Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

“Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!?”

Gubcsi Lajos, a Fidesz-éra eddigi legviccesebb figurája egy szép hosszú bejegyzéssel búcsúzott a lemondása kapcsán.


Napsugaras emlékeztető 15 hónapról barátaimnak!

És még nagyobb áldást osztott rám, amikor kineveztek a HM Zrínyi Kft. ügyvezetőjének 2010. június végén. A privát gazdasági szféra nem az én világom, mindig is a köz szolgájának éreztem magamat a professzionális munkában, azon 21 év alatt is, amikor nem végezhettem ilyent. 2010 nyarán az új honvédelmi miniszter jóvoltából ilyen munkát kaptam, s mivel ez megfelelt képzettségemnek, 21+(előtte)19 évnyi tapasztalatomnak, vezetői jártasságomnak, hatalmas kedvvel és erővel láttam munkához.

Nem sokkal később jelezte feleségem, hogy hatodik kisgyermekünk is kezébe vette – ott bent, az anyai melegben – a vándorbotot. A Magyar Művészetért pedig újabb magaslatra készült: láttuk már, hogy hamarosan felavatjuk az Attila-szobrot, és hónapok óta írta a zenét a Rákóczi ballada kész szövegéhez a kitűnő zeneszerző.
(…)
Munkatársaimnak meghirdettem alapelvemet: más pénzéhez soha senki nem nyúlhat, a cégét különösen nem szabad könnyen kezelni, mert az nem egyszerűen másé, hanem az államé, a hadseregé. Másik alapelvem az volt, hogy a mi szerepünk nem postás-szerep, hanem az, hogy a legmagasabb szinten, azonnal, magunk valósítsuk meg mindazt a feladatot, ami az alapító okiratból ránk hárul. És mindezt minimális költséggel.
(…)
Tényleges munkába lépésem másnapján a Magyar Nemzet megkondította főszerkesztő-helyettesi ítélkező bírója révén a kiütést jelző gongot – "Gubcsi Lajos nem normális" -, és a pálcaintésre megindult a sakálordítás. Azóta tudom, hogy az ügy létre megy. Az csak mostanában derült ki számomra, hogy nem csak az enyémre, hanem a Zrínyiére is. Hatalmas maffiák indultak támadásra, vezényelt bűncselekményekbe – rágalmazásokba, lehallgatásokba, stb. Senki se kételkedjen, hogy ezeken a maffia-, sajtómaffia-vezetői szinteken elhangzott sokszor a tétel, hogy "Gubcsit ki fogjuk nyírni". Nem egyszerűen "ki kell", hanem az eltökéltség: "ki fogjuk!". Ennek részeként bármit mondhattak a Zrínyiről és ügyvezetőjéről. Tudom tényszerűen, hogyan adták ki a parancsokat rádiós, tévés beosztottaiknak egy-egy támadási hullámban: Kinyírni. És akkor jöttek kinyírni a …

Soha egyetlen válaszunkat nem közölték le. Ezért már akkor mondhattam, ami ma a meggyőződésem: a Zrínyi is célpont volt, nem csak én. Engem ki kell nyírni, a Zrínyit meg kell szerezni. Hogy miért kell megszerezni? Mindenkinek a fantáziájára bízom.

A Magyar Nemzet gongütését – amely szerint az ügyvezető, konkrétan én – nem normális, nem minősítem. A sakálok viszont kiolvasták belőle a szabad prédát, élvezték a vért.
(…)
A magyar sajtó az lett az elmúlt két és fél évtizedben, ami. Kiegészült az internettel, annak azzal a részével, amellyel. Könyveimben, A Magyar Művészetért oldalain két és fél évtizede szemben állok, és habitusomnál fogva szembe is szállok ezzel. Megalkuvás nélkül. Ez nem fog változni most, hogy lemondtam tegnap előtt a Zrínyi ügyvezetői beosztásából.
A nemzet ép lelke iránt érzett örök és számomra természetes felelősségem nem engedi, hogy elhallgassam: az elmúlt két és fél évtizedben alapvetően a politika felelőssége, hogy ilyenné válhatott a sajtó – a sajtó, amely vigyorog azon, hogy ilyenné változhatott. Az egyes politikusok személyesen, és pártjaik is mindig úgy vélték, hogy majd ha a sajtót segítségül hívják és közben gátlástalanul kiszolgálják annak érdekében, hogy az segítse legyőzni, megsemmisíteni az ő (gazdasági, politikai) ellenfelüket, akkor rendben lesznek a dolgok.
(…)
A politikusi gátlástalanság ugyanazt a szándékot szüli a másik oldalon is, a sajtó ki- és felbérelhető mindenkiért és mindenki ellen, holnap kiüti mai megbízóját. A végén túl sok hulla, és túl sok egymás ellen acsarkodó kutyus lesz a placcon, a sajtó pedig kitalálja és kitálalja, hogy ő a negyedik hatalmi ág. Ugyan már!? És közben milyen is ez a magyar sajtó, amúgy, összes színében?! Ki-ki mondja el magának, Kedves Olvasóm, nekem túl hosszúra sikerülne, s meg is tettem már.

Jómagam igyekezeteimben mindig sok hibát követek el. Oda lehet állítani őket a tettek mellé, ha valaki meg akarja tenni ezt a szívességet. S a hibákat meg kell büntetni. A tetteket elismerni? Engem az előző rendszerben rendre megbüntettek 1984-88. között, s most nem a rendőrségre gondolok, hanem a politikai rendszerben a munkámban ért büntetésekre. Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!?
 

Szegény Gubcsit iszonyatosan megbüntették az előző rendszerben, minden ott van az életrajzában:

-1980-84 a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Kiadójának és Nyomdájának általános, majd megbízott igazgatója
-1980-84 a Magyar Közgazdasági Társaság Elnöksége és VB tagja, az Ifjúsági Bizottság elnöke
-1984-89 a Magyar Ifjúság főszerkesztője, a KISZ KB, Intéző Bizottsága, majd Titkársága tagja
-1985 Közgazdász Díj

Kitartás Lajos, várunk vissza!

Megosztás