Még mindig a Dörner-Csurka ügy.

A hétvége sem zavarta meg a fogaskerekeket hogy mozgásba lendüljenek. Ilyenkor szoktuk elővenni a sós mogyorót meg egy hideg sört, mielőtt a 2. mentre verbális tömegbunyóvá fajul az ügy.

Szombaton kilenc fővárosi színházigazgató nyílt levelet írt Tarlósnak.

Tarlós még szombaton reagált. "Tarlós István főpolgármester lezártnak tekinti a fővárosi színházigazgatók kinevezése körül kialakult vitát. A városvezetés azt tartja elfogadhatatlannak, hogy a legkisebb változás is ilyen agresszív hozzáállást vált ki a színházigazgatókból." 

Tarlós válaszolt Magyar Színházi társaság levelére:
"Ön szerint "politikai célú területszerzés", hogy összesen két változtatást hajtottunk végre a színházak vezetésében? Esetleg politikai haszonszerzésnek véli, hogy Szirtes Tamás, Bálint András, Puskás Tamás, vagy Mácsai Pál igazgató Urak a helyükön maradtak? (…) Esetleg azt ígértem volna, vagy elvárható volna, hogy egyetlen változás se következhessen be a vezetésekben? talán valamikor is így volt ez? Mi köze van az Ön feltételezhető valódi motivációjának a kulturális sokszínűséghez? Elmondom önnek: semmi. (…) Az Ön levelét enyhén szólva is meggondolatlannak, hangulatkeltőnek és méltatlannak tartom."

Vasárnapra Tarlós két helyről is segítséget kapott: Bayer Zsolt és Deutsch Tamás sem tudták magukba tartani a véleményüket.

Bayer:

"Dörner György lett az Új Színház új vezetője. Intendánsa pedig Csurka István. Ennyi a hír. S minden ezután a hír után kezdődik. 

Ahogy várható volt, a liberális és szocialista értelmiség kapára-kaszára kapott. „Botrány”, „megdöbbentő” – sorjáznak a jelzők, az ítéletek. Minden ítélet készen áll, azelőtt, hogy Dörner vagy Csurka bármit is csinált volna.

Dörner az ország egyik legjobb színésze. Jó mindenben, amiben feltűnik. Jó színházban, jó filmben, jó szinkronban, vannak amerikai sztárok, akik kizárólag az ő hangján szólhatnak hozzánk hosszú-hosszú évek óta.

Csurka az ország egyik legjobb drámaírója és dramaturgja.

Nem tagadják, mert nem tagadhatják ezt még legádázabb ellenfelei sem. Amit Csurka letett a magyar irodalom asztalára, sokszorosan felülmúlja sok-sok ma ünnepelt, agyonsztárolt, minden nyelvre lefordított „zseni” életművét.
Azért van ez így, mert nem a mű dönti el, hogy mi lesz a sorsa, és végképp nem a közönség.
Alkotónak s művének sorsa ma egy szűk kör kezében van. Ők határozzák meg a sikert vagy sikertelenséget, a hírt és a hallgatást, a befutást és a partvonalra szorítottságot, a nemzetközi elismerést vagy a semmilyen elismerést. (…)

Ha olyan atavisztikus ügyeid és gondjaid vannak, mint nemzeti múlt, nemzeti lét, magyar történelem, magyar fájdalom és szenvedés, az igazi Ady, Szabó Dezső, Németh László, Sinka István, Erdély – én Istenem, ne hagyj el! –, netán Wass Albert vagy Tormay Cécile, akkor véged.

És akik úgymond száműznék a politikát mindenhonnét, azok politikát csinálnak mindenből az égvilágon. Mert most habzó szájuk arról habzik, hogy Dörner és Csurka politikailag alkalmatlan a színház vezetésére, lévén kívül esnek az általuk felállított politikai normarendszeren és szalonképességen. „Politika”! – kiáltják rémületes dühvel, s politikai nemtetszésük okán átkozzák ki a még ki sem nevezetteket.

Na, hát én többek között ezért rühellem mindet, s vetem meg őket egyenként is, meg úgy együtt is. Ahogy vannak.

Dörnernek és Csurkának pedig szívből gratulálok, és sok-sok erőt, kitartást és sikert kívánok. Szükség lesz bizony mindegyikre." 

Deutsch nem sokat cifráz:

"Dörner György szerintem nagyszerű színész. Értékválasztását tiszteletben tartom, mint mindenkiét, politikai álláspontjával nem értek egyet. De miért van az, hogy a szoclib művészértelmiségiek gyakran gyalázatos politikai nézetei sem befolyásolja a művészi megítélésüket, egy magát nemzeti elkötelezettségű alkotónak tartó ember esetében viszont a (joggal vitatható, esetleg akár elfogadhatatlan) politikai nézetei miatt tulajdonképpen magát a művészi tevékenységét is abba kéne hagynia? Mi lenne a XX. századi magyar kultúrával, hogyan nézne ki, mennyivel lenne szegényebb, ha a temérdek, rettenetes kommunista nézetekkel "megáldott" művész nem alkothatott volna, nem vezethetett volna művészeti intézményeket, mert szarházi kommunista volt?" 

Dörnerrel nem az a gond, hogy milyen érzelmű, hanem hogy a pályázata egy vicc, hogy a bizottság nem támogatta, és hogy nem tudjuk Tarlós milyen szempontok alapján választotta, nem tudjuk hogy mi van a háttérben? Fideszes kultúr(bel)harc? Így kellet kiengesztelni bizonyos köröket, akik megorroltak Koltay Gábor menesztése miatt?

Színházigazgatót ki lehet nevezni szakmai vagy politikai alapon. Mivel egy főpolgármester nem nem tölti a fél életét a színházakban, így egy bizottság bírálja el a beérkező pályázatokat. A bizottság (Ascher Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, a Katona József Színház főrendezője, Bérczes László, a Bárka Színház művészeti vezetője, Herczeg Tamás, a Magyar Állami Operaház egykori stratégiai igazgatója februárig, Kováts Adél, a Radnóti Színház művésze volt a tagja, a Fővárosi Önkormányzatot és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát képviselte egy-egy köztisztviselő) nem Dörnerék pályázatát támogatta, így egyértelmű, hogy Tarlós politikai alapon döntött.

Érdekes, hogy Bayer Zsoltnak Csurka csak egy "drámaíró". Az, hogy Csurka a MIÉP elnöke, már nem lényeges. Ő most már csak egy jóságos, aranyos, kardigános 77 éves nagypapa, a "szegény" drámaíró, akinek olyan sanyarú sora volt. Úgy elnyomták a gaz kommunisták, hogy alig bírt novellákat, drámákat írni, melyeket az átkos kommunisták képesek voltak megjelentetni és színházban játszatni a 70-es évektől kezdve. Na meg a 69-ben meg 80-ban neki ítélt József Attila-díj … szörnyű lehetett Csurka Pista bácsinak az átkosban.

Nem azért szabadultunk meg Demszky Gábortól, hogy most a MIÉP elnökének és spanjának egy színházat adjanak. Piacgazdaságban élünk, ha van kereslet, legyen kínálat is, ha nagy az igény egy drámára Gyurcsányról meg a privatizációról, akkor lehet alapítani egy színházat erre az igényre, és meglátjuk, mennyi nézp lesz, de nem a felbuszoztatott iskolásokból. A színház évi 338 millió forintos fővárosi támogatásból gazdálkodik, így könnyű megteremteni a Hátországot.

Mert ha az Önök szellemi kielégülése/kielégítése évi 338 millió forintba kerül, akkor ezzel az erővel a Capella bár társulatának is járna egy kis fővárosi támogatás, hiszen a transzik is rendes, adófizető budapesti lakosok, és az ő szórakoztatásuk is fővárosi feladat.

Bayer Zsolt és Deutsch Tamás amúgy ugyanekkora vehemenciával támadta Demszky Gábort az elmúltnyolcévben Sas József miatt, hiszen tényleg hányingerkeltő, amikor a politika (ennyire) beteszi a lábát a színházba.

Sas József színházigazgató rossz.
Dörner-Csurka színházigazgató jó.

Színházba szórakozni járunk, és kurvára nem érdekel, hogy a színházigazgató vagy az intendáns otthon, a saját szobájába turbómagyar vagy liberális, hogy Obamát lájkolja vagy Busht, hogy a szavazófülkében kire húzza be az ikszet, hogy a HírTV vagy az ATV híradójára veri ki … nem érdekel. De is erőltesse rá a nézeteit a nézőkre, és ne a kultúrharcához használja fel a színházat. Márpedig Dörner pályázata sokkal inkább szól a kultúrharcról, mintsem a szakmáról. A színház az színház. Minden szinten szinte minden már át van politizálva, miért kell még a színházat is?

A zsidófóbiás MIÉP-elnök full szenilis Csurkának(!) színházat(!) ad a Fidesz(!) 2011-ben(!), hát az eszem-faszom megáll.

Szeptember 26-én a HírTV Rájátszás műsorának Csurka volt a vendége, és úgy tűnik, ő már akkor tudta, hogy nyerni fognak két hét múlva. És valami elképesztően rosszul palástolja a dolgokat, pironkodik lányos zavarában, és még azt is megkérdezi, hogy ezt veszi-e még a kamera …