Most olvastam el Sándor "Papa" István nyugalmazott rendőr alezredes 54 oldalas tanúvallomást, melyet 2000-ben tett az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság előtt. (Köszönöm a tippet!)

Röviden: aztakurva …

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Egészen elképesztő összefüggések és sztorik vannak, na meg olyan arcok, akik mindent túléltek, átvészeltek … hétvégére megvan az olvasnivaló, jobb, mint a történelem könyv. Kész csoda, hogy a "Papa" még él …

Sándor István az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóságának (KBI) főnyomozója volt. 1989-1990-ben a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatának egyik alapítója volt, később az Országos Rendőr-főkapitányság kábítószer-felderítési osztályának csoportvezetője.
1999-ben felajánlotta segítségét az olajügyeket vizsgáló, Pallag László által vezetett parlamenti bizottságnak,  de a 2000 október 28-i meghallgatása előtt egy nappal  őrizetbe vették hivatali visszaélés és vesztegetés alapos gyanújával. Ez nem jött be, mivel a bizottság 2000 november 7-én a Fővárosi Ügyészség Nyomozóhivatalának épületében meghallgatta.

Sándor István fél évet töltött előzetes letartóztatásban, majd 2002-ben vádat emeltek ellene vesztegetésért, hivatali visszaélésért és hamis tanúzásra való felbujtásért. 2004-ben minden vádpont alól felmentették. A Papa-ügyet 85 évre, 2086-ig titkosították, így a bírósági tárgyalásnak is csak az ítélethirdetése volt nyilvános, a per során a tárgyalásokat mindvégig zárt ajtók mögött tartották. 2008-ban pert nyert az állam ellen, mert jogtalanul ült fél évet előzetesben, de ezt a polgári eljárást is titkosították. Hamarabb kiderül , hogy ki ölte meg Kennedy elnököt …

 
A tanúvallomásból részletek:

A kezdetektől az olajügyekig

Kérem szépen, bizonyára tudják, hogy 1989-től, vagyis 1990-től, amikor a szervezett bűnözés elleni szolgálat megalakul, alapítóként voltam jelen. A kezdeti időszakban próbáltuk Budapest és az ország szervezett bűnözését valamilyen rendszerbe foglalni, feltérképezni kisebb-nagyobb eredményekkel.
Időközben az Országos Rendőr-főkapitányság kábítószer-felderítési osztályára mint csoportvezető kerültem, leginkább a nemzetközi felderítésekkel foglalkoztam.
1996 második felében – késő őszén -, amikor elkezdődtek az úgynevezett robbantásos és leszámolásos ügyek, a kábítószerosztályról átvezényeltek egy speciális csoportba, brigádba, a robbantásos ügyek felderítésének a területére.
Erre azért került sor, mert mint kábítószer-felderítő csoportvezető, nagy létszámú informátori rendszerrel rendelkeztünk, tehát széles és sok irányú információ jutott birtokunkba. A felderítés kezdeti szakaszában arra a következtetéses megállapításra jutottunk, hogy az úgynevezett robbantásos és leszámolásos ügyek hátterében az olaj áll, mégpedig az az olaj, ami a kilencvenes évek elején, ’92 körül az úgynevezett olajezredesek ügyével kezdődött. Tehát rivalizálódott az olajkereskedelem, a monopolhelyzetben levő Mollal szemben körülbelül még több ezer kis olajvállalkozó lett hirtelen az országban, akik az akkor hiányos törvényeket kihasználva különböző olajcégeket hoztak létre.

Nagy olajbiznisz
 
’92-94 elején elkezdődött az olajszőkítés, a vámhalasztott és az olajszőkítés beindítása a HTO-olaj megjelenésével Magyarországon, ahol a gázolaj és a fűtőolaj között lényegi árkülönbség jelentkezett, szinte duplája volt a HTO-n nyert haszon a HTO árának. Ez nagyon sok embernek, főleg kisstílű bűnözőknek adott olyan ötletet, hogy ők is elkezdenek olajjal foglalkozni, ami gyakorlatilag nagyon nagy hasznot hozott mindenkinek. Ezt mi sem támasztja alá jobban, hogy piti kis zsebtolvajok, autótolvajok és kisstílű bűnözök bandákba verődtek, első körben rátelepültek azokra a már működő olajos személyekre, akiknek már tapasztalatuk volt rövid idő alatt is az olaj forgalmazásában és kereskedelemben, először terrorizálták, majd bevédték, végül elvették tőlük az olajtelepeket és az olajbázisokat.
Ebben az időben mi nemigen folytunk bele ezekbe a történetekbe, de a munkánk során nem tudtuk elkerülni ezeket az információkat sem. Több jelzést adtunk a feletteseinknek, a rendőrségnek és így tovább, hogy jó lenne valamit csinálni, mert egyre több újgazdag lesz az országban, főleg Budapest környékén, illetve Csongrád és Bács-Kiskun megyében, akik az olajból tetemes haszonra tesznek szert.

Abban az időben többször jeleztük azt is, hogy az olajjal foglalkozó, főleg bűnözőkből összeállt csoportok megkörnyékezték a vámőrséget, ugyanis lényegi szempont, hogy rajtuk múlott ennek a területnek az ellenőrzéses működtetése, s valószínű volt, hogy a vámőrség elnéző tevékenységével vagy elhallgatásával komolyabb dolgokra sor került, tehát az államot becsapva komoly tőkére fognak szert tenni.

Az történt valójában, hogy csöveseket, útszéli embereket megvettek pár ezer forintért, akinek a személyi igazolványát elvették, személyi igazolványukban a fényképet kicserélték, majd azzal a személyi igazolvánnyal egy harmadik személy, aki szintén nem tudta, kié a személyi igazolvány, kiváltott egy működési engedélyt – ez a kereskedelemre is jellemző volt abban az időben -, és máris olajforgalmazó és kereskedő volt. Azt tudni kell, hogy a vámhalasztott 15 és 30 napos határidővel nyilvánult meg. Gyakorlatilag a 15 vagy a 30 nap alatt Jugoszláviából és Szlovákiából, Oroszországból körülbelül 10-20 szerelvény olajat is be lehetett hozni úgy, hogy se adót, se vámot, se semmit nem kellett érte fizetni, mert mire fizetni kellett volna, eltűnt a fiktív személy, aki kiváltotta ezt a működési engedélyt. Ez a személy ment egy másik személyi igazolvánnyal, újabb engedélyt csináltatott, lényegében ez így gyűrűzött tovább. Ebből horribilis pénzösszegek keletkeztek, volt olyan nap a szóbeszéd szerint, hogy 5-6 milliót kerestek per fo, tehát egy ember egy ilyen tízfős brigádban.

Tehát ha meg lett volna szigorítva a feltétele annak, hogy lehet kiadni a vámhivatalnál a jövedéki engedélyt, vagyis a vállalkozói engedélyre a jövedéki engedélyt, tehát bemutatja a személyi igazolványt, megnézik, és a vámhivatal semmi perc alatt tudta volna faxon priorálni, hogy a törzslapon és a személyi igazolványban szereplő adott fénykép azonos vagy nem azonos. Körülbelül háromnegyed részére csökkent volna az erre irányuló visszaélések száma, ha ezt meg tudták volna oldani.

Elnök: A munkája során találkozott-e korrumpálódott vámosokkal?
Sándor István: Tudnék sorolni teljes listát – a katonáktól a legnagyobb vezetőkig -, csak nem tudom bebizonyítani. Ezt azért merem mondani – csak nem nevesítem -, mert én nagyon sok olajbűncselekményt elkövető személlyel tárgyaltam, aki jegyzőkönyvön kívüli beszélgetések során elmondta, hogy hetente, havonta kinek mennyi tíz-húsz milliót kellett odaadni azért, hogy működjön. Két ember volt az élet-halál ura, akitől függött a vámhalasztottak engedélykiadása. Két ember volt: volt egy osztályvezetőt és volt egy nagy ember. Ha ő nem írt alá, nem kapott senki, vagy az az ember nem kapott vámhalasztottat. Tehát annak megvolt az ára.
Elnök: Ki az a két ember?
Sándor István: Nem akarok vádaskodni, mert nem fogom tudni bebizonyítani, és utána én leszek bíróság elé állítva. Nem nehéz kitalálni különben. Tessék idefigyelni, elmondom, hogy akkor gyakorlatilag az egész vámőrséget úgy, ahogy van, A-tól Z-ig le kellene cserélni.

Tehát gyakorlatilag az állam mesterségesen gyártott vagy hagyta ezeket a kiskapukat, jogszabályokat és egyéb, jogi hátteret, és tapasztalatok hiányában véleményem szerint. Jelezve volt, nem tettek ellene semmit. Majd kezdődött az úgynevezett festés, amiből automatikusan jött az olajszőkítés. Itt megint a vámőrség szerepét kellene felhozni, mert ne mondja azt senki, hogy annyi olajat, amennyit elloptak, úgynevezett szőkített olajat vagy nem szőkített olajat a vámőrség valamilyen hallgatólagos beleegyezése nélkül meg lehetett csinálni. Mert a kezdeti időszakban voltak olyan információink, hogy ezek az úgynevezett festékanyagok bele sem kerültek a tartályokba, a vagonokba, úgy lett leadva az üzemanyag-mennyiség, ugyanis színre és minőségre a gázolaj és a HTO között semmi különbség nem volt.

Mikor mégis arra kötelezték a vámosokat, hogy bele kell ezeket a festékanyagokat rakni, akkor – kis országunkban nagyon sok okos ember van – a Veszprém megyei vegyészek egyike feltalálta vagy kitalálta azt a vegyi anyagot, amivel tökéletesen semlegesíteni lehet a gázolajba tett színezőanyagot, sőt, mi több, annak minőségét valamilyen szinten meg is javította, mert a kéntartalmat is csökkentette az olajban. Ebből is hatalmas pénzbevételre került sor bizonyos alvilági körökön belül. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az egész ország ezt csinálja, mert akik tőkeileg megerősödnek, egyre inkább kiszorítják a kishalakat a körből, és próbálják maguk alá gyúrni a kis olajosokat, vagy teljesen megsemmisíteni.

’96 végén eljön az az ido, amikor annyira beszűkül az olajlehetőség a szőkítés és egyéb problémák miatt, hogy bizonyos emberek kiesnek a körből, és vannak, akik még többet akarnak. De viszont egyik oldalon fölhalmozódik egy akkora tőke, amivel igaziból nem tud mit kezdeni, ezért az olajból szerzett pénzösszegeket megpróbálja átforgatni az úgynevezett budapesti éjszakában, a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és egyéb legális termelőhelyeken.
Elkezdődik ’96 őszén az úgynevezett robbantásos történet, aminek a lényege nem az volt, hogy valakit is megöljenek valójában, hanem csak az erőfitogtatás, és hogy próbálják felhívni a másik oldal figyelmét, hogy ki az erősebb.
 
A rendőrség

1997 márciusában felsőbb utasításra úgy döntöttek, hogy létre kell hozni egy speciális csoportot, amely az olajügyek és az úgynevezett robbantásos ügyek felderítésével fog foglalkozni. Ez a speciális csoport valójában az ORFK, a KBI vizsgálati főosztály keretében működő, különleges ügyeket vizsgáló osztály vezetésével jött létre. Nekünk, felderítőknek ehhez az ügyhöz alárendelt szerep jutott, tehát semmi önálló tevékenységet nem tudtunk végezni. A vizsgálati osztály vezetője, illetve a vizsgálati főosztályvezető utasítása szerint kellett eljárni.
1997 áprilisában eljutottunk arra a pontra, hogy megindult az olajügyekben gyanúsított személyek elfogása. Soha nem felejtem el: Ignácz tábornok volt a bűnügyi főigazgató, aki egy pénteki napon fél négykor toporog és kínlódik, hogy kedden miniszteri értekezlet lesz, és még senkit nem fogtunk meg az olajos ügyekben. Mondtam neki, hogy ezen nem múlik, mert gyakorlatilag megvannak azok az emberek, akik nagy szerepet játszanak ezekben a történetekben és akik mozgatják ezt az egészet.
Még aznap délután elfogásra került egy személy, őrizetbe lett véve, és ezt követően hetenként, kéthetenként folyamatosan sorra el lettek fogva a személyek. Eddig ment is minden rendben szépen, csak valahol a vizsgálati osztály munkájával nemigen kerültünk szinkronba, vagy legalábbis nem értettem egyet, amiért később meg is kaptam a magamét folyamatában – a mai napig. Ugyanis azt láttam, hogy a vizsgálati osztály által felállított teória, illetve mérce nem azonos azzal, amiben a felderítést meghatározták és célul tűzték ki. Hiába hordott össze a felderítés tonnányi információt, anyagot, ha arra a világon senki nem volt kíváncsi – mert senki nem volt rá kíváncsi. A vizsgálat a saját elképzelése és nem tudom, milyen utasítások szerint végezte a tevékenységét, olyannyira, hogy időközben én már jeleztem Tonhauser úrnak, hogy jó lenne, ha engem ebből a csoportból felmentene, mert az én idegrendszerem nincs arra berendezkedve, hogy megyünk éjjel-nappal, és kidobott idő és pénz a mi munkánk, mert senkit nem érdekel az, hogy mit derítünk fel, vagy mit hozunk össze. Tehát a két szervezet között egy ilyen kibékíthetetlen ellenségeskedésre került sor.

Sajnos én továbbra sem hagytam az igazamat vagy az igazunkat, a felderítés folyamán Tonhauser Lászlóval együtt próbáltuk a magunk igazát keresni, fölöslegesen. Még azt is el kell mondanom, hogy a munkánkat rengetegen elárulták a rendőrségen belül, tehát a felderítési munkát.

Nekem az a véleményem, hogy a felderítés által keletkezett anyagra a kutya nem volt kíváncsi. Ezt onnan tudom, hogy volt egy rendszerező tiszt nálunk, aki gyakran átadta a vizsgálóknak az anyagokat, és öreg róka lévén bejelölte, meg jelzéseket helyezett el a dossziéba, hogy kinyitják-e egyáltalán. Hát nem nyitották ki. Mert ha kinyitották volna, akkor azoknak a jelzéseknek el kellett volna tűnni az anyagból. Több 10-20-30 kiló anyag keletkezett. Ami ebben az érdekes, hogy menet közben az általunk információként bejött anyag minket igazolt, mert úgy következtek be az események.

Kérem szépen, a dolgok mélyéről kikerült egy olyan felállás, élvonal, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, ahol páran ki lettünk kiáltva az olajmaffia vezetőinek, keresztapáinak. Ehhez részben az úgynevezett RSZVSZ, amely a felderítést és a védelmi szolgálatot végezte velünk szemben, vagy a mi biztonságunk érdekében, ahogy ők nevezték, azt látta, hogy mi páran sorozatosan különböző alvilági figurák között jelenünk meg, tehát ezekkel vagyunk együtt. Nekünk az volt a feladatunk, hogy ezekkel a körökkel nem barátságot, de kapcsolatot teremtsünk, és minél több, minél mélyrehatóbb információt szerezzünk meg az olaj- és más bűncselekményekkel kapcsolatban.
A dolgok lényege, hogy ezeket a kapcsolatrendszereket mi nem köthettük sem az RSZVSZ, sem más orrára, hogy ezek milyen jellegű kapcsolatok. Nagyon sokan azt sem tudták rólunk, hogy rendőrök vagyunk. Főleg nem Budapesten, hanem az ország különböző megyéiben, nagyvárosaiban dolgoztunk. Ebből kialakult az, hogy bűnözőnek kezdtek minket titulálni annak ellenére, hogy 1980 januárjában vagy februárjában a "C" típusú ellenőrzés teljesen tisztán, nullásan zajlott le velem szemben. Soha nem voltunk bűnözök, sem én, sem a kollégám, mindig a törvényeket és az utasításokat betartva dolgoztunk.

Ezért vagyok lecsukva ártatlanul, mert le van titkosítva az ügyem. Mitől titkos az ügyem? A nyomozás, ami ellenem folyik, titkos. Titkos, csak nem tudom, miért. Kérem, én egy koholt vádak alapján összehozott koncepciós per áldozata vagyok, és ezáltal lehet bebizonyítani legjobban azt, hogy az államigazgatás, az ügyészség és az alvilág egy tányérból eszik, és nem az ügyészség irányít, hanem az alvilág prominens személyei, amit alátámaszt Ferencsik Attila*, és hadd ne soroljam még tovább.

(*Ferencsik Attila: 2007.11.17 (!): Ítélet született a 90-es évek legnagyobbnak mondott olajügyében, az Energol perben. A kárérték a vádirat szerint körülbelül hatmilliárd forint. Drobolich Gábort, Ferencsik Attilát minden vád alól felmentették, Csüllög Zsigmond és Radnai László 1 év 7 hónap börtönt kapott)

Elnök: lehet, hogy ismétlésnek tűnik a kérdés, de a jobb megérthetőség kedvéért: mire alapozza azt a kijelentést, hogy a maffia beépül a rendőrségbe? És kik azok a rendőrök – egy pár nevet már hallottunk -, akik ennek képviselői?
Sándor István: Hogy miért mondom azt, hogy beépül a maffia a rendőrségbe? Ha jól megnézzük, gyakorlatilag a jelenlegi úgynevezett újgazdagok vagy új nagymenő vállalkozók a nyolcvanas évek pajszeres betörőiből és hasonló piti bűnözőkből nőtték ki magukat. Ezeknek a kezében vannak különböző nagy üzletek, kereskedelmi egységek, cégek, magyarul a pénz náluk összpontosul.
Meg kell nézni egy-egy hétvégi partit vagy pezsgős vacsorát, hogy kikből áll, kikből tevődik össze. Mondjuk ott van egy főkapitány vagy egy főosztályvezető, vagy ne adj’ isten, egy bűnügyi osztályvezető vagy éppen az életvédelmi osztályvezető vagy akárki. Tehát ahol ezek a dáridók zajlanak, ott nem az egyszerű emberek vannak, hanem az úgynevezett alvilágból kikupálódott fehérgalléros bűnözőkké vált személyek, akik jó érzéssel megtalálnak mindenkit, és rendeznek különböző pezsgős vacsorákat. Ennek következtében anélkül, hogy bárki észrevenné, bekeríti a rendőri vezetést vagy az igazságszolgáltatást, és baráti grátiszként apró szívességeket kérnek, így el tudnak lehetetleníteni ügyeket és embereket. Akiket megneveztem, azokat azért mertem megnevezni, mert bizonyított. Senkinek nem akarok kellemetlenséget okozni azzal, hogy nekem részinformációim vannak arról, hogy kapcsolódik, vagy nem kapcsolódik, mert lehet, hogy én is tévedhetek.
Dr. Lentner Csaba (MIÉP): Akiket – elnézést, hogy közbeszólok, elnök úr – ön megnevezett, hány százaléka az összesnek, akiről ön tud?
Sándor István: Kevés, két-három százaléka. Menjenek el, nézzék meg, menjenek végig az országon – én jártam az országot -, minden városban, minden főkapitányságon meg kell nézni, hogy a kulcsembereknek, a nagyembereknek ki a barátja, ki kinek a barátja, ki kivel megy enni, vacsorázni, horgászni, vadászni. A vadászat a legjobb történet: a bűnöző, a miniszter, a politikus egy csapatban, egy kupicával, egy ebédnél – ott dőlnek el a nagy dolgok, a vadászatokon és a horgászatokon. Meg kell nézni, hogy hány politikus vadászik, melyik vadásztársaságban van, és azonkívül kik vannak még abban a vadásztársaságban.

Elnök: Egy másik kérdés a belváros, Vizoviczki* szerepe, kapcsolatai, beépülésük az önkormányzatba, az olajosok térnyerése az ingatlanszerzések területén, a belvárosban. Erről van-e információja?
Sándor István: Kérem szépen, konkrét információ nincs róla, mert ez nem volt a feladatom. Ha erre vonatkozóan akar választ kapni, én már mint polgári életben dolgozó ember, közvetítéssel foglalkozgatom, piackutatással. Azt tudom mondani, hogy a mai magyar közigazgatásban bárki bármikor, bárhol megvehető, és ha pénze van az embernek, bármi elérhető. Bármi. Bármi. Az ingatlanpiacon is elég gyakran megfordultam, közvetítettem, és csak forgott a fejem, amikor egymillárdos üzletért százmilliós csúszópénzeket kérnek bizonyos köztisztviselők azért, hogy aláírják azt, amit amúgy is alá kellene írni.
Elnök: Van-e információja a Belváros Közbiztonságáért Közalapítványról?
Sándor István: Az, hogy milyen közalapítványok voltak a rendőrségnél vagy az önkormányzatnál, nem tudom, de azt mind az alvilág pénzelte.
Elnök: Információim szerint 20 night club pénzeli a belvárosi közalapítványt.
Sándor István: És kinek a kezében van az a húsz night club, kérdem én? A Conti Car. A Vizoviczki egy katona.
Elnök: És a rendőrök kapcsolata…
Sándor István: Erről jobb nem beszélni. Inkább.
Elnök: Az anyagok között, ami leadásra került, a bizottsági anyagok között van egy olyan kazetta is, ahol az V. kerületi őrsparancsnok veszekszik az egyik night club vezetőjével, és a védelmi pénzek megvitatása folyik egészséges magyar kifejezések közepette…
Sándor István: Ugyanez elmondható a belvárosi őrsről és a többiről is.
Elnök: Ugyanakkor nevezett rendőri vezető még mindig élvezi beosztását.
Sándor István: Ez egy élő példa. Kérem szépen, amikor a Viszkis megszökik a Gyorskocsiból, bizonyos berkeken belül szóbeszéd, hogy azért tud megszökni, mert látogatási nap lévén minden or lent van a látogatók között, tudniillik sok cigány, nemzetiségi származású személy van fogva tartva, és mindenki megy, mert akkor adják a jattot. Ezt nem én találom ki, ezt azok mondják el, akik ott vannak.

(*Vizoviczki László: A Hajógyári-sziget szórakozóhelyeinek tulajdonosa.)

Clodo, a bombagyáros

Továbbmennék még itt az olajügyeken, mert van egy robbantásos ügy is, vagyis bombagyáros ügy is, ami szintén gondolom, hogy érdekli a bizottságot. A bombagyáros ügy, az úgynevezett Dietmar Clodo ügy felderítése is sajnos nálam indult el, inkább ne kezdtem volna el. A kezdeti szakaszt követően átvette egy másik szolgálati ág, tehát annak felderítését valójában nem én végeztem. Nem is ez a lényeg. Abban az időben megy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának a vizsgálata, ahol a Pintér úr és Clodo úr viszonyát próbálja kideríteni a bizottság, hogy mi is volt ott kettőjük között.
Kérem, ezután megy Leonid Kolcsinszki – Clodo bűntársa – kihallgatása az ORFk vizsgálati osztályán, amikor is jelen van Bánáti ügyvéd úr, a tolmács, Szalai Tihamér és még egy-két nyomozó. Megy a kihallgatás. Egy alkalommal Kolcsinszki azt mondja, hogy ezt a részt nem szeretném jegyzőkönyvbe mondani, de közben megy a videó, merthogy kamerával veszik az egész kihallgatást. Közli ez a Kolcsinszki úr, hogy kérem szépen, én Pintér tábornoknak több megbízást hajtottam végre. Megfagy a levegő, de már azt nem fejti ki, hogy milyen megbízást. Megáll a kihallgatás, Bánáti ügyvéd úr lemond.
Ez a kihallgatási anyag, a videoanyag tudomásom szerint elkerül Túri András – akkor még – csoportvezető ügyészhez is, elkerül a rendvédelmi szervekhez is, és amikor eljön a bizottsági ülés, erről a kazettáról, ami döntő jellegű lett volna a bizottság munkájában, a bizottsági személyek tisztázásában, hallgat az ügyész úr, hallgat a rendvédelem, hallgat mindenki. Mi ez, ha nem egy bűnpártolás, vagy hivatali visszaélés? Ezt én nem tettem szóvá abban az időben, hogy uraim, álljon már meg a fáklyás menet. Sok mindent szóvá tettem, és azért van az, hogy most itt vagyok letartóztatva.
 
Conti-car

A Pest megyei főkapitány bűnügyi helyettese Horváth András ezredes volt, és a korábbi szervezett bűnözés elleni osztályvezetője Tóth Ernő alezredes volt. A margitszigeti Thermál Szállóban volt a Conti Car-csoportnak az irodája, ami le lett technikázva információszerzés céljából. Az ott szerzett információk alapján egyértelművé vált, hogy Horváth András és Tóth Ernő a Conti Car-os csoporthoz kapcsolódik, ugyanis Radnai László, a Coni Car-csoport vezetője hivatalos kapcsolatban volt a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysággal, magyarul tégla volt. Ennek keretében, tehát a róluk vagy a velük kapcsolatosan keletkezett információk visszamentek hozzájuk, amit a technikai ellenőrzés kihozott, ezért Mikó István ezredes és Tonhauser László ezredes úr készített egy rendőri jelentést, amit átadott Ignácz István tábornoknak, aki a bűnügyi főigazgató volt, aki úgy döntött, hogy ezt a két embert, tehát Horváth Andrást és Tóth Ernőt kitiltja a bűnügyi főigazgatóságról, az értekezletekről. Ez a két ember rövid időn belül le is szerelt a testülettől, ugyan semmi nem történt velük. Nem történt velük semmi.

A technikai ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy a Conti Car valójában mindig is – tehát az általam ismert időszakban, amikor ’96-ban elkezdtem dolgozni a szervezett bűnözési részen – egyrészt külön privilegizált cég volt a megfelelő kapcsolatok miatt. Én azt mondom, hogy jelenleg is élvezi ezt a bizalmat, ugyanis ugyanazok a kulcsfigurák jelenleg is a kapcsolatrendszerükhöz tartoznak, akik közül ketten jelenleg a belügyminisztert tanácsadói. Az egyik Horváth András volt főkapitány-helyettes, a másik Tóth Ernő alezredes. Olyan dolgokat, amelyeket meg mernek tenni, szerintem megfelelő hatalmi háttér nélkül nem valószínű, hogy be mernének vállalni.
Tóth Károly (MSZP): Elnézést, csak azért szólnék, mert összefügg. Ugyanez a Tóth Ernő véletlenül szervezi meg Pintér találkozóját – nem is kérdésként mondom, csak tényszerűen – Clodóval.
Sándor István: Úgy igaz! Ugyanaz a Tóth Ernő hozza össze Juszt Lászlót Clodo feleségével.

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): De akkor mi a leszámolás az olajrobbantások időszakában?
Sándor István: A leszámolás? Az, amikor kivégzik a Prisztást, kivégzik a Borost…
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Tehát akkor a Conti Car szemben állt a Prisztással?
Sándor István: Ez eléggé bonyolult, így nem lehetne vonalat húzni, hogy a Conti Car állt vele szemben, mert azért itt voltak a háttérben oroszok, ukránok, arabok, akik az olajban érdekeltek voltak gyakorlatilag. Ugyanis Prisztás elkövetett egy olyan hibát, hogy amikor o úgy érezte, hogy a Conti Car-nál elúszott a pénze, a Conti Car meglevő vagyonára rátette a kezét, és ez sértette a többi érdekcsoport érdekét, amelyeknek szintén elúszott a pénze.

Energol

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Ön szerint az Energol Rt.-nek milyen szerepe volt az olajbűnözésben?
Sándor István: Gyakorlatilag az Energol Rt. egy meghatározó volt az olajpiacon, és a legnagyobbra tudta kinőni magát, a legtöbb olajat forgalmazta. Ez adódott abból, hogy tőkeileg erős volt, és valójában volt ez az ETL nevű miskolci cég, amely nagyon sok alapanyagot bocsátott a rendelkezésére.
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Más szerepet, mint gazdasági szerepet, nem tulajdonít?
Sándor István: Valójában abban az időszakban olyan túl nagy gazdasági szerepről nem lehetett beszélni, mert ad hoc jelleggel jött létre ez a gyors gazdagodás, tehát semmi tudatos dolog nem volt mögötte, hogy ez gazdasági szakemberekkel alátámasztott vagy kidolgozott lenne. Adta magát a történet, gyakorlatilag folyt az olaj a csövön.
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Nyomozott, vagy dolgozott az Energol Rt.-vel kapcsolatban?
Sándor István: Igen.
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): És nem lepte meg, hogy egy valamikori BM-es van a vezetésben?
Sándor István: Nem. Megmondom őszintén, hogy semmi nem lepett meg, mert maga az Energol Rt. cége is valamelyik nagy informatikus cégünkhöz kapcsolódik. Valamikor ok alakították ezt a céget, és úgy került át közforgalomba.

Balogh László (MDF): Az Energolnak szlovák és esetleg orosz kapcsolatairól tud-e valamit?
Sándor István: Azt tudom, hogy gyakorlatilag a Stomnak volt a legnagyobb beszállítója, és több orosz nagy cég volt a beszállítója. Amiből voltak problémák, mert elfordultak olyanok, hogy konkrét szerelvényeket nem fizettek ki orosz oldalról, vagy éppen visszaküldték, vagy azt mondták, hogy rossz minőségű, kicserélték, satöbbi. Tehát nekem olyan információim vannak, hogy úgy a szlovák olajtermelést, mint az orosz olajtermelést nagyban megkárosították azzal, hogy nagyon nagy mennyiségű leszállított árut nem fizettek ki nekik.
Balogh László (MDF): Az Energol?
Sándor István: Hát igen.
Balogh László (MDF): És van-e tudomása arról, hogy az Energol hova és esetleg hogyan vitte ki vagy biztosította a pénzeit?
Sándor István: Erről sajnos nincs, mert ha tudtuk volna, akkor megfogtuk volna.
Balogh László (MDF): Mekkora lehetett?
Sándor István: Hát kérem, számításokat kell végezni, de szerintem több milliárd, közelebb a tízhez, mint az egyhez.
Balogh László (MDF): Ami a tiszta haszon lehetett?
Sándor István: Kérem szépen, számoljunk. Egy szerelvény, normál szerelvény 1 millió 600 ezer liter olajból állt, vámhalasztottan. Egy héten belül van 7 vagy 5 ilyen szerelvény, megveszik annak idején az orsóolajat, a HTO-t 32 forintért és adja 80-ért vagy hatvanvalamennyiért. Tehát százszázalékos haszna van, mert nem fizet se adót, se vámot, semmit.

Politikusok

Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Többször érintettük az Energol, ETL összefüggést, illetőleg csoportot, hogy ez az egyik legnagyobb ilyen olajos cég volt.
Sándor István: Igen.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Csak a jegyzőkönyv végett szeretném elmondani, hogy amikor rákérdeztem, de erre nem emlékezett, hogy az ETL felügyelőbizottságának tagja volt Karl Imre MSZP-s országgyűlési képviselő…
Sándor István: Igen, hallottam róla.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): És mit hallott róla?
Sándor István: Azt, hogy ennek az olajos cégnek az egyik fontos embere.

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Azt szeretném megkérdezni, hogy olyan esetekről, amikor nem tudatosan, de véletlenül politikusok belekeveredtek ilyen ügyletekbe, ezekről volt-e tudomása, találkozott-e ilyennel. Tegnap éppen meghallgattuk Homoki János urat, és kérdés, hogy ez mennyire volt részéről…
Sándor István: Mondom. Két alkalom vetődött fel, amikor politikusokkal kapcsolatos jelzés jött, az egyik volt Lányi Zsolt, a másik Atyánszky György, aki a Váci utcában nem tudom melyik bárban meg szokott jelenni, hogy kinek a társaságában, nem tudom, de ez a bár azt hiszem, Vizoviczki László tulajdonában volt, aki kapcsolódott az olajosokhoz. Ez a két ember volt, akiről akkor készült is egy-egy feljegyzés, ami át lett adva megfelelő helyre.
Dr. Lentner Csaba (MIÉP): Ez hányban volt?
Sándor István: A választások előtt valamikor, ’97 végén, ’98 elején.

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Hogyan látja az esélyeket, a politika és a bűnüldözés együttműködéséből esetleg van-e esély arra, hogy ezt a szervezett bűnözést visszaszorítsuk Magyarországon?
Sándor István: Az őszinteséget akarja tőlem hallani?
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Igen, amennyiben lehet.
Sándor István: Akkor elmondom, hogy semmi esélyt nem látok rá, semmit, az égvilágon semmit, mert olyan velejéig romlott le a társadalmunk a mai napra, hogy az úgynevezett pénzemberek, akiket egytől egyig, hát nem egytől egyig, de százalékosan be lehet bizonyítani mondjuk azt, hogy a múltban kik voltak és most jelenleg kik. Tehát akik a tőkét képviselik és a tőkével együtt most már a hatalmat is, azok kérem szépen az alvilág valamilyen pontjáról indultak el, piti betörők vagy zsebtolvajok, mondjunk bármit, ok lettek az ország vagy a főváros, a nagyobb városok meghatározó vállalkozói, üzletemberei.
Kérem szépen, bármerre nézünk, bárhova megyünk, anélkül, hogy az a politikus vagy más tisztességes ember tudná, hogy X. Y. a múltban ki volt és most jelenleg ki, egy jól öltözött üzletembernek látja, tudja, sőt,ő vallja is magát, csak arról feledkezik el mindenki, hogy az a 10-20-100 millió vagy éppen milliárd honnan, hogyan került hozzá, és az élet, amelyet kifelé ő most már úgy mutat, hogy én távol vagyok mindentől, mosom a kezeimet, ez nem így van. Mert a katonái, emberei ugyanúgy dolgoznak a mocsokban a határ másik oldalán – most ez képletes, hogy a határ másik oldalán. A profitot ő még most is onnan szerzi.
Ezek az emberek el tudják érni azt, hogy ők nem jelentkeznek, nem mutatkoznak bűnözői, alvilági körökben, de megfelelő hatalmuk van a gazdasági hatalmon keresztül, és ott vannak, kérem szépen. Mondjam azt, hogy lehet, hogy a parlament soraiba is bekerülnek?
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): De ezek nagyon általános…
Sándor István: Csókolom, azért nem akarok konkrétumokat mondani, mert mos habókra semmiért letartóztattak. Lehet, hogy holnap kivégeznek a cellámban anélkül, hogy felébrednék. Tetszik érteni? De nagyon jól tudom, hogy hol szorít a cipő.
 
Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Jó. Akkor maradjunk ennél az általános kérdésnél. Az előbb kérdeztem, hogy milyen bűnözői térképet lehet felrajzolni a robbantásoknál egymással szemben, akkor ön ezeket az érdekcsoportokat sem akarta megnevezni, amit én természetesen elfogadok. A kérdésem az, hogy anélkül, hogy ezeket az érdekcsoportokat megismernénk, anélkül van-e értelme a vizsgálatainknak?
Sándor István: Kérem szépen, a rendőrség ezeket a csoportokat kívülről, betéve ismeri. Nagyon jól tudja, hogy ki hova tartozik és mi a szerepe, vagy mi lenne a szerepe, hogy mit kellene ellene tenni. Ezt a parlamenti bizottság névre, címre hiába fogja megismerni, semmit nem fog tudni ellene tenni. Egy olyan lehetőséget ad az önök kezébe; valakit megint, mondjuk jelen esetben engem egy árulónak tituláljanak, akit lehet, hogy holnap megsemmisítenek, vagy a családomat.

Vannak olyan információk, amelyek nem publikusak, nem adják tovább, de a saját rendszerükben, bázisukban benne van. Ha ezt az egész információs halmazt egy nagy kalapba, egy elemzővel, egy értékelővel megfelelően kiképzett szakemberekkel, nem dilettánsokkal összevetnénk, ebből sok mindent ki lehetne deríteni. Csak – amit ön is fogalmazott, hogy nincs politikai akarat és ha még lenne is – nem biztos, hogy minden embernek az lenne az érdeke, aki ehhez a rendszerhez vagy hatalomhoz közel kerül, hogy kiderüljenek az igazságok. Ugyanis egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni, hogy kérem ezt a hatalmat kívülről irányítják: pénz.
Nekem ez a véleményem. És a pénz nem az egyszerű emberek zsebébe ment, hanem az újgazdagokéba, akik a nyolcvanas években pajszeres betörők voltak. Most ezek irányítják a rendszert, ezeknél van a nagy pénz. És úgy, ahogy már ezelőtt pár évvel meg tudtak venni embereket, ugyanúgy meg fognak tudni ezután is, ezentúl is, meg ma is, meg holnap is venni embereket.
Először is a tudatot kellene valahol rendbe hozni, hogy ez az én országom, ez az én dolgom, szeretném ha jobb lenne vagy szebb lenne. De sajnos ez a tudat nem úgy működik. Az én zsebem legyen tele, aztán tojok én arra, hogy holnap mindenki felbukik körülöttem. Sajnos ez a tudat uralkodik ma Magyarországon az emberek körében. Azért uralkodik, mert az emberek annyira közönyösek egymással szemben, hogy teljesen mindegy, hogy most ön megy a járdán, fölbukik, és én továbbmegyek maga mellett. Igaz? Vagy az ön családjának nincsen zsíros kenyérre, a másik meg dőzsöl, meg a kaviárt dobálja. És sajnos az arányok úgy tolódnak el, hogy egyre több lesz, akinek zsíros kenyérre nincs, és van egy kis réteg, amely a kaviárban táncol. És ez hozza magával azt, hogy az emberek tudatát, eszméjét nem lehet megváltoztatni azzal, hogy én most szónokolok, hülyeséget mondok; a puszta tények határozzák meg az emberek tudatát Magyarországon meg a világban.

A magyar alvilág és a szervezett bűnözés kialakulása

Mindenféleképpen tudni kell, hogy a magyar alvilág és a szervezett bűnözés kialakulásához nagy segítséget nyújtott a kilencvenes években feloldott határforgalom. A magyar úgynevezett alvilág: abban az időben nem beszélhettünk igazán alvilágról, még most sem, mert a magyar bűnözői kör nem szervezett. Mindenki király, mindenki főnök akar lenni, és ezért nem tudtak összehozni egy egységes csapatot. Ezért volt az, hogy az Ukrajnából, Romániából és a többi országból bejött úgynevezett profi bűnözők vagy afganisztáni harcosok, akik katonai fegyelemmel és egyéb dolgokkal rendelkeztek, ezeket a csoportokat, pénzembereket felkarolták, erővel támogatták, sőt mi több, rendszert is adtak az agyuknak, tehát elméleti dolgokkal is ellátták ezeket az embereket.
Így lehetőségük volt arra, hogy Seres Zoltán – vagy sorolhatnék több ilyen embert – a semmiből, portásból kinője magát, hogy Budapest x területe vagy szórakozóhelye az övé legyen védelemben vagy bármiben – vagy akár a Balatonon. Ezt úgy tudta megcsinálni, hogy mellette egy komoly orosz vagy bármilyen külföldi bázis állt, amely nem félt senkitől, semmitől, törvényen kívülinek tartotta magát, mert megcsinálta a balhét, vonatra vagy autóba ült, és eltávozott az országból.
A kilencvenes években – ’96, ’97, ’98 – ezek a magyar társaságok tőkeileg annyira megerősödtek, hogy valójában már nemigen lett volna szükség nekik ezekre az orosz, arab és török haderőkre, terhessé váltak nekik, ugyanis ezek az emberek morzsákért dolgoztak egy ideig. Látták, hogy milyen pénz forog, és már nem morzsákat, hanem igenis nagy szeleteket akartak kérni a tortából, ami a magyar bűnözőknek már kellemetlenné vált. Próbáltak megszabadulni egymástól, amely gyakorlatilag részben a bandaháború kialakulásához is vezetett, mert az egyik csapat csapódott a másikhoz, próbálták egymást támadni. A külföldinek az volt a nagy szerepe, hogy megteremtette a magyar alvilágnak a lehetőséget arra, hogy pénzt, tőkét halmozzon fel.

Kérem szépen, egy biztos, hogy a szervezett bűnözés magyarországi kialakulásához lényegesen hozzájárult a külföldi haderő, de ami a meghatározó volt, az olajból szerzett milliók. Ugyanis tőke nélkül nincs szervezet, tehát ha nincs megfelelő anyagi háttér, anyagi bázis, nem tud diktálni, nem jön létre semmi. Ez az úgynevezett olajos pár év lehetőséget adott arra, hogy a piti bűnözőkből fehérgalléros bűnözők, sot, tisztes vállalkozók legyenek, ugyanis Rockefeller mondta vagy Ford, hogy az első tízezer dollárról ne kérdezzenek.

Elnök: Van-e információja a KGB utódszervezetének maffiaszervként tevékenykedő magyarországi kapcsolatairól, magyar hivatalos személyekről? Van-e erről információja?
Sándor István: Ez megint egy olyan dolog, hogy valójában a KGB Magyarországról indult annak ellenére, hogy az a hír járja, hogy nem építettek maguknak bázisokat és egyéb dolgokat. A rendszerváltás után igenis kiépítették. A KGB helyzeti előnyben volt Magyarországon, mert a közhatalmi dolgokon keresztül bárkihez hozzáférhetett.
Aztán meg kell nézni azt, hogy a határok feloldását és a rendszerváltást követően a külföldi orosz-magyar vagy ukrán-magyar vagy bármilyen vegyesvállalatoknak kik lettek a vezetői vagy a részesei, mindazok, akik a KGB kulcsemberei voltak, mert azok jutottak pozícióhoz. A kinti államnak is az volt a feladata, hogy Magyarországon megvethesse a lábát. Azért van ez, hogy az alvilág Magyarországon is meg tudott szerveződni, mert nem a buta, primitív, börtönből szabadult emberek vették kézbe az irányításukat, hanem pont a csőcselékkel együtt beáramlott irányító, vezető emberek. Az biztos, hogy a KGB utódjának a jelenlegi helyzet megformálásában jelentős szerepe van.

Valenta László

Elnök: A kínai piac és annak a gazdasági háttérrendszere…
Sándor István: Melyik?
Elnök: Mind a kettőről kérnénk az információt.
Sándor István: Kérem szépen, én nem vagyok se ez, se az, nem bántok senkit, nem akarok bántani senkit, de kikívánkozik belőlem; azt fogják mondani, hogy most megint az alvilágot védem. Tasnádi Péter, aki egy bűnöző, mert bűnöző, a józsefvárosi piac miatt van börtönben most már több mint egy éve. Ezt azért merem megeresíteni, lehet, hogy magamnak teszek megint rosszat, de találkoztam Valenta tábornokkal egy vendéglőben. Mivel tudják, hogy információs rendszerem van, működik, többek között a józsefvárosi piac megszerzési lehetősége volt a beszédtémánk, hogy mit tudnék javasolni vagy ötletet adni, hogy hogyan tudnák ezt megoldani. Én mondtam, hogy Lacikám, csinálni kell egy másik piacot.
Elnök: Valenta Lászlónak mi volt a beceneve a rendőrségen belül?
Sándor István (Nevetve): Hány százalék?
Elnök: Konkrétan.
Sándor István: Nem mondom.
Elnök: Én 12 százalékról tudok. (Közbeszólás.) Maradjunk a realitások talaján.
Sándor István: Ezért vagyok itt. És ha nem félteném a családomat, akkor még két napig is tudnék tényeket mondani. Egy olyan pozícióm volt akkor, hogy rajtam minden információ keresztülment, a manuális és a technikai információ is.

"Papa"

Ugyanis amikor jelentkeztem Pallag úrnál, hogy tanácsadóként dolgozgatok mellette, én azért jelentkeztem, mert tudtam, hogy hol szorít a cipő, és még egy valamit, hogy honnan, melyik kosárból kell kivenni. Ekkor volt az, amikor megindult ellenem a sajtó és az egész világ hadjárata, mert az alvilág nagyon jól felmérte, amit azóta már közölt is velem, hogy teljesen mindegy, hogy mibe kerül nekik, sokba került, de nem engedték meg azt, hogy én egy olyan tűz közelében legyek, amelyre állandóan rakok parazsat, és nem engedem kialudni. Ok nagyon jól tudják, hogy milyen információk birtokában vagyok.
Amit elmondtam, ez nem sok, de ha elmondom az igazat, nem biztos, hogy a családom vagy én megélem az év végét – vagy akármeddig. Kérem, itt akkora pénzek játszanak, és akkora a hatalmi összefonódás, hogy manapság már ezek nem mesék, nem kitalációk.
Ötvenkét éves ember vagyok, huszonnyolc évig rendőr voltam. Mindig az első vonalban dolgoztam pont azért, mert fafejű vagyok, nem engedtem magam megvesztegetni. Mindig azért kerültem konfliktushelyzetbe, mert az igazságérzetemet mindig többre tartottam, mint 5 vagy 10 millió forintot. Nem lennének ilyen száz-kétszázezer forintos gondjaim. Ha én ezzel a csapattal játszmát kezdek, akkor lehet hogy csendben, örömben élem valahol az életemet. De nem ezt tettem, hülye voltam. Mert akik ezt tették, azok jól vannak.

A párt olaja

Vagy például egy ilyen történet még ehhez, csak mint érdekesség, hogy ne legyen olyan unalmas. Nem emlékszem a dátumra, ’96 vagy ’97. Siófokon ki van állítva egy szerelvény olaj, ami tíz vagy nem tudom hány vagonból áll. Az ottani vámparancsnok egy új gyerek volt, akit akkor helyeztek oda, tehát nem volt beavatva gyakorlatilag a történetekbe, hogy hogyan működik az olajos történet, mert Siófok jó kis hely volt ilyen szempontból. Lent járunk a kollégámmal Siófokon a kirendeltségen, valamiért kavarogtunk, amikor bejön az újdonsült vámparancsnok a kirendeltségvezetőhöz és segítséget kér, hogy segítsen már neki, mert úgy érzi, hogy ez a szerelvény balhés, mert állítják, hogy orsóolaj van bennem, de ő megnézte hogy gázolaj. És ő erre visszatartotta a szerelvényt.
Mi történik? Elindul a kavarás, a nagy emberek ott vannak, telefon jobbra-balra, mindenkinek. A parancsnokot másnap fölrendelik a VPOP-központba azzal a történettel, hogy azidő alatt, amíg ő nincs ott, majd megcsinálják a formalitásokat és az orsóolajnak nevezett gázolaj közben elhagyja a pályaudvart, ami akkor 80 millió forintot ért. A vámparancsnok kiadja az utasítást a helyettesének meg mindenkinek, hogy amíg ő vissza nem ér, ez a szerelvény nem mozdulhat és nem vámolhatják le. Pedig mindenféle tábornokok közbenjártak ebben az ügyben. Lényeg az, hogy nem merik elvinni a szerelvényt, és közben elmondja ezt a történetet a vámparancsnok nekünk is, én meg mondom az emberemnek, hogy jó, akkor szerezzünk pár üveget, a vámosok adtak üveget, minden üvegbe mi is a fal kedvéért levettük a mintát. Eltettük, letettük a kirendeltségen.
Két nap múlva a vámhivatal laborja azt jelzi, hogy ebben a szerelvényben orsóolaj van. Tonhauser felhívja az illetékest, hogy de nekünk is van egy mintagarnitúránk, vizsgáltassuk meg ezt is, de ezt nem a vámosokkal fogjuk, hanem Veszprémmel. Két órán belül mindjárt nem orsóolaj volt, hanem gázolaj. És akkor jön az, fültanúja vagyok egy beszélgetésnek, amikor Arnold Mihály felhívja Tonhauser ezredest, ott ülök az irodájában vele szemben és mondja, hogy te Lacikám, tudod az a siófoki szerelvény, az a párt olaja, már szólt ez is, szólt az is, meg hát… Emlékszem. Tonhauser ezt a beszélgetést magnóra vette, tehát így mentek ezek a baráti történetek.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Milyen párt olaja volt?
Sándor István: Hát az MSZP-é. Nevesítették, sot tudom, Csintalan elvtárs is; Csintalan neve gyakran pörgött ebben a történetben.