Egy hónapja írt Sebők János a hvg.hu-n egy nagyon jó cikket "Puha vagy Vona! – avagy csapdahelyzetben a Jobbik" címmel.

Jól rávilágít arra, hogy mekkora utat járt be a párt a kampánytól napjainkig, mennyivel kisebb már a hangjuk, jelentőségük, önbizalmuk.

"Kétségtelen, a Jobbik korábbinál visszafogottabb politizálása, eddigi parlamenti szereplése meglepetés a politikai közvélemény és csalódás a pártra szavazók egy tekintélyes része számára. Az emlékezetes „mellényes” bevonulás után a párt ultrái azt várták, hogy a Jobbik majd nekiront a kormánypárti koalíciónak, és a parlamenti patkóban, a bizottságokban is folytatja a párt imázsával összekapcsolódott, radikális, botrányos akciózást.

A Jobbik azonban a Parlamentbe kerülve gyorsan harcmodort, politikai gyakorlatot, s ennek nyomán arculatot váltott, amiben nagy szerepe van annak, hogy Orbán nem reagált a teátrális provokációkra, a nagyhangú nyilatkozatokra, hanem szimbolikus politizálással, a Jobbik népszerű követeléseinek adoptálásával ellopta a show-t, megnyerte, leszerelte a szélsőjobb szavazóinak, szimpatizánsainak jelentős részét. Közben a pártot és annak vezetőit továbbra is kellő távolságtartással kezelte, s jobboldali riválisát is gyakorlatilag kiszorította a politikai játéktérről.

Így, egy-két hét elteltével, a Jobbik már válaszút elé került: vagy folytatja a harsány, média-és botránypolitizálást, vagy beilleszkedik az Orbán vezérelte új közéletbe, parlamenti rendbe. A Jobbik az utóbbit választotta. Abbahagyta a keménykedést, néhány próbálkozástól eltekintve visszavett az utcai-kocsmai hangvételből, alkalmazkodott a Fidesz-KDNP által bevezetett törvényhozási munkához.

(…)

Vona – akárcsak a pártja – egyelőre keresi a helyét az új helyzetben, s mindinkább olyan reálpolitikusként jelenik meg, aki kerüli a durva konfrontálódást, óvakodik a szélsőséges megnyilvánulásoktól, hiszen ha „szalonképes” politikus akar maradni, ha hosszú távon akar karriert építeni, ha meg akar szabadulni a pártjával összekapcsolódó újfasiszta imázstól, akkor másként nem is tehet. Ez a bűvészmutatvány azonban nem könnyű. Pedig az önkormányzati választásokig a pártvezérnek egybe kell  tartania, meg kell  őriznie a mögötte felsorakozott, meglehetősen heterogén tábort. Vona ezért mostanság óvatoskodva lavíroz egy kettős arculatú párt élén, s megpróbálja a csapdahelyzeteket kikerülni.  (…) "

Vagyis meg kell felelni a rájuk szavazó radikálisok elvárásainak, ugyanakkor be kell illeszkedni a parlamenti politizálás mérsékelt hangvételébe is. Kemény diónak tűnik, de úgy tűnik ki, megoldják simán. Egy erőtlen akcióra jut egy erősebb: Múlt héten írta a Hetek, hogy két újságírójuk kiment a Zagyva Gyula által szervezett Magyar Szigetre, és roppant kellemetlen fogadtatásban volt részük, Zagyva karikás ostorral a kezében anális erőszakkal fenyegette őket. A szocik elfelejtették a "Minek mentek oda?" mondatot, és az emberjogi bizottság összehívását szorgalmazzák. A Jobbik meg tulajdonképpen csak legyint az egészre.

"A Jobbik elnöksége hétfői ülésén napirendre vette Zagyva György Gyula ügyét, de érdemben nem foglalkozott vele, mert azt „kocsmai színvonalú beszélgetésnek minősítették” – mondta Dúró Dóra, a párt szóvivője."

És hogy zajlott vajon ez az ülés a színfalak mögött? Valószínűleg ahhoz hasonlóan, ahogy Vona vasárnap, a Magyar Sziget Nemzeti Kerekasztal elnevezésű fórumának közönsége előtt hozta szóba a történteket, Zagyva társaságában.

"Egy dolgot nem tudok magamban tartani – most a hölgyek és a gyengébb idegzetűk ne figyeljenek -, az volt a cím, hogy anális erőszakkal fenyegettél. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem váltottad be az igényt." (taps, térdcsapkodós röhögés)

 

 

Egy apró konc a szavazóknak, elvégre megint kampány van.