Bezárás

Már megtanultuk az óvatosságot

Tavalyhoz hasonlóan idén is kitesszük az álomfő beszédét, hátha esetleg valaki véletlenül vagy netán szándékosan kihagyta éjfélkor.

"Tisztelt Honfitársaim!

Magyarok az országhatárokon belül és szerte a nagyvilágban!

A szertartásoknak különleges, varázsos erejük van. Ami szokás, ami hagyomány, annak meg kell lennie. És aminek meg kell lennie, az segít beosztani az időt, megszentelni a pillanatot, komolyan venni a feladatainkat.

Az év fordulóján szokás számot vetni a múlttal, vagy még inkább szembenézni a holnappal.

Mit kívánunk ilyenkor egymásnak az egészség és a békesség mellé? Sikert, boldogságot, gyarapodást. Igaz, manapság egyre óvatosabban használjuk ezeket a szavakat.

A búcsúzó esztendőben annyi viharban, annyi szélvész ellenében kellett helytállnunk, hogy el kell gondolkodnunk azon: vajon mi a siker, mit érzünk erőnek és gyarapodásnak?

Hálátlan feladatot osztott ránk a sors. A ma nemzedékének, nekünk, mai magyaroknak jutott a kijózanító felismerés, milyen nagy ára is van az életnek, s ki mindenkivel kell megküzdenünk önállóságunkért.
A válságnak mondott jelenség sok mindent átértékelt. Városok és falvak, intézmények, családok és egyének számára kapott új jelentést a jól ismert mondás: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!”

Saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mennyit ér a kiszámíthatóság, a biztonság, a felelősség, a tisztesség – s legfőképp ezeknek a hiánya.
A parlament és minden választott vezető felelőssége, hogy ezt a tapasztalást átadjuk a következő nemzedékeknek, hogy többé ne lehessen elviselhetetlen adósságba hajszolni családokat, ne lehessen felelőtlenül bánni mások sorsával.

Most elsősorban összefogásra, józan döntésekre és kemény munkára van szükség. Mert a nemzeti gazdaság alapja maga az ember és az ő munkája. Ezért fontos, hogy mindenki, aki dolgozni akar, találjon munkát, általa pedig emberhez méltó életet.
Minden embernek és minden nemzetnek joga van a saját útjához. Mi több, nemcsak joga, de kötelessége is, hogy azon járjon, amennyiben a közösség javát szolgálja.

Tisztelt Honfitársaim!

A médiában a rossz hírek legtöbbször elnyomják a jókat. Az életben szerencsére ez nincs mindig így. Idén is nagyon sok olyan munkát végeztünk el, ami után jogosan érzünk elégedettséget és örömet.

– Sikerrel oldottuk meg uniós tagságunk eddigi legjelentősebb feladatát: fél éven át felelős és eredményes soros elnöke voltunk egy félmilliárdos közösségnek, az Európai Uniónak.

– Itt az Országházban, a Szent Koronával egy fedél alatt megszületett Magyarország új alkotmánya, az Alaptörvény, amely most éjfélkor lépett hatályba.

– Ez nem egy toldott-foldott, öröklött vagy mások által diktált alkotmány, hanem pontosan ránk szabott alaptörvény. A magyarok értékrendje, ezeréves múltja és a jövője van benne.

Én hiszem, hogy az alaptörvény az a jó föld, amelyből erős Magyarország és olyan élet sarjadhat, amelyre mindig vártunk és vágytunk. Élet, ami jár nekünk, amit megharcoltunk, kiérdemeltünk, amihez ragaszkodunk.

Ha föllapozom az Alaptörvény elején a Nemzeti hitvallást, a következő sorokat találom benne:

„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.”

„Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.”

„Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.”

Való igaz: a szép szó még nem véd meg, és nem ad enni, nem biztosít meleget. De azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szeretet és a megértés, a szolidaritás ereje képes erre. Mától az alaptörvény az életünket átszövő és bennünket a helyes úton megtartó erő.

S ha már szó esett a gyarapodásról, meg kell említenünk, hogy – bár sajnos változatlanul kevés gyermek születik – a határainkon túl élő magyarok honosítása következtében immáron állampolgárként többen vagyunk, egyre többen.

Tisztelt Honfitársaim!

Ez még csak az első nap. 2012 ma még nem mutatja meg az igazi arcát. Ki tudja, idén hány helyen és időben, tárgyaláson és vitán kell megvédenünk az érdekeinket.

Már megtanultuk az óvatosságot.

Egy azonban bizonyos: az új év örömeit csak akkor tudjuk megbecsülni, sikerre csak akkor számíthatunk, ha folytatódik a tavalyi felelős érdekegyeztetés, amely az életünket befolyásoló – meghatározó – témákban végül széles körű társadalmi megegyezéshez vezetett.

Tavaly számos állampolgári eskütételen láthattam, személyesen is átérezhettem, milyen érzelmek szabadulnak fel a nemzethez való kötődés megvallásakor. Az új esztendő is csak akkor adja meg nekünk reményeink beteljesülését, a jobb folytatást, a több lehetőséget, ha ebbe a közösségi élménybe kapaszkodunk.

„Isten, áldd meg a magyart” – énekeljük a Himnuszban.
Ez az óhaj a magyaroknak soha nem azt jelentette, hogy gondjaink megoldását pusztán külső erőktől kellene várnunk. Mi a „magad uram”, a „segíts magadon, az Isten is megsegít” gondolkodásmód nemzete vagyunk. A munkára kérünk áldást, a törekvéseinkre, a sorsunkra, amit nekünk kell a helyes irányban megtartanunk.

Ehhez kívánok az új esztendő első napján sok hitet, erőt és kegyelemben, sikerekben – köztük olimpiai sikerekben is – gazdag, boldog új évet minden magyarnak! "

 

Alkotmány, olimpia, vihar, válság, harc, összefogás, kemény munka, minden megvolt, amire számítani lehetett.

Ezzel a bekezdéssel pedig Pali bácsi megnyitotta az Aranyköpések2012 című mappát:

"S ha már szó esett a gyarapodásról, meg kell említenünk, hogy – bár sajnos változatlanul kevés gyermek születik – a határainkon túl élő magyarok honosítása következtében immáron állampolgárként többen vagyunk, egyre többen. "

Gatyákat felkötni, BÚÉK! Júniusra állítólag minden megváltozik az országban….

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom