Már nagyon várjuk Dézsy Zoltán Elment az öszöd című „alkotását”, amelyet május 2-án fognak bemutatni a mozik, és amit a Nemzeti Kulturális Alap 2012. decemberében 5 millió forinttal támogatott a miniszteri keretből.

Dézsy Zoltán (Fotó: Horváth Péter Gyula, MagyarHírlap)

A film a 2006-os eseményeket dolgozza fel, a közeli jövőben játszódik, ahol Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök épp az utolsó szó jogán elmondandó beszédére készül. Rabtársai egy internetes szerkesztő, egy betörő és egy 600 milliós zsákmánnyal lelépő biztonsági őr: négyen emlékeznek vissza a 2006 őszén történtekre.

A film honlapja forgatókönyvrészletekkel itt.

Dézsy Zoltán rendező még 2012. októberében adott interjút a Magyar Hírlapnak a filmmel kapcsolatban:

„– A Károly körúti lovasrohamot színészekkel, statisztákkal játszatta volna el október 23-án. Miért maradt el ez a felvétel?
– Az utolsó pillanatban olyan információkat kaptam, amelyek miatt biztonsági okokból le kellett mondanom a forgatást. Több szempontból is fontos lett volna, hogy éppen a forradalom évfordulóján legyen ennek a jelenetnek a felvétele, a legegyszerűbb ok, hogy a majdnem ötvenmilliós büdzséből készülő produkciónak nincs annyi pénze, hogy ekkora területet lefoglaljon. Azonban ha megemlékezésként jelentjük be az akciót, támogatást kapunk hozzá.
Amellett, hogy a film egyik csúcsponti jelenetéről van szó, digitális emlékművet állítottam volna a drámai képnek. Emlékezetes, hogy a szóban forgó napon, az utolsó Fidesz-ünnepség után, a Deák téri metróhoz közeledve, kardlapos, fegyveres lovasokkal találták szemben magukat az ünneplők. A Károly körúton szaladgáló lovak látványa olyan – szinte abszurditásba hajló – kép, amely alapvetően befolyásolta a szemtanúk élményvilágát. Nem túlzás azt állítani, hogy mára szimbólummá vált ez a roham. A filmből azonban nem marad majd ki, de másként fogjuk rekonstruálni.

– Miért tartotta fontosnak, hogy a hat évvel ezelőtti eseményeket megrendezze?
– A mai napig nem tisztázott, hogy mi történt az akkori őszi zavargások idején. Sokak fejében úgy él az ünneplés, hogy randalíroztak egy kicsit a Fidesz-szimpatizánsok. Azért tartottam fontosnak feldolgozni a témát, mert a hatalom megtartásának és megszerzésének olyan technikái jelentek meg idehaza, amelyek korábban nem voltak tapasztalhatók a magyar demokráciában. Két-három hónap kellett, mire megszületett a végleges elképzelés a filmről. Gyakorlatilag végigvisszük 2006 eseményeit, de játékfilmről lévén szó, kerettörténetbe foglaljuk azokat. Nagyon fontos, hogy hiteles, korhű legyen, és megvilágítsa az események hátterét.

– Milyen alapon hívja való nevükön a forradalom évfordulója körüli zavargások közszereplőit? Nem tart attól, hogy beperelhetik emiatt?
– Nincs ebben semmi különös, létező műfajról beszélünk. Élő közszereplőkről, George Bushról vagy Erzsébet királynőről is készítettek játékfilmet, vagy más egyesült államokbeli elnökről. Egyetlen kritérium van, hogy a karakterüket erőteljesen, akár ellenkező előjelűre nem változtathatom.
Személyesen kerestem fel Gyur-csány Ferencet a parlament tavaszi ülésszakán a filmtervemmel. Később elküldtem neki néhány fontos jelenetet e-mailben. A levelekre nem reagált, így ezt a magam részéről tudomásulvételnek tekintem. Elsősorban olyan mondatokat adok a szájába a filmben, amelyeket ő nyilatkozott.
A történet a közeli jövőben játszódik, 2017-18 körül vagyunk. Négyen ülnek egy cellában: egy internetes szerkesztő (Szabó-Sipos Barnabás), egy klasszikus betörő (Újlaki Dénes), egy biztonsági őr (Ignáczi Attila), aki hatszázmillió forinttal lépett le, és a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc (Sás Péter), aki az utolsó szó jogán készül elmondandó beszédére. A cellában visszamenőleg tárgyalják meg 2006 eseményeit. Mindhármuknak vannak történetei, mindenki a saját szemével látja a közelmúltban történteket.

– Miért kellett kilépnie a dokumentumfilmes műfajból, s a játékfilm felé fordulnia?
– Vannak olyan történeteim, amelyeket nem lehet dokumentumfilmben elmondani, vagy nem olyan hatásosak, mint játékfilmben. Dramatizált módon talán jobban kijön a történet abszurditása. Szerintem ez a műfaj a legalkalmasabb a hat évvel ezelőtti közhangulat elmesélésére. Kissé groteszk, korhatár nélküli, élvezetes közönségfilmet szeretnék 2006 magyarországi eseményeiről.

– Nem korai filmet készíteni az ennyire közeli múlt közéleti eseményeiről? Lehet-e tárgyilagosan értékelni ennyi idő után?
– Nem hiszem, hogy korai lenne. A felkészülésben rengeteg szakember, politológus volt a segítségemre, és a kezemben vannak a rendőrségi jelentések, s azok elemzései is. Nem szeretnék várni negyven évet, amikor már most is tudjuk: hatalomátmentési technikával profin megszervezett provokáció történt, amelynek következtében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök maradhatott, és a koalíció is maradhatott a városvezetésben. Sem a televízió ostroma, sem pedig az október 23-i esemény nem volt véletlen: tudatosan felépített akciósorozat volt, miközben borotvaélen táncolt a magyar demokrácia. Szerintem erről most kell szólni, hiszen sokakat érdekel, akik szeretnének tisztán látni a kérdésben, hogy milyen érdekek és személyek mozgatták a szálakat.”

A napokban felbukkant előzetes (hahaha) börtönképekkel és a bilincsben vitt, csúnya és fiatal színész által játszott Gyurcsánnyal kezdődik, elhangzik benne az öszödi beszéd részletei mellett az is, hogy „Már nincs visszaút, Ferenc”, kép- és stílusvilágát tekintve pedig leginkább a Szomszédokra hasonlít, nyakonöntve némi magyar szürreállal és sok jobboldali érzelemmel. Szóval várós.

Frissítés:
Dézsy Zoltán a Hír24 anyagiakat firtató kérdéseire elmondta, sok helyre pályáztak, de az állam részéről csak az NKA-tól kaptak támogatást. Emellett, a film átment a Nemzeti Filmiroda kulturális tesztjén is, melynek eredményeként az 5 millió forint felett a teljes költségvetés 20%-át is megigényelhetik állami támogatásként. Az erről szóló igazolást a filmiroda állítja ki, amely egyébként az „art” kategóriába sorolta be a filmet. Dézsy elmondta, a filmirodás 20%-ot is megigényelték. Dézsy tájékoztatása szerint a film teljes költségvetése 38 millió forint lett volna, ám mivel volt, ahol nem kellett fizetni, ezért végül kevesebből kijött, de a végösszeget nem árulta el.

A rendező hozzátette, pályáztak az Andy Vajna-féle Magyar Nemzeti Filmalaphoz is, amely anyagi támogatást nem adott, ellenben a „pénznél is értékesebb tanácsokkal” látta el a rendezőt.

„A legértékesebb segítség a filmalapé volt, amelynek sokat köszönhetek. Sokkal fontosabbat adtak, mint a pénz: kapaszkodókat, szakmai tanácsokat, ami nélkül nem tudtuk volna elkészíteni a filmet. A filmalap nélkül ez a film nem készül el” – árulta el.

A Hír24 kérdésére, hogy talán maga Andy Vajna volt-e a nagy segítség, azt mondta, a filmalap egy csapat, nem Gipsz Jakab segített, hanem maga az intézmény, „ami erőt adott, biztatást és támpontokat, ami nélkül ez a film nem olyan volna, amilyen”.