Miközben kiderült, hogy Schmitt disszertációját bíráló két tanár is tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) Tanácsának, melynek 1990-től Schmitt volt az elnöke, és nagy megtiszteltetésnek érezték, hogy egy kétszeres olimpia bajnok dolgozatát bírálhatták el, az atv felhívott pár kormánypárti képviselőt, hogy mit szól az ügyhöz.

A képviselők nagy része felsőfokú végzettséggel rendelkezik, így pontosan tudják milyen egy szakdolgozat, mi az a lábjegyzet, meg mi a másolás. Szar ügy, hogy ilyenkor is össze kell zárni, és védeni kell a mi kutyánk kölykét.

Mindegyik csodálatos, de Pálffy megint ellopta a showt! 🙂

Lanczendorfer Erzsébet (KDNP): én azt hiszem el, amit a Köztársasági Elnöki Hivatal nyilatkozott.

L. Simon László (Fidesz): majd meglátjuk, hogy mi az igazság. én író vagyok, úgyhogy a plágiumot nem tartom sokra, de a vendégszövegeket nagyra értékelem.

Révész Máriusz (Fidesz): Olvastam a hírt, de nincs kialakult véleményem. Ha igaz, akkor annak önmagában megvan a konzekvenciája.

Iván László (Fidesz): nem ismerem a disszertációt, nem ismerem az előzményeket, így nehéz véleményt mondani. De a köztársasági elnök mégiscsak a legmagasabb közjogi személyiség, ezért meg kellene gondolni, mennyit árthat az egész országnak az őt ért támadás. Mert itt egy sorozatról van szó, támadják a miniszterelnököt, támadják a kétharmadot, és a katyusák most elérték Schmitt Pált is. Érdekes, hogy egy 1992-es dolgozatot éppen most kezdenek vizsgálni. Én mindenesetre a Köztársasági Elnöki Hivatal cáfolatát tartom mérvadónak. 

Balogh Zoltán (Fidesz): a felzárkóztatásért felelős államtitkár nem kívánt nyilatkozni.

Pálffy István, (KDNP): Nem vagyok Magyarországon.
atv.hu: Kommentálná röviden a Schmitt Pál-ügyet?
Pálffy István: Nem vagyok Magyarországon.

Kerényi János (Fidesz) tőlünk hallott az esetről. „Nem kommentálom, mert én erről semmit nem tudok” fogalmazott. Közölte: tájékozódik az ügyen. Hozzátette: Schmittre mint olimpiai bajnokra tekint, nem az ő dolga kommentálni, de utánanéz a sajtóban az eddigieknek "és kialakít egy álláspontot".
Délutánra sikerült Kerényi Jánosnak kialakítania álláspontját. Hangsúlyozta: „Elnök Úr esetében én életművel foglalkozom, márpedig ez az életmű énelőttem rendben van. Hogy hogy s mint történt negyven (húsz – Sz. P.) évvel ezelőtt, én azzal nem kívánok foglalkozni.” Hangsúlyozta: nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy kétszeres olimpiai bajnokok és Schmitt Pál e kevesek közé tartozik. „Információim szerint beszél négy vagy öt nyelvet, úgyhogy én ennél többet nem kívánok nyilatkozni” – tette hozzá. Fölvetésünkre, miszerint attól, hogy valaki olimpiai bajnok, még lehetnek vele szemben súlyos kifogások, Kerényi megismételte önmagát: „Nekem tökéletesen megfelel köztársasági elnöknek […], nálam Schmitt Pál rendben van.” Arra a kérdésünkre, hogy amennyiben ez az ügy két éve derült volna ki, megszavazta volna-e Schmittet államfőnek, Kerényi azt válaszolta: „Ne ragozzuk ezt a dolgot, nem is értem, hogy miért pont engem találtak.”

Lukács Tamás (KDNP): Ezzel a kérdéssel összesen három embernek kell foglalkoznia: Schmittnek és a két bírálójának. Az első kérdés, hogy fölmerül-e a dolgozatot summa cum laudéval honoráló két bíráló felelőssége, hiszen 1992-ben nem ismerték föl az öt évvel korábbi Georgijev-tanulmányt. Nem rendelkeztek ennyi szakismerettel? A tényállás tisztázása szempontjából először azt kellene tisztázni, hogy egy láb- és végjegyzet-hiányos dolgozatot hogyan fogadhattak el.
De az is nyilvánvaló, hogy vannak olyan politikai célzatok, hogy minél rosszabb, annál jobb, járassuk le és csináljunk karaktergyilkosságot a magyar köztársasági elnök ellen. Kezdünk egy kampányt anélkül, hogy előtte a tényállást tisztáznánk.
Szerintem Schmitt Pálnak nem kell lemondania, és ha az eredeti anyagban voltak lábjegyzetek és igaz a föltételezés, hogy társszerző a bolgár tudós, akkor még az etikai vétség sem áll fenn.