2010. december 2-án a Pannon Filharmonikus karmestere, Peskó Zoltán bejelentette, hogy a fél év múlva lejáró szerződését nem kívánja meghosszabbítani, és távozni kíván.

Kár, hogy csak most derült ki az ÉS-nek adott interjúból, hogy miért is mondott le, így december legjobb sztorija helyett augusztus legjobb sztorija lett:

” … Pécsett elődöm, Hamar Zsolt idejében az adminisztratív vezetés több kérdésben is a megkérdezése nélkül döntött, ő többek között ezért távozott. Egyébként amikor a pécsi meghívást elfogadtam, két fontos célt tűztem magam elé. Az egyik, hogy a zenekar még hiányzó programjait összeállítsam. A másik célkitűzésem az volt, hogy magas előadói színvonalon vigyem el az együttest a 2010-es decemberi hangversenyterem-avatásig. Néhány hét alatt kitűnt, hogy kapcsolatomat az adminisztrációs vezetéssel a Hamar Zsolt által is megtapasztalt, lehetetlen hangnem jellemzi. Erről már 2009 novemberében tájékoztattam a polgármestert. Az első év után a polgármester alighanem mondott valamit az adminisztrációnak, de a második évben a problémák újrakezdődtek. Javaslatot tettem például a Kodály Központot megnyitó protokollkoncert utáni programokra, mindenekelőtt a „mi” pécsi közönségünknek szóló három megnyitó hangverseny műsorára. Horváth Zsolt adminisztratív igazgatótól kaptam egy emailt, amelyben azt írta, ő már döntött, ezeket nem én dirigálom, hanem a zenekar asszisztens karmestere. A programról azt írta, hogy annak könnyűnek kell lennie, és hogy nem az általam javasolt Kodály-műveket foglalja majd magában. A Felszállott a páva című népdalra írott variációk előadását egyenesen megtiltotta, mondván, hogy a Páva-variációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné. A városban azután azt terjesztette, hogy spórolni kívánt csak, és az asszisztens olcsóbb volt. Ezt nehéz elképzelni, mivel egy fillér honoráriumot sem kértem, ahogy egy évvel korábban, az „Európai kulturális főváros”-rendezvénysorozat megnyitásakor is ingyen dirigáltam. Felhívtam a polgármestert, aki fogadott, és elmondtam neki, hogy nem látom értelmét a maradásomnak, ha a munkám egyik felét nem végezhetem. A világon minden művészeti igazgató feladata, hogy „művészeti igazgasson”. Negyvenhat évet töltöttem Európa különböző zenekarainál, elképzelhetetlen lett volna egy ilyen eset.

– Miért nem csinált balhét? Miért nem állt fel azonnal?

– Egy héttel a Kodály hangversenyterem megnyitása előtt, amelyre számos közjogi méltóságot és ismert személyiséget vártak? Ez a zenekar évekig egy sötét moziban dolgozott, és egy rossz akusztikájú egyetemi előadóteremben lépett fel, szörnyű, megalázó körülmények között. El kellett volna rontanom az örömüket, amikor egy nagyrészt uniós pénzből finanszírozott, nagyszerű ajándékhoz jutottak? Ezt nem akartam, nem ezért mentem Pécsre. Így vállaltam, hogy nem beszélek bejelentett távozásomról, azt a zenekarral is csak januárban közlöm. Utána pedig még eldirigáltam az összes vállalt feladatomat. Közben Horváth Zsolt egy, a pécsi közönség számára kinyomtatott brosúrában azt nyilatkozta: Peskó Zoltánnal további együttműködésről már csak kora miatt sem beszél. Valaki azután figyelmeztethette, hogy ez nem valami elegáns búcsú, úgyhogy az utolsó koncertem után adatott a zenekarnak egy fogadást, nekem pedig ajándékul egy Zsolnay tányért.

– Páva Zsolt mit szólt a távozási szándékához? Érdeklődött a részletek felől? Próbálta marasztalni?

– Akceptálta a döntésemet. Mentségére szól, hogy a küszöbönálló hangversenyterem-avatás nagyon lefoglalta, hiszen a fél ország lejött Pécsre, a nagy ünnepségre.”

 

A szarosbili felrúgása után Horváth Zsolt még megmagyarázta a megmagyarázhatatlant:
„Nem kis dolog, hogy a „vidéki” nagyzenekarok közül épp a Pannon Filharmonikusok kapja a legtöbb állami támogatást. Toscanini idejében még valóban a művészeti vezető elképzelése volt a működés alapja, ám napjainkban a szimfonikus zenekart fenntartó tulajdonosok konkrét intézményi célokat fogalmaznak meg, melyek eléréséhez a kinevezett igazgató dolgoz ki stratégiát, és ehhez keres művészeti vezetőt.„

Még maga Páva Zsolt polgármester volt a legkorrektebb:
„Semmi kifogásom nincs a Fölszállott a páva című népdalra írt variációkkal szemben, mint ahogyan az állatkertben sétálva sem veszem magamra, ha látok egy pávát. El nem tudom képzelni, mi vezérelhette Horváth Zsoltot.”

Szeretnénk a Nyár Legnagyobb Seggnyalója díját

Horváth Zsoltnak

adni, aki kemény, áldozatos munkájával rászolgált.