Térjünk vissza egy kicsit ehhez a könyvhöz.

Múltkor a bennem motoszkáló kérdést feltettem az illetékesnek:

„feladó: laspalmas
címzett: [email protected]
dátum: 2012. január 25. 13:02
tárgy: Vörös Csepel c. könyv

 

Tisztelt Németh Szilárd Polgármester Úr!

Szeretném megkérdezni, hogy nem áll-e szándékukban a Vörös Csepel című könyvet pdf-ben feltölteni a csepel.hu-ra, hogy bárki -lakhelytől és anyagi helyzettől függetlenül – elolvashassa?

Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel:

…..
szerkesztő
Vastagbőr-blog”

 

Másnap jött a válasz, a könyv szerkesztőjétől:

” feladó: Ábel Attila
címzett: [email protected];  laspalmas
dátum: 2012. január 26. 14:53
tárgy: Vörös Csepel

 

Tisztelt ……, tisztelt Vastagbőr Blog!

A Vörös Csepel című könyvet minden csepeli lakcímmel rendelkező polgár ingyenesen megkaphatja, most is felvehető az önkormányzat portáján. Természetesen idővel elektronikus formában is elérhető lesz, de nem addig, amíg könyvesboltban is kapható. Tehát még szerintem ebben az évben nem tesszük letölthetővé, viszont lehetséges, hogy kiállítást rendezünk a könyvben leírtakból. Tanulságos például saját szemmel látni azokat a hamutartókat, melyekért ötvenezer forintot fizetett egyenként a helyi vagyonkezelő. Nekem az okostelefonom is „csak” 37 ezer forint volt, újan, kártyafüggetlenül.

A könyv a csepeli visszásságok egy nem túl nagy szeletét vizsgálja. A mai napig esnek ki csontvázak a szekrényekből, például tegnap sikerült nyilvánosságra hozni az MSZP irodavásárlásait, melyek túlságosan is furcsa módon vagy a Hagyó Miklós nagy fővárosi lenyúlásaival estek egybe, vagy olyan MSZP-közeli eladókkal, melyek pl. Csepelről sok százmillió forintos közpénzes megrendeléseket kaptak, a munkát viszont, amiért felvették a százmilliókat, sokszor egyáltalán nem végezték el.

Ma éppen egy újabb Inveszt-Alfa beruházást vizsgálatát kezdtük el, mert egyelőre megint úgy tűnik, hogy egy újabb fiktív munkavégzéssel kerültünk szembe. Ennél a cégnél ez már a sokadik ilyen, és sok ilyen cég van. De meg kell azt is érteni: dolgoznunk kell, nem lehet folyamatosan csak a régi munkákat vizsgálgatni. Ezért van az, hogy sok bűncselekménnyel csak akkor szembesülünk, amikor azt látjuk az ellenőrzésénél, hogy pl. egy utca, amit felújítottak, nem is létezik vagy, hogy egy papíron két éve elvégzett beruházás ötven éves.

Az elmúlt másfél évből az első háromnegyed évben kétmilliárd forintot tudtunk megtakarítani csak azzal, hogy leállítottuk a korrupció-gyanús ügyleteket, és a munkákat sokkal olcsóbban, másokkal végeztettük el. Például papíron évente ötször volt fűnyírás Csepelen, csak éppen ezt kétszer vettük észre, nyár közepén és nyár végén. Most már nem papíron, hanem valóságban is van öt fűnyírás, és egyből sikerült kb. 30 millió forintot csak ezzel megtakarítanunk. Csak mert nem külső cég „végzi el” a munkát, hanem valóban megtörténik a munka, és a saját vagyonkezelőnkkel. Ilyen pici kis ügyekből bizony összejött a kétmilliárd.

A Vörös Csepel egy olyan történet, amely nem MSZP-s, nem fideszes, hanem örök érvényű törvény: aki belemegy a mutyikba, előbb-utóbb elvész benne. Akár vörös, akár narancs, akár zöld, mindegy. Van erre egy mondás is: aki korpa közé keveredik… Csepelen egy kettős gyilkosság vetett ennek véget, ahol azt az MSZP-s politikust gyilkolták meg, aki éppen a tisztesség oldalán állt. Ezek után, hogy a könyv maga is erről szól, kapjuk mi meg, hogy pártoskodunk, meg, hogy ilyen-olyan fideszes iromány. Pedig csak az igazságot írtam, írtuk meg, és bizony a képeken, a szövegben pozitív értelemben előfordul MSZP-s, LMP-s politikus vagy éppen olyan civilek, akik soha nem voltak Fidesz-közeliek. Ja igen, ha kétmilliárd csúszott el évente, azért nem az MSZP jön ki belőle pozitívan, ez tény. Na de kényszerítette őket erre valaki? Szerintem nem. Az új önkormányzati vezetés meg nem tett mást, mint teljesítette/teljesítettük az egyik választási ígéretünket, a számonkérést.

Aki nem ismeri a könyvet, könnyen bírálja. Mellékeltem ezért a könyv kiadás előtti, nem végleges PDF-változatát, de csak személyes olvasásra. Nyilvánosságra hozatalához, továbbadásához nem járulunk hozzá. De akkor már legalább nézzék meg, hogy minek ugrottak úgy neki.

Még valami, a Munkásotthon ügye. A Munkásotthon kuratóriumi elnöke is kénytelen elismerni, hogy a Fidesznek ötször annyit kellett fizetni egy bizonyos terem bérletéért, mint az MSZP-nek. Ott vannak a számlák, teljesen egyértelműek. A kuratóriumi elnök csak azt állítja, hogy ez nem politikai okokból történt, hanem mert neki a Vitányi a kultúra egyik atyja. (Pedig nem Vitányi fizette a termet.) Meg azt állítja, hogy Avarkeszi Dezső MSZP-s politikus sem azért volt ott, hanem mert olyan sokat dolgozott. Mi ez, ha nem vastag bőr? Bele tud gondolni, hogy Önnek milyen érzés lenne, ha valamiért rendszeresen ötszörös árat kellene fizetnie, mint a „csókosoknak”?

 

Üdvözlettel:

Ábel Attila
alpolgármester
0630-xxx-xxxx”

Következő nap újabb levelet kaptunk tőle: 

„feladó: Ábel Attila
címzett: [email protected];  laspalmas
dátum: 2012. január 27. 10:19
tárgy:    „Roncsderbi”

 

Tisztelt Szerkesztőség!

Ha van hozzá kedvük, a jövő hétre össze tudunk hozni egy kis csepeli „roncsderbit”, hogy a helyszíneken mutassuk meg azt, amiről a Vörös Csepel szól. Méregdrága utcai bútorok, papíron felújított utak, és más olyan beruházások, melyeket igazán érdemes megnézni. Megpróbálnánk bejutni egy olyan lakásba is, amelyet az MSZP-s Inveszt-Alfa „újított fel”. Ha összejön, a jogászokkal is találkozhatnának, akik a feljelentéseket tették.

Ennek a történetnek – legalábbis szerintem – biztosan lesz folytatása, hiszen az Inveszt-Alfa neve felbukkant a pártiroda-botrányban is. Arra gyanakszunk, hogy a BKV-ból és a kerületekből a pártközeli cégekkel kiszivattyúzott közpénz változhatott át pártirodákká, amikből ismét pénzt csináltak, 550 milliót. Csak a Hagyó perben több, mint egymilliárd forintos a vádirat szerinti károkozás, csak Csepelről 800 milliót vitt el az MSZP-s Inveszt-Alfa és a társcégei.

 

Üdvözlettel:
Ábel Attila”

 

Még aznap, 27-én válaszoltam:

„Tisztelt Ábel Attila Alpolgármester Úr!

Köszönjük levelét, terveink szerint a jövő hét folyamán jelenik majd meg a blogon egy külön bejegyzés keretében.

A „Roncsderbi”-re szóló meghívását sajnos nem áll módunkban elfogadni, mert a Vastagbőr-blog teljes szerkesztősége  – vagyis mindketten –  vidéki lakos.

Szintén köszönetünket fejezzük ki a Vörös Csepel című könyv pdf-változatáért, természetesen az Önök, mint jogtulajdonosok akaratát tiszteletben tartva nem hozzuk nyilvánosságra, és nem adjuk tovább harmadik félnek.

Egy olvasónk ugyan volt olyan kedves, hogy elküldte nekünk a Vörös Csepel című könyv beszkennelt változatát, mi mégis szeretnénk a papíralapú kötetet megvásárolni, hogy ezzel is támogassuk – lehetőségeinkhez mérten – Vörös Csepel kifehéredését. Kérem, tájékoztasson arról, hogy interneten keresztül rendelhető-e a könyv, mert erről sehol sem találtam információt.

Ami levelének konkrét tartalmát illeti:

– Nekünk, a Vastagbőr-blognak sem az MSZP-t, sem Hagyó Miklóst nem kell bemutatni. Amennyiben Ön új olvasónk, szeretettel ajánlom figyelmébe archívumunkat, melyből külön is kiemeltem a fent említett pártot és személyt (kérem, nézze el az átfedést a fővárosi közlekedési vállalattal) az Ön kedvéért :

http://vastagbor.blog.hu/tags/mszp
http://vastagbor.blog.hu/tags/hagy%C3%B3
http://vastagbor.blog.hu/tags/bkv

– Mivel postunk megjelenésekor még nem olvastuk a Vörös Csepel című könyvet, értelmes emberek lévén természetesen nem is azt kritizáltuk. Az a tény háborított fel minket, hogy közpénzt költenek egy politikai ellenfeleiket, a korábbi városvezetést lejárató kötetre. Még ha „csak” hatmillió forintot is, és még ha az MSZP annak idején (jóval) többet is költött könyvkiadásra és/vagy másra. Ez az Önök számára nem mentség.
Véleményem szerint a könyv minden csepeli háztartásba való „ingyenes” (=közpénzből) eljuttatása teljes mértékben kimeríti a pártpropaganda műfaját.
Ha Önök, a városvezetők vagy a csepeli Fidesz tagjai kiadták volna a saját költségükön, akkor lenne valós a vele kapcsolatban hangoztatott erkölcsi üzenet, így azonban erről szerintem nem beszélhetünk.

Üdvözlettel:

…..
Vastagbőr-blog”

Ezután közbejött némi hó és gyereknátha, így megcsúsztam 2 hetet, mégsem kaptam választ.

Pedig a kiállításra direkt rá sem kérdeztem.

Remélem, azért nem reagáltak nekem, mert minden kapacitásukkal azon ügyködnek, hogy még a Kerényi is csodájára járjon majd. Ha esetleg még nem kiforrott a koncepció, szívesen felajánlom az ötleteimet hasznosításra:

– belépő egy darab Vörös Csepel
Aki nem hoz magával,  a pénztárnál kap egyet, természetesesen „ingyen”.

– Ábel Attila minden nap 10 és 18 órakor dedikálást és kiselőadást tart

– a terem végén felállított Orbán-oltárnál minden óra 5 perckor közös Áldóima-mondás

–  a pénztárnál szuvenírként megvásárolható a Vörös Csepel diákoknak szánt zsebkiadása, a Németh Szilárd saját kezű aláírásával díszített áldóimás könyvjelző, és a méltán híres terembérleti számla eredeti másolata

De kanyarodjunk vissza a könyvhöz.

Nyilvános élete a csepeli képviselőtestület 2011.11.10-i ülésén kezdődött, ezzel az előterjesztéssel:

Az ülés jegyzőkönyve valami egészen csodálatos, érdemes idézni belőle, 4.oldal végétől / 5.oldal elejétől a   vonatkozó rész:

Tehát a szoci képviselők zizegnek, hogy miért az utolsó pillanatban lett kiosztva az előterjesztés, mennyibe fog kerülni a könyv, miért pont a Magyar Ház fogja kiadni, és annak a mellékletként csatolt cégkivonat szerinti tulajdonosa AZ a Bencsik és AZ a Seszták?

Borbély pedig megnyugtatja őket, hogy azért csak az ülés előtt adták körbe az előterjesztést, mert az ülés előtt 1 órával még az utolsó simításokat végezték rajta, az akció amúgy a közbeszerzési értékhatár alatt lesz, így „(…)jogszabály nem teszi kötelezővé az ajánlatkérést. Megnyugtatásul elmondja, ő tárgyalt a Magyar Ház Kft-vel (…)”, és  kifejezetten megkérte őket, hogy legyen ajánlatkérés, mivel a legtöbb a nyomdai költség lesz, és a Magyar Ház majd bekér 3 vagy 4 árajánlatot, és vélelmezi, hogy majd a legolcsóbbal dolgoznak együtt. Elmondja, hogy ő javasolta a Magyar Ház-at, akink nem tetszik, adjon be módosítót (úgyis leszavazza majd a fidesztöbbség), a kft. tulajdonosai azok, akikre gondolnak, és bezzeg a szocik sose osztottak szét cégkivonatot.

Őszintén átlátható antimutyivilág vagy tengermély cinizmus…….?

Nos, a Borbély elmondása szerinti régebbi (rész)tulajdonosai a Magyar Ház Kft.-nek:

– Bencsik András
A Demokrata alapítója és főszerkesztője. Létrehozta a Szkítia könyvesbolthálózatot és a Magyar Ház Könyvkiadót. Alapító tagja a jobboldali Sajtóklubnak. A minapi Békemenet egyik főszervezője.

– Seszták Ágnes
1994 óta a Szabad Újságírók Szövetségének szóvívője. 1994-2002 között az Új Demokrata illetve Demokrata, majd Magyar Demokrata főszerkesztő-helyettese volt, 2002 óta médiatanácsadója. 2004 óta a Magyar Nemzet főmunkatársa.

A KIM-adatbázisban 2012.02.08-án nyilvántartott cégtulajdonosok:

– Bencsik Dávid
Bencsik András fia, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője.

– Bencsik Gábor
Bencsik András testvére. A Magyar Mercurius Kiadó ügyvezetője, tulajdonosa. A KIM 3 millió forintos megbízási és felhasználási szerződést kötött vele az új alaptörvény megismertetéséhez és terjesztéséhez kapcsolódó kiadványszerkesztési, továbbá a kiadványok nyomdai munkálatainak ellenőrzéséhez kapcsolódó feladatokra. A szerződés alapján 2014 április 25-ig közreműködik a kiadványok utónyomásaiban is. Az Alaptörvény díszkiadását a Magyar Mercurius Kiadó adta ki, 16.000,- forintért megvásárolható náluk.

Tovább.

Úgy gondolom, nem szegem meg az Ábel Attilának tett ígéretemet, ha ezt az oldalt megmutatom a Vörös Csepelből:

A Demax Nyomda 14 éve működik, forgalma évi 1,1 milliárd forint. Tulajdonosai Miklóssy János és Tábori Szabolcs.

(kép forrása: hatvannet.hu)

Két érdemleges találat van rájuk a Google-ban:

1, Orbán kampánykönyve (2010)

„Ma, amikor minden a virtualitásról szól, fontos, hogy olyan alkotások is szülessenek, melyeket újra és újra kézbe lehet venni – mondta el az Egy kampány krónikája – Orbán Viktor 2010 című fotóalbum bemutatóján Miklóssy János, a Demax Művek ügyvezető igazgatója. Burger Barna munkája ilyen – folytatta Miklóssy, hozzátéve: ő hozta a fotókat, a „Magyarországon adózó” Demax pedig csak adta hozzá a színeket és a papírt. Kiemelte, hogy az albumon egy miniszterelnök, egy fotós és egy nyomdászstáb dolgozott „nagy kedvvel”, ami jó lenne, ha Magyarországon mindenki számára megadatna.  (…) Hiába jó a fotó, ha a nyomda ördöge elbánik vele, ez azonban jelen esetben nem áll fenn – kezdte a kiadvány készítőinek címzett gratulációját Orbán Viktor. A kijelölt miniszterelnök a kampányt feszült időszaknak nevezte, amikor „nem jó, ha az embert privát pillanataiban zavarják, ám Burger Barnánál ez nem áll fenn. (…)”

2, Furcsa közbeszerzés (2011)

„A Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) megsemmisítette az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által a Bírósági Közlöny kiadására kiírt közbeszerzés felhívását, és minden ezt követő döntést. (…) Nyertes a CompLex Kiadó Kft. és a Demax Művek Kft. közös ajánlata lett, míg a második legkedvezőbb ajánlatot a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. adta. A szintén felkért Magyar Közlöny- Lap- és Könyvkiadó Kft. nem tett ajánlatot, viszont jogorvoslatot kért a KDB-től. A problémája az volt, hogy a felhívásban és a dokumentációban nem voltak világosak a határidők. (…) A helyzet érdekessége, hogy előbb jelent meg a KDB döntése, mint a CompLex Kiadó Kft. és a Demax Művek Kft. közös ajánlatát nyertessé nyilvánító közlemény. A KDB január 12-i döntése már aznap nyilvános volt, míg az eredményhirdetés – a megsemmisítésre utalás nélkül – csak január 14-én jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben. Ez utóbbiból viszont kiderülnek az árak. A nyertes ajánlat nettó 2.871.000 forintra szólt, míg az azt követő legkedvezőbb ajánlatban nettó 7.712.100 forint szerepelt. Az ellenszolgáltatás eredetileg becsült értéke 2,4 millió forint volt.”

Hát így fehéredik Vörös Csepel. Illetve narancsosodik.

(a postot részben lecsó kommentje ihlette)