Novemberben kezdődik az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakaszának az építése.
Összesen egy 29 kilométeres a szakaszról van szó. Mutatom:

A 29 kilométeres autópálya három részben épül:
– az első az Abony és a Tisza közötti 13,4 kilométeres,
– a második a Tisza-hidat magába foglaló 2,3 kilométeres,
– a harmadik pedig a Fegyvernekig tartó mintegy 13,2 kilométeres szakasz.

A 13, 4 km hosszú szakasz nyertes kivitelezője a CHSM Konzorcium (Colas Hungária Zrt. és SWIETELSKY Magyarország Kft.), a kivitelezés nettó összege 46.705.740.976 forint. 
A második szakasz nyertese az Acél-Híd Konzorcium (Közgép + A-Híd Építő Zrt.), a kivitelezés összege nettó 32.590.246.347 forint, ők egy ártéri és egy Tisza-hidat építenek meg.
A Fegyvernekig tartó 13,2 km-es szakasz építtetője a STRABAG Általános Építő Kft., a kivitelezés nettó összege 31.500.496.581 forint.

Összeadva nettó 110,7 milliárd forint, ebből kapunk 29 km új autópályát, ami átmegy a Tiszán. A Nemzeti Infrastruktúra Zrt. persze szépen megmagyarázza, hogy miért ilyen drága (mondom a kulcsszavakat: ártér! kedvezőtlen talajviszonyok! Natura2000! műtárgyak!), de ebből az aránylag lapos, hegyektől-völgyektől mentes országban melyik autópálya-építésnél nem kellett megmagyarázni a kedvezőtlen körülményeket? Valahogy mindig sikerül belebotlani egy-egy műtárgyba, alagútba, völgyhídba …

Ez Jávor Benedeknek is feltűnt, aki írásban kérdezett rá a mindenki által tisztelt és szeretett Lászlónénál.

„Önök tehát egy 29 kilométeres autópálya-szakaszt hozzávetőlegesen 110 milliárd forintért kívánnak elkészíttetni, ami testvérek között is 3,8 milliárd forintos, elképesztően magas kilométerenkénti költséget jelent.

Ha rápillantunk a térképre, nyilvánvalóvá válik, hogy sem hegyek elhordására, sem alagutak fúrására nem lesz szűkség (bár ki tudja. . . Magyarországról és állami beruházásról lévén szó, bármi megtörténhet). A NIF közleménye azzal igyekszik védeni a védhetetlent, hogy részben ártéri területen, Natura 2000-es övezetben zajlik majd az építkezés. Szeretném Önt emlékeztetni rá, hogy az M7-es autópálya Zamárdi és Balatonszárszó közötti része – ahol a kőröshegyi völgyhíd is áll – kilométerenként 2,88 milliárd forintért épült, és ezt a Fidesz
annak idején világraszóló botrányként emlegette, annak ellenére, hogy szintén mocsaras (a Balaton berkeit érintő), Natura 2000-es besorolású területekről van szó. Most ezt a valóban botrányos – egyébként a németországi árszintnek megfelelő és az ottani béreket illetve minőségi színvonalát tükröző – árszintet sikerült jó 60 százalékkal túllépni, ami valóban különleges teljesítmény.”

Ezért Karácsony azt kérdezi Lászlónétól, hogy „kíván-e vizsgálatot indítani annak tisztázása érdekében, hogy nem történt-e túlárazás, vagy beéri annak rögzítésével, hogy az említett pénz jó helyre, a már az „elmúltnyolcévben” is a közbeszerzések legnagyobb nyerteseinek számító Strabag-Colas-Swietelsky körhöz került?”

Lászlóné pedig pontról-pontra mindent megmagyarázott:

1. Szabályos, nyílt közbeszerzés volt, a legalacsonyabb ajánlat nyert
2. Az árak, egységárak nem voltak magasabbak a hasonló munkákra kiírt közbeszerzések árainál
3. A költségeket az alábbi tények növelik: Az autópálya keresztezi a Zagyvát és a Tiszát. (Ezzel nem lehet vitatkozni!)
4. A műtárgysűrűség az átlagosnál nagyobb.
5. Belvizes a terület, így a vízelvezetés eltér a hagyományostól.
6. Árnövelő hatású tényező, hogy a 2007-2013 uniós költségvetési ciklus forrásai 2015 végéig hívhatóak le. A forrásvesztés elkerüléséhez 2015 végéig minél nagyobb készültségi fokot kell elérnie a kivitelezőknek úgy, hogy a területen belvíz és árvízveszély miatt nagyobb kockázattal kell számolniuk.
7. Megnövekedett gépi- és humán erőforrás.
8. A forint jelentős mozgása emeli az egységárakba bekalkulált eurós anyagbeszerzési kiadásokat.
9. Ingadoznakaz üzemanyagárak.

Emiatt Lászlóné nem tart szükségesnek semmilyen vizsgálatot, minden a legnagyobb rendben, nincs itt semmi látnivaló.

Az Európai Számvevőszék éppen a nyáron adott ki egy különjelentést „Megfelelően használják‑e fel a közúti beruházásokra fordított uniós kohéziós forrásokat?” címmel.

A Számvevőszék 24, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és a Kohéziós Alapból (KA) támogatott közúti beruházási projektet ellenőrzött Németországban, Görögországban, Lengyelországban és Spanyolországban abból a szempontból, hogy ésszerű költségszint mellett érték-e el céljaikat. Az ellenőrzött projektek összköltsége meghaladta a 3 milliárd eurót.

A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a projektek költséghatékonyságának biztosítására. Az ellenőrzött projektek többségét pontatlan forgalom-előrejelzések jellemezték. A választott úttípus nem volt ideális a várható forgalom szempontjából. A kedvezményezettek az autópályák építését részesítették előnyben, még olyan szakaszokon is, ahol az autóutak is ki tudták volna elégíteni az igényeket.

Aki utazott már magányosan az M6-os autópályán Pécsre, az pontosan érti, hogy miről van szó.

A Számvevőszék azért a fenti 4 országot vizsgálta, mert ez a 4 ország részesült a legnagyobb mértékben támogatásokból a közúti beruházásokra a 2000-2013-as időszak alatt. Itt Magyarország a 6. helyen áll.

 Nem fogjátok kitalálni, hogy melyik országban épültek a legolcsóbban az autópályák …

Ez az eredmény még a Számvevőszéket is meglepte, és nem is talált rá magyarázatot. Hogy épülhet Németországban az autópálya olcsóbban a német munkabérek, a német anyagköltségek mellett, mint a másik 3 országban?

Csak nem a korrupció hiánya / alacsonyabb mértéke miatt?

A Számvevőszék ajánlásokat készített az Európai Bizottság számára, többek között olyat, hogy „állapítson meg egységárat az egyes költségelemekre a tagállami árszínvonalat figyelembe véve, és ha a beruházás értéke ettől jelentősen eltér, akkor kötelezze a tagállamot részletes indoklásra.„

Ahogy látom, lenne Magyarországon is mit vizsgálni.
De nincs és nem is lesz semmilyen vizsgálat.
Mert minden a legnagyobb rendben van.