Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Bodoky szintet lép: Átlátszó és Magyarleaks

2011. július 13. 7 percp

Bodoky Tamás újságíró, a Magyar Narancs és az Index volt szerkesztő-újságírója, jelenleg az Átlátszó Oknyomozó Újságíró Központ főszerkesztője. A 2006-os rendőri túlkapásokról szóló cikksorozata elnyerte a Gőbölyös Soma-díjat. Az MVM-től offshore cégekhez került milliárdokról szóló cikksorozatáért 2009-ben elnyerte a Minőségi Újságírásért Díjat. A tizedik leggazdagabb magyarnak tartott Kovács Bence János zavaros múltjáról szóló cikkéért (Páty + Sávoly) 2010-ben ismét elnyerte a Minőségi Újságírás Díjat. Tényfeltáró újságírói munkásságáért 2010-ben megkapta a Pulitzer-emlékdíjat.

Július 4-én indult el az atlatszo.hu, az Átlátszó Oknyomozó Újságíró Központ oldala. A Központ a közélet tisztaságáért, a közpénzekkel történő átlátható gazdálkodásért küzdő civil szervezet.

A főszerkesztő/alapító Bodoky mellett jogi, informatikai és szakértői csoport működik, és magánadományokból gazdálkodnak. A tényfeltáró újságírás rész a közpénzek felhasználásával, a közvagyon sorsával kapcsolatos kérdésekben igyekszik segíteni a tisztánlátást, a Magyarleaks rész pedig a Wikileaks mintájára olyan információkat kíván elérhetővé tenni, amelyek nyilvánosságra kerüléséhez nyomós közérdek fűződik.

Ilyen közérdek lehet például a közhatalom átláthatósága, a közpénzek felhasználásának nyomon követése, a gazdasági szereplők jogsértéseinek nyilvánosságra kerülése, vagy a környezet védelme. Részletes útmutatóval segítenek, hogyan lehet az anonimitást megőrizve dokumentumokat eljuttatni hozzájuk.

– Vastagbőr: Tavaly áprilisban távoztál az Index-től, elég viharos körülmények között, még nálunk is volt róla poszt. Mi történt veled azóta, mivel foglalkoztál?

– Bodoky: Azóta szabadúszó újságíróként tevékenykedek, megszereztem a PhD fokozatomat és egyetemi oktatóként dolgozom a Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom és Kommunikációtudományi Intézetében. Bádogdob címmel közéleti-jogi háttérműsort indítottam a Tilos Rádión, és megjelent a Túlkapások című riportkönyvem második, bővített kiadása is. A German Marshall Fund jóvoltából közel egy hónapot töltöttem az Egyesült Államokban egy tanulmányúton, és részt vettem az Organized Crime and Corruption Reporting Project nemzetközi oknyomozó újságíró szervezet Isztanbuli konferenciáján is.

– Honnan jött az ötlet egy oknyomozó újságíró központ létrehozásához? Voltak nehézségek, akadályok az oldal és a központ elindításában?

– Bodoky: Egy éve érlelődik a projekt, egy olyan intézményt akartam létrehozni, amely mentes a piaci alapon működő, illetve közszolgálati sajtót gúzsba kötő gazdasági és politikai korlátozásoktól. Erre az Egyesült Államokban már van recept, a civil szervezet formájában működő, nonprofit oknyomozó újságíró központok formájában, ezt a működési modellt szeretnénk Magyarországon is meghonosítani. Nehézségek és akadályok persze voltak és vannak is, ezért húzódott ilyen hosszú ideig a projekt beindítása.

– Társadalmi munkában csináljátok az oldalt, vagy sikerült megteremteni az oldal finanszírozását? Meg lehet ma élni oknyomozói újságírásból?

– Bodoky: Egyelőre társadalmi munkában működik, de nagyon reméljük hogy hosszú távon sikerül előteremteni a működési költségeket. Civil szervezetként magánadományokat gyűjtünk és pályázni is fogunk különféle támogatásokra. Szabadúszóként nagyon nehéz megélni oknyomozó újságírásból ha nem vagy korrupt. Azt remélem, hogy a közönség adományokkal is értékelni fogja az atlatszo.hu munkáját, mert felismeri hogy közérdekű amit csinálunk, és senki más nem fogja eltartani ha nem adjuk el magunkat valahova.

– Milyen visszajelzések érkeztek az elmúlt pár napban? Érkeztek megkeresések pártoktól, szerkesztőségektől, szervezetektől? Milyen célokat tűztetek ki rövid és hosszabb távra?

– Bodoky: Nagyon pozitív volt az oldal fogadtatása, rengeteg különféle megkeresés érkezett. A szervezeten belül munkacsoportokat hoztunk létre – újságíró, jogi, informatikai és szakértői munkacsoport -, ide csatornázzuk be a jelentkezőket és az ötleteket. A fősodratú média figyelmét is sikerült felkelteni, több helyre is hívtak nyilatkozni. Rövid távon a legfontosabb cél a finanszírozás megteremtése, mert egyelőre csak a törzstőke van a bankszámlán. Hosszú távon szeretnénk az internetes szcéna jelentős orgánumává kinőni magunk.

– Dolgoztál nyomtatott újságnál (Magyar Narancs), internetes portálnál (Index), és most a saját projekted viszed. Hol mennyire támogatták / akadályozták az oknyomozó újságírást?

– Bodoky: A piaci alapon működő kiadóvállalatoknál számos érv szól a belemenős oknyomozás ellen, ehhez képest azt gondolom hogy mindkét lapnál támogatták a munkámat a lehetőségekhez képest.

– Lassan te leszel a szakma "nagy öregje". Hogy látod, van utánpótlás, vannak fiatal újságírók, riporterek, akik az oknyomozó újságírást választják?

– Bodoky: Elég szomorú nagy öregnek látszani kevesebb mint negyven évesen. Utánpótlás nem nagyon van, a hallgatóim többségükben PR-osok, marketingesek szeretnének lenni, ritka az, aki az újságírást választja. Nincs előttük példakép, kevés a pályán a veterán oknyomozó, ez egy nagyon bizonytalan karrier és rendkívül stresszes is.

– A sajtónak hatalmas ereje van, a nyilvánosság, az ellenőrzés ereje remek eszköz a korrupció, a gazdasági és politikai disznóságok ellen. Hogy látod a magyar sajtó helyzetét e tekintetben?

– Bodoky: Azt gondolom, amit az atlatszo.hu küldetésnyilatkozatában leírtam: "Ma Magyarországon politikai és gazdasági érdekcsoportok játékszerévé vált a fősodratú sajtó: gyakran nem az újságírók, hanem pártkatonák, médiatulajdonosok és gazdasági vagy politikai szövetségeseik döntik el, mi jelenhet meg, válhat témává vagy üggyé egy-egy sajtóorgánumban. A mindenkori kormány propagandaeszközként tekint a médiára, lojális káderekkel tölti fel a közszolgálati médiát, legújabban pedig szinte korlátlan jogosítványokkal ruházta fel a kézivezérelt médiahatóságot a renintens csatornák megregulázására. Mindennek valamiféle korlátozott sajtószabadság az eredménye: sok a tabu, a tiltott téma, és miközben a politikai szereplők csekélyebb értékű korrupciós ügyeket dobnak fel a baráti sajtónak, az igazán nagy, milliárdos lenyúlásokban érintett játékosok pártállásra való tekintet nélkül együttműködnek, és közös erővel némítják el az esetleg mégis szimatot kapó újságírókat. Eközben sok fontos történet elmondatlanul, korrupciós ügy feltáratlanul marad még akkor is, ha lenne aki beszélne róluk, és van bizonyítéka is."

– A Magyar Hírlap vezércikkében ezt írta a sajtóról: "A 168 Órától a Népszaváig, és még azon túl is, a bulvármélységekig, napi- és hetilapok, időszaki kiadványok tucatjait stafírozták ki a Horn-Kuncze-korszakban. Úgy persze könnyű újságot írni, hogy pártalapítványok, dúsgazdag bankok, csatasorba állított állami intézmények nyomnak tíz- és százmilliókat egy-egy sajtótermékbe. Mi, jobboldali újságírók nagyjából efféle egzisztenciális kétségek között töltöttünk vagy tizenöt évet, éppen ezért mindenfajta káröröm nélkül, de őszintén mondom, tessék piaci alapon működni, ha van rá igény, megmarad a lap. A baloldali sajtó elveszítette a kapcsolatot a mindennapokkal, alig-alig tárnak fel konkrét ügyeket, országos és helyi fideszes huncutságokat, ehelyett marad a szokásos nemzetközi segélykérés, felhajtás a médiatörvény körül – mint láttuk, igencsak felemás eredménnyel."
Ez lenne a magyar recept? Baloldali kormányok alatt a jobboldali lapok tárják fel a "huncutságokat", jobboldali kormányok alatt pedig a baloldali lapok? Nálunk még az oknyomozás is pártos?

– Bodoky: Abszolút. Nem csak nálunk egyébként, mindenütt van irányultsága a lapoknak, a probléma inkább az, hogy nálunk – tisztelet a kivételeknek – a legelemibb szakmai szabályok sem überelik a politikai szempontokat. Amíg a közönség nem tartja el az oknyomozó sajtót, addig a politika vagy a gazdaság fogja eltartani, annak pedig pontosan ez a mentalitás lesz az eredménye, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

– Orbán azt nyilatkozta Strasbourg-ban, hogy "nincs olyan sajtótörvény, nincs olyan alkotmány, amely lehetetlenné tenné, hogy a magyarok a legjobb kávéházi viták hagyományait folytatva mindig mindenhol politikáról beszéljenek, meg legyenek győződve arról, hogy a mostani kormányuk rossz, meg legyenek győződve arról, hogy ők személy szerint sokkal jobb kormányt tudnának alkotni. (…) Ez része a magyar kultúrának, ezért a magyar sajtó mindig is ellenzéki sajtó lesz, és mindig is ilyen hangulatú lesz."
Érdekes gondolatmenet annak tükrében, hogy a Fidesz mennyi pénzt, időt és energiát ölt a jobboldali sajtóbirodalom megteremtésébe. A jobboldalnak 2010 májusáig volt hasznos eszköz az oknyomozói újságírás. Hogy látod, hogyan változott az oknyomozó újságírás helyzete a kormányváltás óta?

– Bodoky: A jobboldali oknyomozó sajtó még mindig az elmúlt nyolc év elszámoltatásával van elfoglalva – egyébként nagyon helyesen, csak az a kár hogy bizonyos ügyek mintha vakfoltot képeznének akkor is, ha ellenzékben még elszámoltatta volna a Fidesz. Erről szól "az elszámoltatás vakfoltjai" című cikksorozatom az Élet és Irodalomban. (VB: I. rész, II. rész, III. rész.)

– Lassan már egyből a bíróságra kell menni, ha közérdekű adatot kíván kikérni az újságíró. Számon tartod a nyertes-vesztes pereidet? Hogy állsz?

– Bodoky: Sokkal többet nyertem mint vesztettem, talán csak a sávolyi adatigénylés ügye fordult meg másodfokon – ez ügyben a Társaság a Szabadságjogokért segítségével Strasbourghoz fordulok, tehát még nem lejátszott meccs az sem.

Minden csoda három napig tart, tartja a mondást, és ezt most sem sikerült megcáfolni.
Az oldal 07.04-én, hétfőn indult egy MVM-es cikkel, szerdán pedig arról írtak, hogy meghackelték a Brókernet szerverét, és adatokat loptak el róla.

Másnap, 07.07-én máris nyomozók (a BRFK extrémizmus elleni alosztálya) érkeztek Bodokyhoz, akit beidézték hétfőre rendőrségre, tanúkihallgatásra.