Bezárás

El a kezekkel a vésőtől!

Az emlékmű kapcsán megint olyan érzése van az embernek, hogy ez nem is egy ország, hanem valami dedóscsoport. “Nem én voltam, óvónéni, hanem a Lacika!”, “Nem igaz, a Jóska volt!”, és így tovább a végtelenségig.

Itt folyton csak az egymásramutogatás megy. Itt a legnagyobb elbaszásoknak sincs soha felelőse, illetve de, amelyik balhét nem sunnyogják el, azt ráverik a portásra vagy a takarítónőre. Egyetlen egyszer nem volt még olyan, hogy kiállt volna egy fejes, felvállalta volna a felelősségét, és közölte volna, hogy “Bocsánat, elcsesztem, többet nem csinálok ilyet / legközelebb jobban figyelek”. Pedig ezt az egyszerű mondatot a korának megfelelő szinten már egy jólnevelt 3-4 éves gyerek is képes kimondani, ha látja a környezete reakcióiból, hogy valami rosszat csinált, amit nem kellett volna – tehát nem csak kimondja, érti is, és azonosul a jelentésével.

Valószínűleg az öltönyben feszítő nagyurakat is megtanította erre az édesanyjuk annak idején, csak aztán a hatalom részegítő mámora kiölte belőlük az efféle erkölcsi alaptételeket, elvégre minek vacakolni ilyesmivel, mint egyenes kiállás és bocsánatkérés, mikor úgy sincs következménye annak, ha elkúrnak valamit, legyen szó tankönyv-kiszállításról vagy atomreaktor-építésről.

Egy holokauszt-emlékmű meg végképp apróság a 2/3-os NER szemszögéből. Voltak egyeztetési hibák, na és? Ott az emlékmű, ahova a vezér megálmodta; az csak részletkérdés, hogy nem hétfő délelőtt, hanem majd egy következő szombat éjjel avatják fel. Az a lényeg, hogy elkészült, ott van.

Jó, hát nem túl szép, de – pláne modern – művészetről vitatkozni felesleges, és különben is addig örüljünk, míg nem kell az alaptörvényfixált sültbolond ízléséből vizsgát tennünk egy általa kiadott könyv alapján egy öttagú bizottság előtt.

A felirat az viszont necces, egész addig passzolgatták is a ranglétrán lefele a felelősséget az érintettek, míg sikerült eljutni a “nyomtatási hiba” – szintű magyarázatig.

Kronológia:

– szombat éjjel szállították a szobrot a Szabadság térre

– Radnóti Zoltán rabbi hétfő délelőtt megírta, hogy a héber felirat hibás, mert egyrészt rossz a szórend, másrészt a “korbán” szó így önmagában állatáldozatot jelent

– a kormány hétfő késő délután közölte, hogy ők patyolattiszták az ügyben, mert az emlékmű feliratainak fordítását az Országos Fordító és Fordításhitelesítési Iroda végezte (közadatigénylésemre válaszul az MTA ma reggel közölte, hogy bruttó 9.972 forintért, és tekintettel az
összeg nagyságára, szerződés nem készült)

– az OFFI gondolkodott egy kicsit, majd kedden előállt a saját verziójával, miszerint “a hibát az követte el, aki az emlékműre “tördelte és véste” a szöveget”

No és akkor itt álljunk meg.
El a kezekkel a vésőtől!
Az ismeretlen munkásember hibátlan munkát végzett ugyanis.
Az emlékműn található felirat tökéletesen megegyezik az OFFI által leadottal.
Azzal ő nyilván nem volt tisztában, hogy a héberben jobbról balra kell olvasni, tehát fordítva kellett volna felvésnie a szöveget. Ha egy olyan papírt kap, amin úgy van a szöveg, minden bizonnyal azt is kifogástalanul felvéste volna.
Egyértelműen nem ő a hibás, de persze lehet ezt a vonalat erőltetni, el lehet menni akár addig is, hogy az emlékmű anyaga a hibás, netán a fényviszonyok, nehogy valami fontos embernek évekig pszichoanalízisre kelljen járnia amiatt, hogy ország-világ nyilvánossága előtt kimondta azt a pár szót, hogy “Sajnálom, az én hibám”.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom