M.György (59), a hóbortos cégvezető mindig is szerette volna megvalósítani agyának oly kedves szüleményeit, de sajnos a korábbi munkahelyén erre csak részben volt lehetősége. Gúzsba kötötte a szigorú költségvetés, a főnöke, a különböző ellenőrzések, a politikai visszhang. Ezért M.György inkább a humort választotta, éveken át szórakoztatja az embereket, nem tudott olyat mondani, amivel ne csalt volna mosolyt a megfáradt arcokra. Idegen nyelvű interjú, konferencia, sajtótájékoztató – mindig magabiztos hozta a várt színvonalat.

Aztán az egyik nap – mintegy eddigi munkája és karrierje jutalmaként – egy új állást kínáltak fel neki. Néhány rosszakarója a bukott baloldal és a szilveszterről részegen visszaérkező brókerek halmazából azt híresztelték, hogy felfelé buktatták, de M.Györgyöt nem érdekelték ezek az aljas rágalmak. A feleségével, aki önzetlenül segített neki eligazodni a magánnyugdíj-pénztári rendszer bonyolult világában, igazi lokálpatriótaként éldegéltek Balatonakarattyán, aktívan részt vettek a gaz keneseiek elleni harcban egy független és szabad Akarattyáért. És M.György boldogan vállalta el az új, minden eddiginél magasabb tisztséget.

M.György izgatottan, de visszafogott, szolid polgári értékrenddel felvértezve foglalta el új állását. Bár sok éves vezetői pozíciójában annyit már megtanult, hogy nem baj, ha az alatta dolgozó emberek okosabb nála, hiúsága és büszkesége nem engedte meg neki, hogy ez érvényesüljön a csapata kiválasztásánál. Így összeszedte a még nála is ostobább seggnyalókat és elfoglalta az új munkahelyét.

M.György hamar észrevett pár változást: a Főnöke, aki eddig mégis csak főnöke volt, immár nem a főnöke. Az ellenőrzés sokkal lazább, nyáron például egyszer csak azt vette észre, hogy már felügyelőbizottság sem ellenőrzi.
És a költségvetés? Nos, Dagobert bácsi széfje sovány malacpersely ahhoz képest, amit talált.
Egy kastélyszálló? Aprópénz! Ráadásul „gondoskodik munkatársairól is, akik versenyképes tudásukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal hozzájárulnak а jegybank egyre növekvő társadalmi elismertségéhеz„.
Egy luxusirodaházat a piac ár másfélszereséért? Vonzó befektetés, hová utalhatom a vételárat?
Saját közgazdász és bankárképzés? Mondj egy árat és mehet!

És ekkor M.György ráébredt, hogy bármit megtehet. B-Á-R-M-I-T.
Amiről évek óta álmodozott. Végre semmi sem szabhat gátat a legnagyszerűbb gondolatainak. Ezért teljes nyugalommal ült ki az akarattyai ház teraszára – öklét rázva a elnyomó keneseiek felé -, kért a feleségétől pár ív papírt és nekiállt összeírni, hogy mit is szeretne. Mindent leírt. A terveit, amiről azt gondolta, végleg beírják a Legnagyobb Elmék közé. A végén már csak az összeadás maradt. Bepötyögte a számokat a számológépbe, és a végső számot felfirkantotta a gyújtós közül kihalászott magánnyugdíj-pénztári szerződés sarkára.200 000 000 000. Hát, ez jó sok nulla. Kétszázmilliárd. Nam baj, megoldható.

 

 

M.György úgy érezte, már csak egy karnyújtásra van a céljaitól, és ennyi nulla nem akadályozhatja meg ennek elérésében.
Ezért bement a munkahelyére, felvette a telefont és leszólt, hogy nyomtassanak neki pénzt.
És nyomtattak neki. Sok pénzt. Rengeteg pénzt.

És nem is titkolja, sőt, büszke rá. Hogy megteheti, És hogy meg is teszi:

Jó hírem van: ez nem a költségvetés pénze, tehát az adófizetőknek egyetlen forinttal sem kell emiatt többet fizetnie! A jegybank saját, jegybanki pénzét költi – amire pénzteremtéssel és a kéthetes betét révén hitelből jön a fedezet –, de csak addig, amíg nyereséges, tehát a jegybank emiatt nem lehet veszteséges. 

M.György végre úgy érezte, minden a a helyére került. 200 milliárdért sok-sok ‘M.Györgyöt’ fognak kitanítani, a legnagyszerűbb húzásait, ötleteit, megoldásait tanítani fogják. Unortodoxia, mesterképzés. Lesz utánpótlás, nem engedik, hogy a bukott balliberális oldal a bukott neoliberális eszméivel újra befolyásolja a gyorsnaszád irányát.

Jól jegyezzük meg az első leckét:
A Magyar Nemzeti Bank vesztesége az adófizetők vesztesége, a Magyar Nemzeti Bank nyeresége …. az a Magyar Nemzeti Bank nyeresége.

M.György –újra– a csúcson van. Azt csinál, amit akar.
És még azt sem kell mondani, hogy „oszt’ csókolom„.
Lehet, hogy nyomat még egy kis pénzt. Miért is ne? Vannak még tervei.
Még csak 59.
Messze még a nyugdíj.
Magánnyugdíjpénzt meg már úgysem fog kapni.

(címlapkép: sailorripley)