Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Maffiacsaládok, oligarchák, zöldbárók

ángyán.jpgÁngyán József 59 éves, agrármérnök, mezőgazdasági kutató-szakmérnök, egyetemi tanár, intézetigazgató, az MTA doktora, országgyűlési képviselő, 2010–2012 között a második Orbán-kormányban a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára. Mondhatjuk, hogy Ángyán József szakember.
2012. január 19-én benyújtotta a lemondását az államtitkári tisztségéről.

Az Agárkamara, a Magosz és 100 civil egyesület sikertelenül kérte Orbántól hogy ne fogadja el az államtitkár lemondását.

Ángyán József ma a mellette kiálló zöld szervezeteknek írt levelében indokolta meg a lemondását:

“Ami a lemondásom felajánlását és annak elfogadását illeti, azt kell mondanom, hogy jó lelkiismerettel nem tehettem mást, Miniszterelnök Úr pedig sajnos nem adott lehetőséget a számomra egyre növekvő lelki válságot okozó problémák és a hónapok óta érlelődő végső döntésem okainak személyes megbeszélésére. Ez utóbbit – nem kis szomorúsággal bár, de természetesen – tudomásul vettem, ám ettől világlátásom, a magyarság és a magyar vidék, a helyi gazdaság, a helyi közösségek és családok iránti elkötelezettségem mit sem változott.

Anélkül, hogy lemondásom felajánlását itt részletesen indokolnám, kérem engedjétek meg, hogy az alapvető okokról és körülményekről az alábbiakban tájékoztassalak Benneteket.

Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége – a fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap széleskörű társadalmi vitái során megtapasztaltak szerint – teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam “maffiacsaládok”, spekuláns nagytőkés “oligarchák” és a volt TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos “zöldbárók” koalíciója jött létre.

Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt “maffiahálózat” mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk.
Elérte hát ezen érdekcsoport, hogy – amint mondani szokták – elfogyott körülöttem a levegő, ellehetetlenült a közös vidékstratégiánk megvalósítása, elkezdődött annak gyökeres átalakítása, adott gazdasági érdekcsoportok üzleti tervévé züllesztése, és megindult az állami földterületeknek a meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta össze nem egyeztethető bérbe adása .

Ezzel a körrel és az általa kikényszerített irányváltással – amely meggyőződésem szerint Dél-Amerikába vezet – jó lelkiismerettel közösséget vállalni nem tudok és nem is akarok! Maradásommal a bennem bízó emberekben nem tarthattam fenn tovább azt a tévképzetet, hogy a közösen meghatározott irányba rendben mennek a vidékfejlesztés ügyei. Én nem csaphatom be az embereket! Soha sem tettem, és ezután sem fogom senki kedvéért sem megtenni! Jeleznem kellett hát a fenti helyzetet és irányváltást, és erre nem maradt más eszközöm, mint lemondásom felajánlása.

A fent leírtak után úgy gondolom, nem kell külön indokolnom, hogy mélységesen egyetértek Miniszterelnök Úrnak az utóbbi hetekben több fórumon elmondott azon tételmondatával, hogy “a gazdasági elitet távol kell tartani a politikai döntéshozataltól!” Örömmel és bizakodással ám egyúttal türelmetlen várakozással is tölt el, hogy e mondat tanusága szerint Miniszterelnök Úr is látja a problémát. Éppen ezért ehhez a megítélésem szerint igen fontos tételmondathoz magam csupán két kisebb, szerény megjegyzést tennék.

Egyrészt a nevezett kör egy részét én nem számítom a szó igazi értelmében vett “elithez” tartozók közé, sokkal inkább az elmúlt zavaros évtizedeink gátlástalan, mohó, másokon átgázoló, zsákmányszerző haszonélvezőinek tartom őket.

Másrészt ahhoz, hogy távol tudjuk e kört tartani a döntéshozataltól, ahhoz előbb el kell őket onnan távolítani, hogy a közpénzek és a nemzet közös vagyona valóban a közjót szolgálhassa. Arról nekem sajnos nincsenek információim, hogy mikor és milyen eszközökkel kezdődik el e körök eltávolítása a hatalomból, de türelmetlenül várom ennek bekövetkeztét. Meggyőződésem ugyanis, hogy erkölcsi megújulás nélkül nincs felemelkedés a magyarság számára!”

Mindezt nem a balliberális értelmiség vagy média állítja, hanem a lemondásra kényszerült államtitkár, fideszes országgyűlési képviselő. Ángyán ezzel az ország igaz rákfenéjére mutatott, csakhogy ilyen magas szintről még senki nem jelezte eddig ilyen nyíltan, hogy ekkora a baj.

Vajon a földművelésügyi minisztert (akinek a nevét sem tudom hirtelen) miért nem erről faggatják keményen az újságírók? Miért nem mennek ez ügyben az interpellációk?

Mert persze, lopnak a közösből máshol is, csak külföldön 10 millió euróból eltesznek 1 milliót és mellesleg megcsinálják a beruházást/projektet pöpecül, míg nálunk 10 millió euróból ellopnak 9 milliót, és a végén kiderül, hogy a projekt csak egy alibiprojket, aminek egy célja volt, hogy ellophassák a pénzt.

Mai kisszínes: Magyar dohánycéget hozna helyzetbe Lázár trafiktörvénye ….

Maffiacsaládok?!
Oligarchák?!
Zöldbárók?!
Magyarországon?

Mikor a kétharmad és a NER a Zemberek érdekében dübörög?!

Vajon Ángyán levével mit fog kezdeni a jobbos sajtó?
Vajon lesz róla dühös Bayer-pubi a Magyar Hírlapban?
Bencsik szervezi az újabb békemenetet, ezúttal az oligarchák ellen?
Behívják a képviselő urat az MTV-be, a Ma Reggelbe interjúra?
A Jobbik rendkívüli sajtótájékoztatón jelenti be, hogy nem az EU mételyezi az országot, hanem a maffiacsaládok?

Tisztelt Ángyán József!

Vagy fel kell rúgni a szaros bilit, vagy le kell mondani a képviselő mandátumról is.
Aranyközép út nincs.

Friss:
Budai Gyula kormánybiztos lesz Ángyán utódja. Az a Budai, aki egy 1000 milliárdos tételnél összekeverte a Malévot a Budapest Airporttal. A hülyék mindig felfelé buknak.

Megosztás