypárti sajtó pénzelése közpénzből, mindezt „törvényesen”.

(Csak az jut eszembe, hogy ha Gyurcsány ilyet csinált volna az „elmúltnyolcévben”, a Fidesz mennyire lett volna felháborodva?)