Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Gondoskodnak a rabokról

2011. február 12. 2 percp

Ambrus György 44 éves, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Gyula és környéke régiójának elnöke. 1984-ben végzett szakácsként, 2005-ben tette le a szakács mestervizsgát. 2008-ban az erfurti Szakácsolimpián egyéni aranyérmes lett, tavaly pedig az általa vezetett csapat ezüstérmet szerzett a luxemburgi világbajnokságon.

2001 óta ő gondoskodik a gyulai rabok étkezéséről.

A börtönparancsnok biztos látta az összes börtönös filmet, azokban pedig az esetek 98%-ban az étkezőben kezdődik a botrány, verekedés, lázadás, miután a mogorva konyhás a tányérokba löttyinti a gyanúsan zöld színű szmötyit.

Gyulán nem hiányzik a balhé.

"— Nagyon fontos, hogy a fogvatartottak elégedettek legyenek az étellel. Ha hidegen kapják az ebédet, ha éhesen maradnak, idegesebbek, feszültebbek lesznek, nehezebb megtartani közöttük a rendet. Itt bent nem sok öröme van az embereknek, az evés az egyik, ami jobb kedvre derítheti őket" — indokolta Arató Ferenc, miért is központi kérdés az élelmezés a börtönben.

Az étlap készítésekor figyelembe veszik a fogvatartottak kéréseit is, a „rossz fiúk” kedvencei közé tartozik a pörkölt, a tartalmas levesek, a lángos és a kelt tészták. A gyulai börtön specialitása a rendkívül gazdag, húsos Köcei leves, ami igazán közkedvelt a rabok körében.

A vallási, egészségügyi okok miatt speciális étrendet kívánó fogvatartottak is elégedettek lehetnek. Gyulán cukorbetegeknek, tej- és lisztérzékenyeknek, diétázóknak külön étrendet állítanak össze. Az ünnepek sem telhetnek el hagyományos fogások nélkül. Karácsonykor töltött káposzta, rántott hal, bejgli, újévkor lencseleves, húsvétkor sonka, főtt tojás, tejszínes tormakrém, május 1-jén és augusztus 20-án sült kolbász dukál.

Ilyen kajákat sok kisgyerek, nyugdíjas, de valószínűleg a rabok nagy része sem eszik/ehet otthon. Csoda-e, hogy sokan nyaralásként fogják fel a bent töltött éveket?

Szabó Máté ombudsman is gyakran foglalkozik a fogvatartottakkal, hogy nekik minél jobb, kényelmesebb körülményeik legyenek odabent. Legutóbb, január 10-én épp a telefonhasználatról írt:

"A fővárosi börtönben az előzetesen letartóztatottak mindössze heti három alkalommal, tíz percet telefonálhatnak, ebben a védővel folytatott beszélgetés is benne van, ráadásul száz emberre jut egy készülék, ami hetente elromlik. A védők általában mobiltelefonon érhetők el, a mobil a budapesti büntetés-végrehajtási intézetből 120, a szombathelyiből 105 forintos percdíjjal hívható, hétköznap is, ünnepnapokon is. A hívásokat egy, a bv. intézet telefonhálózatától független rendszer kezeli, amely egyrészt lehetővé teszi a fogvatartottak kapcsolattartását, másrészt a telefonbeszélgetések biztonsági ellenőrzését. Ezt a telefonrendszert egy kizárólagosságot élvező kft. működteti, amely csak a telefonálóktól kér pénzt, a büntetés-végrehajtás intézményeitől nem. Ebben a „szolgáltatásban” nem érvényesül a piaci verseny – ezért magasak a percdíjak."

A panaszok meghallgatásra találtak, a telefonrendszert üzemeltető kft. ügyvezető igazgatója arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy javaslatait megvizsgálták, és már konkrét lépéseket is tettek az ügyben. Ezentúl a mobil hívások percdíjait országosan, minden intézetben nettó 88 forintra, a helyi vezetékes hívások díját pedig nettó 11,20 forintra csökkentették, elkezdik a másodperc alapú számlázást, továbbá keresik annak a lehetőségét, hogyan lehetne a telefonálási díjakat úgy alakítani, hogy a családi hívásokat részesítsék előnyben.