Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Ki fog minket meggyógyítani 2012-ben?

2011. június 29. 6 percp

Messze a legkisebb prioritást kapott legfontosabb kérdés idén.

Nézzük leegyszerűsítve: Az állam súlyos pénzekből kitaníttat minden évben x számú embert orvosnak, majd utána ad nekik nettó 82 ezer forintos fizetést. Állam bácsi, normálisnak tetszik lenni?

A diplomához kötelező a nyelvvizsga, így minden végzős beszél legalább egy idegen nyelven, Európán belül már nincsenek távolságok, nem úgy, mint Magyarországon belül: Nyíregyháza-Budapest IC-vel 3 óra, Budapest-London repülővel pedig csak másfél óra. Én azon csodálkozom, hogy állam azon csodálkozik, hogy a fiatal, sőt most már a középkorú orvosok is kimennek külföldre dolgozni. Péntek este hamarabb hazaér Londonból, mintha Budapesten dolgozna, de Nyíregyházán lakna.

Nem Szócska államtitkárt bántom, mert ő tényleg mindenféle sunyi húzás nélkül próbálkozik, de szarból nem lehet várat építeni, és ő abból főz, amit a költségvetésből neki kiutaltak.

Megkérdezném viszont Orbán és Matolcsy urakat, kasszafelelősöket, ha nekik 6 évig kellett volna tanulni kőkeményen, hogy utána miniszterek lehessenek, majd kiszúrják a szemüket nettó 80 ezer forinttal, viszont azt látják, hogy Európa minden országában várják őket tárt karokkal ugyanerre a munkára, csak nettó 800 ezer forintért, Orbán és Matolcsy úr vajon mit választana? Haza vagy haladás?

Lehet, hogy elég sokkoló megfejtés következik: az orvosok is csak emberek, leszarják a propagandát, csak szeretnének megélni, jólélni, és a gyermekeiknek megadni mindent, amit csak lehet. Innentől kezdve elég egyértelmű a dolog: orvosként ez megy idehaza vagy nem megy?

Egy állam egyszerűen nem teheti meg azt, hogy ugyanakkor fizetést kínál egy diplomás orvosnak, aki gyógyít és életeket ment a nap 24 órájában, mint a végzettség nélküli utcaseprőnek. Pedig megteszi: Budapest főállású utcaseprőket alkalmaz 120 ezer forintos bruttó fizetésért, és ennyit kapnak a szakvizsga előtt álló végzett orvosok is.

Papp Magor, a Rezidensszövetség szerint "igen ijesztő az, hogy hat év kemény tanulás után, a magyar kezdő orvosok 40 százaléka menne külföldre dolgozni. Olyan szinten felgyorsult az orvosok migrációja, hogy évente 1500 fővel csökken az aktív orvosok száma Magyarországon. Jövőre nem lesz, aki ellássa a betegeket."

Persze a Kútvölgyi "elit" kórházban mindig lesz orvos, hogyan is találkoznának a kedves vezetőink egy olyan szituációval, hogy egy egyszerű vizsgálatra csak októberre kapnak időpontot? Vagy továbbküldik őket egy másik kórházba? Vagy csak úgy egyszerűen közlik velük, hogy bocs, de nincs éppen bent orvos?

Abba sem gondolnak bele, hogy az orvosoknak kötelező ügyeletet adni, hiszen a hét 168 óráját le kell fedni. Ez azt jelenti, hogy ha már alapból orvoshiány van, és a nappali műszakból kiveszek orvosokat ügyelni, akkor már nappal sem lesz elég orvos … sőt, ez egy ördögi kör: minél több orvos mond fel, a többi orvosnak annál többet kell ügyelni, ugyanannyi betegre egyre kevesebb orvos jut, így egyre többen mondanak fel, mert nem bírják, így még kevesebb orvos marad, akiknek még többet kel ügyelni …

Sőt, az ügyelet után sincs pihenés: "Az EU-csatlakozás óta egy orvos sem dolgozhatna 60 óránál többet egy héten, ezt azonban csak saját alkalmazottjaiknál tudják ellenőrizni. Így nyer a "körorvos" szó új értelmet – az ügyeleti szakmákban miután kitelt a 60 óra, nem pihenni mennek, csak köpenyt cserélnek: a közalkalmazottból vállalkozóvá alakulnak át, és körbeügyelik a kórházakat. Persze ekkor már piaci órabérért. A hétpecsétes titokként kezelt óradíjakról csak annyi tudható, hogy egy aneszteziológus, egy radiológus vagy egy intenzív terápiás orvos egyetlen éjszakán megkeresheti havi alapbére negyedét-ötödét." -írta Heti Válasz.

Igazából ott tartunk, hogy azért imádkozunk, hogy ha történik bármi is a családban, amihez orvos és kórház kell, akkor az hétfő-péntek 8-17 óra között történjen, mert éjszaka és hétvégén esélytelen minden. Januárban a munkahelyen megkapjuk a papírost az előző évről, hogy mennyi TB lett befizetve a nevünkre: nálam ez 1,2 millió forint, és ha bármi gond van, akkor nem tudnak rajtam segíteni, vagy adjak hálapénzt? Hálapénz kell? Kérjek el az OEP-től.

Csakhogy ha ez a folyamat beindul, akkor ezt nem lehet egy csettintésre megállítani, itt nem arról van szó, hogy ha kellenek rendőrök, egy törvénymódosítással visszahívunk 30 ezer nyugdíjas rendőrt. Orvosokat nem lehet csak úgy a "raktárból" előszedni, aki már kiment külföldre, azokról csak az ifjú kereszténydemokraták gondolják, hogy a pörkölt meg a túrórudi kedvéért hazajönnek …

Sőt, még a "lenézett" Szlovákia is elhúzott mellettünk, pedig nem lehet azt mondani, hogy Szlovákiában drágább lenne a megélhetés, mint itthon: "a magyar átlagbér bruttó 155 ezer forint az egészségügyi szektorban, Szlovákiában 192 ezer, Csehországban 220 ezer forintnak megfelelő összeg."

Hogy mi lesz 2012-ben, ha valóban elmennek az orvosok, akik letétbe helyezték a felmondásukat?
Nem tudjuk.

Ahogy azt sem tudjuk, hány beteg halt meg, kapott súlyos szövődményt, mert nem kapott megfelelő ellátást megfelelő időben. Aztán persze megy a csodálkozás, hogy fogy a magyar.

Néha még a Napló is tud egy jó riportot összerakni, 2001-ben meglátogattak 2 kórházat, ahová most, 10 év után újra visszamentek.

– A főorvosnő 32 órát dolgozik, 8 óra a rendes munkaidő, majd 16 óra ügyelet, és másnap reggel 8-tól pedig már a másnapi rendes műszak kezdődik, mert nincs orvos.
– A miskolci kórházban naponta 3 nővér adja be a felmondását. Naponta. Három. 80 nővér hiányzik a kórházban.

4:42-től:

Szilágyi László LMP-s országgyűlési képviselőnek van egy blogja, és a múlt héten lehúzott a mentősökkel egy fél műszakot. Egy politikus, aki blogol, és saját maga szerez tapasztalatokat … a tiszteletünket máris kivívta.

"Csak a Markó utcából kb. 65 ezer esetet látnak el évente. Mindehhez 8 autó áll rendelkezésre. Egy gyermek-rohamkocsi, két rohamkocsi, esetkocsik és egy „ohne” kocsi, ez szállítgatja hajléktalanokat és a részegeket.
A készülékek, amivel az életünket mentik, 8-10 évesek. Ha az autó meghibásodik, a személyzet saját kezűleg pakolja át a berendezést egy másikba. Kicsavaroz, átcipel, becsavaroz. Előfordul, hogy naponta kétszer is el kell ezt játszani. Egyenruhát 2005-ben kaptak utoljára, ők maguk mossák.

Tizenkétóráznak, közben egyszer 20 percre be lehet menni enni, ha az esetek megengedik. Éjjel ritkán adódik alkalom pihenni, reggel pedig várja őket a másodállás. Mindenkinek van másodállása. Nettó 80-100 a fizu, emellett muszáj. Elmennek az alternatív szállítókhoz vagy egy kórházba ügyelni, bárhová. Volt olyan gépész (értsd: sofőr), aki „szabadidejében” BKV-buszt vezetett.

Amikor ott jártam, a rohamkocsit éppen berendelték a bázisra, kivonták a forgalomból, mert nem volt heveder a betegágyon. A 40 milliós szerkó nem dolgozhatott egy százezres eszköz hiánya miatt. A Markóban aznap nem volt mozgósítható rohamkocsi. Legalább pihent az orvos, pihent a személyzet…

„A mi autónk is hét és fél éves már.” – mutatják. A heti kötelező nagytakarítás folyik éppen, közben büszkén mutogatják a mentőautót. „Sajátunkként gondozzuk.” Saját pénzből (!) fejlesztgetik, ide egy villogó, oda egy lépcsővilágítás, stb. „Nekünk is érdekünk, hogy láthatóbbak legyünk.”

Idős hölgyhöz megyünk, jó messzire, mert az ottani mentőállomáson nincs szabad esetkocsi. Fullad, ennyit tudunk. Ő maga nyit ajtót, szépen össze van csomagolva, kórházba szeretne menni. Három nagy táskát cipelünk (reanimátor, monitor, gyógyszerek), de nincs rájuk szükség. Nem akut eset, de elvisszük a város másik felébe, a Korányiba. Ha a háziorvos intézte volna, elég lett volna egy betegszállító. Sőt, szerintem, ha az OEP kifizetne ilyenkor egy taxiszámlát, mindenki jobban járna. A csapatot kissé megviseli a tény, hogy betegtaxiként üzemel a kocsi. Most jó másfél óráig hiába várják ezt a technikát és a szakképzett személyzetet egy másik – komolyabb – esetnél.
20 esetből 2, ismétli az ápoló, amikor igazán szükség van ránk. De azért a kettőért is megéri maradni: „Egy igazi mentés feldobja az embert” – mondja. Ez az egyetlen dolog, ami a pályán tartja őket.