Együtt ünnepelt a Népszabadság és "német politika": végül csak sikerült "kicsinálni" Thilo Sarrazin szociáldemokrata politikust, aki csütörtökön jelentette be, hogy lemond a Bundesbank elnökségében betöltött posztjáról. Jellemző Népszabis cím: "Berlin: két provokátorral kevesebb". De miért lett "provoktár" egy SDP-s bankár?

Sarrazin hiába mondott le, a "szelencéje" már kinyílt, rég korbácsolta fel ennyire a német közéletet és belpolitikát egy könyv.

Augusztus végén jelent meg a 464 oldalas könyve, a "Németország felszámolja önmagát", ami azóta bestseller.

Németországban nem nagyon írt le vezető politikus hasonlókat (ráadásul szociáldemokrata), így a legkevesebb, ami mondható, hogy "sokkolóan" hatott:

"Az összes érintett országban a következő tendenciák tapasztalhatók a muzulmán bevándorlók között:
– átlag alatti munkaerő-piaci integráltság,
– átlag feletti függőség a szociális ellátórendszerektől,
– átlag alatti részvétel az oktatásban és a képzésben,
– átlag feletti termékenység,
– területi szegregáció és hajlam a párhuzamos társadalom kialakítására, az oktatásra,
– átlag feletti vallásosság, melyben növekvő szerepet kap az iszlám hagyományos, illetve fundamentalista értelmezése,
– átlag feletti bűnözés, az egyszerű utcai erőszakos bűnözéstől keydve, a terrorista tevékenységig bezárólag.

Németországban integrációs megbízottak, iszlámkutatók, szociológusok és naiv politikusok serege kéz a kézben dolgozik a probléma jelentéktelen színben való feltüntetésén. Hogy a muzulmán kisebbség gyors növekedése Európában aggodalmat kelt, azt tényleg nem kell az idegenellenességgel magyarázni – véli Sarrazin, aki szeretné, ha dédunokái száz év múlva még Németországban élhetnének. Nem örülne, ha az ország, ahol leszármazottai élnek, nagyrészt muzulmán állam lenne, ha ott jórészt törökül és arabul beszélnének, ha a nők fejkendőt viselnének és a napi ritmust a müezzin határozná meg.

Ha Németország a jelenlegi utat folytatja – azaz mindenféle feltétel nélkül engedi be a külföldieket, ad nekik éveken át szociális segélyt, s közben a német középosztályban meg alig születik gyermek -, akkor Németország nem hogy húsz év múlva már nem lesz "német", de gazdasági ereje is meg fog roppanni.

Sarrazin programja:
– Minden, szociális támogatásban részesülő munkaképes bevándorlót közmunkára kötelezne, mégpedig minden törvényes munkanapon.
– Azoknak, akik nem tudnak elég jól németül, kötelezővé tenné a napi részvételt egy nyelvtanfolyamon.
– Igazolatlan hiányzás esetén csökkenne a szociális támogatás összege.
– Családegyesítést, a korábban bevándorolt külföldi egyén családtagjainak áttelepülését Németországba csak azok számára engedélyezne Sarrazin, akik igazolni tudják, hogy a kérvény beadását megelőző három évben állami (szociális) támogatás nélkül biztosították saját megélhetésüket.
– A házastársával egy háztartásba költöző feleség tíz éven át nem lenne jogosult semminemű szociális ellátásra.
– Hároméves kortól kötelezővé tenné a bevándorló családok gyermekei számára az óvodába járást, hogy rendesen megtanuljanak németül.
– Igazolatlan hiányzás esetén a gyerek után járó szociális pótlékból csak az élelmezésre szánt összeget kapná meg a családfő.
– Kötelezővé tenné a bevándorló gyerekek beíratását napközi otthonos iskolákba, ahol egész nap német pedagógusok felügyelete alatt lennének, és – francia példára – megtiltaná fejkendő viselését az oktatási intézményekben.

A politikusok háborognak, de a németeknek 56% osztja Sarrazin nézeteit, 28% ellenzi, 16% nem adott választ. Sőt: a németek 18%-a szavazna egy "Sarrazin-pártra", mivel "ezek az emberek úgy vélik, hogy Sarrazin végre kimondja azt, amit sokan gondolnak."

Sarrazin sikeresen tematizálta a német belpolitikát, így most minden a bevándorlás és az intergráció körül forog. Németországban (82 millió lakos) körülbelül 7,4 millió külföldi él, ezen belül mintegy 3,5 millió a törökök száma.

A Süddeutsche Zeitung szerint a németek részben gazdasági okból, részben pedig azért fogadtak be sok vendégmunkást, hogy nyitottságukat demonstrálják a világnak. A nyitottságot azonban sokan közülük úgy értelmezték, hogy a bevándorlókra bízzák: be akarnak-e illeszkedni vagy sem. Ennek nyomán keletkeztek azok a visszás állapotok, amelyekre joggal hívja fel könyvében a figyelmet Sarrazin.
 
Merkel kancellár, a kereszténydemokraták (CDU) elnöke augusztus végén még sértőnek és a bevándorlók integrációját hátráltatónak nevezte a bankár nézeteit, de értesülve a CDU-tagság nagy részének körében is helyeslő visszhangról egy héttel később már így nyilatkozott:

"Az állam nem kapitulálhat a migránsok által lakott lakónegyedekben elharapózott erőszak előtt. Németországban nem létezhet egyetlen település vagy városnegyed, kerület sem, ahol a rendőrség nem képes érvényt szerezni a jognak. A migráns fiatalok egy részének erőszakra való hajlama nagy probléma, s erről nyíltan lehet beszélni anélkül, hogy tápot adnánk az idegenellenesség gyanújának.
A fiatalok körében az erőszak sokszor annak a jele, hogy az illetők nem látnak perspektívát maguk előtt. Ezen pedig csak egy dolog segít: a tanulás. Államunk sokféle lehetőséget kínál erre, ám a felelősség  döntő része a szülőket terheli, s ezt sem az iskola, sem a társadalom nem vállalhatja át tőlük."

Néhány számadat:
– Berlin egyik kerületében, Neuköllnben a 21 évnél fiatalabb "nehéz bűnözők" csoportján belül 90 százalék a migránsok aránya. Ezen belül 45 százalékot képviselnek az arab és 34 százalékot a török fiatalok. ("Nehéznek" a német rendőri statisztika szerint az egy éven belül legalább 30 bűncselekményt elkövetők számítanak. Ez egy könyvben jelent meg, érdekes, hogy mégiscsak meg lehet számolni, hogy az elkövető "német" német, vagy "török" német.)
– Egyedül Berlinben tavaly háromezer (!) esetben ért fizikai támadás szolgálatban lévő rendőröket. "Egyes kerületekben olyan veszélyes a helyzet, hogy egyszerű esetekhez, például egy családi perpatvarhoz is több járőrkocsival kell kivonulnunk". A főváros nem áll egyedül ezen a téren: a rendőrök elleni agresszió mindennapos dologgá vált egész Németországban.
– A számos nagyvárosban (Berlin, Köln, Duisburg, Mannheim, Frankfurt, Gelsenkirchen) megfigyelhető gettósodás következtében a rendőrség egyre nehezebb helyzetben van. Mivel az ilyen negyedek szinte állandó jelenlétet igényelnek a hatósági közegektől, nem jut járőrkocsi más körzetekbe.
– Nem egyszer 8-10 hónap is eltelik a rendőri följelentés és az első bírósági tárgyalás között. Ez idő alatt pedig a fiatal delikvens priusza gyakran számos újabb bűncselekménnyel gyarapodik. Fontos lenne az igazságszolgáltatás tempójának felgyorsítása, a bűnelkövetők mielőbbi bíróság elé állítása és elítélése, hogy mihamarább érezzék tettük következményeit.
– A bevándorlók közül 1,1 millióan ma sem tudnak rendesen németül.
– Integrációs program indult több bevándorló tanár és tanárnő kiképzésére és alkalmazására a német iskolákban. Jelenleg a továbbtanuló külföldi fiataloknak csupán hat százaléka jelentkezik egyetemek, főiskolák tanárképző szakára, míg a németek között 12 százalék ez az arány.

Egy jellemző mondat:
A gondot a második, harmadik generáció okozza, amelynek egy része (főleg fiatalemberek) mereven elutasítja az integrációt. Ők nem hajlandók németül tanulni, megvetik, sőt gyűlölik a németeket. Gyenge tanulmányi eredményeik miatt többnyire még szakmát sem képesek tanulni, ezért gyorsan "lejtőre" kerülnek: bandákba verődve kisebb-nagyobb bűncselekményeket követnek el, majd előbb-utóbb börtönbe jutnak. Ők azok, akik ha tetten érik őket egy bűntett elkövetésekor, így beszélnek a rendőrökkel: "Szarok Németországra. Te annyit sem érsz, mint a kosz a cipőm talpán. Halott vagy". (Idézet Kirsten Heisig bírónő júliusban megjelent Das Ende der Geduld /Vége a türelemnek/ című sikerkönyvéből.)

Franciaország után Németországban is központi téma lett a bevándorlás és az integráció, és Európa két legnagyobb és legerősebb országa is tanácstalanul toporog: most akkor hogy legyen, mi legyen?

Aki bárminemű hasonlóságot vél felfedezni a magyarországi állapotokkal, az tévúton jár: nálunk nincsenek bevándorlók, 9 999 990 magyar állampolgár él az országban, így nincs is semmilyen "integrációs-probléma" ...