Két gyereket nevelek (nem Matolcsy miatt született a második), 26.600 forint családi pótlékot kapok. Minden hónap második munkanapján, a bankszámlámra.

Nem kezelem külön ezt a pénzt, mindig arra költöm, amire épp szükség van a családunkban.
Veszek rajta ruhát, kenyeret, gyógyszert, pelenkát, habfürdőt, gyümölcsöt, húst, mosóport …….mikor mit. 
Fizetek vele/belőle a neten, a kisboltban, a nagyboltban, a ruhásboltban, a cipősboltban, a papírboltban, a patikában, a hentesnél, a zöldségesnél, a pékségben, a piacon, a fagyisnál, az oviban….. mikor hol.

Nem fogok örülni, ha unortodox módszerekkel operáló kormányunk ezután nem kp-ban, hanem Erzsébet-utalványban/-kártyán adja, de kibírom. Ki, mert városban élek, a bözsijegyet elfogadja a kedvenc hentesem és tegnaptól a Tesco is, nem kényszerülök a mindennél minimum másfélszer drágább magántulajdonú kisboltba, Coopba, CBA-ba (ami a drágaság mellett valami elképesztően igénytelen is, de legalább lelkesen nyal felfelé) menni vele.

Sokan viszont keményen megérzik majd az intézkedés hatását. Rendes, dolgozó emberek, akiknek hónap végére elfogy a fizetés, és égető szükségük van a készpénzre a következőig. Mert azzal bárhol lehet fizetni, és ha az van nálad, akkor kiválaszthatod, hol a legolcsóbb az adott termék, amit meg szeretnél, meg kell vásárolnod. Erzsébettel ilyen nem lesz, hisz nem fogják mindenhol elfogadni.

Viszont az állam jól jár(na), ezt a Napi Gazdaság szépen kiszámolta:

„A magyar költségvetés hivatalos adatai szerint 2011-ben összesen 342,5 milliárd forintot fizettek ki családi pótlék jogcímen, illetve 7 milliárd forintot „pénzbeni gyermekvédelmi támogatások” jogcímén.

Amennyiben ezeket teljes mértékben utalványban fizetnék ki, az állam jogosult lenne a kereskedők által megfizetett jutalékra (a közzétett általános szerződési feltételek – ÁSZF – szerint ez alapesetben 6 százalék+áfa, bár a megkötött szerződések esetében beszéltek 3 százalékról is), egyszeri partnerkapcsolati díjra (partnerenként 6000 forint), illetve kiszámlázzák az utalványok feladásához kapcsolódó postai díjakat is.

Egy év alatt, ha a családtámogatások összegét változatlannak vesszük (az egy főre jutó juttatás mértékén idén nem változtattak, csak a demográfia módosíthatja a teljes összeget), akkor az állam bruttó 26 milliárd forint feletti kereskedői jutalékra tehetne szert. Persze ha mégis csak 3 százaléknyi jutalék lenne az általános, akkor ennek felét, 13 milliárdot fogna meg. (Az ÁSZF-et az állami kibocsátó egyoldalúan is megváltoztathatja.)

Emellett a fizetési haladék sem jelent elhanyagolható tételt. Az állam az utalványok kibocsátásakor csak azok gyártási és disztribúciós költségét fizeti meg, beváltani viszont a kézhezvétel utáni egy évben lehet. A legtöbbet minden bizonnyal abban a hónapban fogják beváltani a háztartások, amikor megkapják, míg mások gyűjtögetik és később, egyben költik el. Az elméleti kamatveszteséget ez időszak alatt a gyűjtögető fogyasztó viseli (ha ugyanis készpénzben kapná a juttatást, akkor berakhatná elvileg bármely megtakarítási formába is, évi 3-9 százaléknyi kamattal). Az utalvány beváltásakor viszont már a kereskedő szenvedi el a kamatveszteséget, mivel a várakozások szerint az állam majd csak 30-75 napra fizet onnantól, hogy a kérelem beérkezik hozzá, az elköltés hónapja utáni hónapban.

Ha a támogatások összege egy hónapban majdnem 3 milliárd forint, akkor 30 napra ez körülbelül 167 millió, 75 napra 419 millió forintot jelent a 7 százalékos jegybanki alapkamattal számolva. Mivel a kereskedő nem naponta nyújtja be az utalványokat, ezért a 75 napos kifizetés valószínűleg közelebb áll a valósághoz. Egész évben ez akár 2-3 milliárdnyi elméleti kamatveszteséget kitehet.„

Tudom-tudom, örüljünk, hogy kapunk egyáltalán valamit, meg különben is az emútnyócév, a zállamadósság stb. Mondjuk szerintem az különböztet meg egy (legalább szellemileg) fejlett államot Közép-Afrikától, hogy támogatja a saját újratermelődését, ezáltal hosszútávú fenntarthatóságát. Mégpedig nem nagyautó-szocpollal vagy más hasonló baromsággal, hanem javarészt készpénzzel, mert a családok azt tudják a legjobban hasznosítani (Családtámogatások az EU-ban).

Egyébként a családi pótlékot már most is lehetőség van természetben fizetni, ez az egyik legelső intézkedése volt a 2/3-nak. Csak ugye az melós, mert egyesével kell, meg önkormányzat, jegyző, gyámhatóság, hatvanhat papír……inkább legyen egységes, mindenkire vonatkozó szigorítás, akkor legalább rászizmust sem lehet kiabálni.

Viszont a kisebbség bűne miatt kvázi megbüntetni mindenkit, a többséget is …….az bizony a kollektív bűnösség elve, amitől hányok, és eddig azt hittem, a Fidesz is: „Magyarország nem fogadja el a kollektív bűnösség elvét, amely teljesen ellentétes az Európai Unió alapelvével, a legalapvetőbb emberi jogokkal és a magyarság érdekeivel – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes”

Meggondolták magukat? Minden gyerekes szívjon a segélyből dorbézolók miatt?

A lakásfenntartási támogatást pedig fogalmam sincs, hogy gondolták Erzsébetben fizetni. Talán még ők sem tudják.

Szerencsére viszont kiadtak egy közleményt.

A szociális konzultációra való hivatkozásért csillagos ötös! Már a megjelenésekor tudható volt, hogy a nyomdász haverok megdolgoztatásán kívül csak arra jó az egész, hogy a jövőben JollyJokerként lehessen rá visszamutogatni, hogy „Dehát a Zemberek ezt akarják!”

Bár ebben az esetben elhiszem a 89%-ot, mivel a szociális segélyről valószínűleg mindenki a sokgyerekes, otthonülő, hangos, lopós, öregverős, segélyből élő cigókra gondolt, mikor behúzta az X-et, nem pedig az 1-2 gyereket nevelő, keményen dolgozó, tisztességesen adózó saját magára/gyerekére/szomszédjára. Már mindegy.

Azt meg egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy nem gondoltak bele abba, hogy aki akarja, megoldja. Eladja töredékáron a „bözsijegyet”, hogy teljen kocsmára, játékgépre. Pillanatokon belül kialakul a feketepiac, rajzani fognak az utalványokért a „jól szituált, tisztességes” felvásárlók.

Tudják ezt ők is, csak nem foglalkoznak vele, ebből is látszik, hogy nem a családtámogatás a lényeg, hanem az Utalványt Mindenáron Mozgalom, ami szép hasznot hoz valakiknek.

Ui.: A témában természetesen megszólalt régi kedvenc ismerősünk, Herczog Mária is, köszönjük!

„- Totális kiszolgáltatottság – foglalta össze a következményeket Herczog Mária, aki szerint ahelyett, hogy a szülőket kisgyerek módjára próbálják korlátozni, be kéne őket vonni a problémák megoldásába.

– Nem ítélkezhetnek azok fölött, akik nem racionálisan használják fel a pénzt, ezzel pont az ellenkezőjét érik el. Ehelyett arra kellene odafigyelni, hogy a gyermekintézményekben, iskolákban, óvodákban jó minőségű ételeket egyenek a gyerekek, hogy ne fordulhasson elő az, hogy nem kapnak tanszereket, vagy az, hogy kirekesztik őket. Emellett hétvégi programokról, nyári táboroztatásról kellene gondoskodni. Ettől lesz jobb a gyereknek, nem attól, hogy szülője utalványban kapja a családi pótlékot. Ráadásul a szülők, ha nem alázzák őket, együttműködnek. Ehhez arra lenne szükség, hogy kompetens emberként tekintsenek rájuk – magyarázta a szociológus, hozzátéve, hogy bár ez valóban egy hosszasabb és nehezebb folyamat, de gyermekbarátabb, mint az utalványos rendszer”