Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Sanyi bácsi elintézi

2011. február 8. 2021. február 9. 2 percp

A hétvégén budapesti klubrazziákról szóltak a hírek. Több szórakozóhelyet is bezártak, mert az engedélyezett befogadóképességüket meghaladó számú ~~tömegnyomorogni~~ szórakozni vágyót engedtek be. A West Balkán-tragédiát követően érthető és üdvözlendő, hogy rendőrségünk határozottan lép fel. Hasonlóan, mint amikor a vörösiszap-katasztrófát követően a tragédiáért felelős cég milliárdos cégtulajdonosai villámgyorsan előzetesbe kerültek és elhangzott Pintér Sándor rokonszenves bonmot-ja: „Ha a cégvezető úr szerint nem veszélyes a vörösiszap, akkor fürödjön meg benne!”

Sanyi bácsi nem cicózik, ha két hét alatt nem is tesz rendet, mint ahogyan a fülkeforradalom hevétől megrészegülve, kissé Szamuely Tiboros könnyelműséggel ígérte, de rajta van a témán.

Csak ne lennének azok a közel két évtizede magukat makacsul tartó fránya pletykák, cikkek, parlamenti bizottsági jegyzőkönyvek, amely szerint a szebb napokat látott keresztapával, Tasnádi Péterrel a józsefvárosi kínai piac körüli érdekeltségeik apropóján akasztott Sanyi bá’ bajszot.

Pintér Sándor cégbirodalmában legalább akkora brand a józsefvárosi kínai piac security csapata, mint mondjuk a Philip Morris Plc-ben a Marlboro.

És ott mikor volt katonás rend? Ugyan néhány évvel ezelőtt jártam ott utoljára, de a hamisított védjegyű gagyiáruk székesfővárosi Mekkájában számláról általában akkor hallottam , amikor a sorok végén rosszarcú huszonévesek cseppet sem suttogva tukmálták fehérgalléros portékájukat: „ÁFA-s számla! Számla eladó!” Oké, elég bizarr, hogy a korábbi és jelenlegi legfőbb belügyér legnagyobb játszóterén ennyire látványosan rúgják vesén a pénzügyi-számviteli fegyelmet, de ezek csak afféle botcsinálta, képletes sérülések.

Piti kis fehérgalléros bűnözőcskék számlamachinációi miatt még senkit sem tapostak agyon. DE! Az elmúlt húsz évben nem kevés tömeges szórakoztató-rendezvényen is megfordultam, Sziget Nagyszínpadon, sőt még a berlini Love Parade 1999-es csúcspontjára is kizarándokoltam „szeletelni”. Egymillióan voltunk és ez megbízható germán becslés, nem Rákay „Kossuth téren kétmillió ember” Philip féle szánalmas agitprop. Szóval nem vagyok egy klausztrofóbiás alkat, DE a józsefvárosi kínai piac hömpölygő tömegnyomorában rendre halálfélelem kerülgetett. A standok között araszoló tömegben ötpercenként utat tör magának egy-egy, a magyart bájosan törő kínai vagy vietnámi kézi kocsis: „Vigyázz, kocsi!” avagy ha nagyobb a bagázsa: „Vigyázz, kamion!” kiáltással. Ráadásul rendre razziáznak a zsaruk, fináncok. Ilyenkor az árusok hanyatt homlok menekülnek, értelemszerűen a tömegben lökdösődnek, mielőtt elbújnának a sikátorszerű, szűk sorok és a tákolt bodegák között. A piacnak állandóan ígérik a megújulását, de ott a rendezetlen, harmadik világot idéző, laikusként, ránézésre is fokozottan tűz-, és agyontaposásveszélyes állapotok stabilan uralkodnak. Egyszóval kész csoda, hogy a piacon az évek során még nem tapostak halálra senkit és áldozatokat követelő tűzvész sem tört idáig ki.