Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

NIBEK helyett TIBEK

2016. április 1. 3 percp

Itt az új bűnügyi csúcselemző/értékelő szerv és vele együtt sok kérdés is.

Nem várható nagy siker az előzetesen bejelentett tervek alapján az új szuper bűnügyi elemző központtól, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központtól addig, amíg a titkosszolgálatok egymással versengve próbálják meg a politikai döntéshozókat kiszolgálni.

Öt évvel ezelőtt nem jött össze Pintér Sándornak, hogy létrehozzon egy csúcs-titkosszolgálatot, a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központot, a NIBEK-et. A szervezet valamennyi fontos állami adatkezelési rendszerből közvetlen elektronikus kapcsolat útján szerezhetett volna ellenőrzés nélkül információkat. Sőt, a különböző adatkezelési rendszereket össze is lehetett volna kapcsolni, a megfelelő garanciális védelem nélkül beszerzett adatokat pedig lényegében korlátlan ideig őrizhette volna a szervezet szolgálati érdekekre való hivatkozással. Ráadásul az új szervezet az újságírókat az információforrásuk felfedésére kötelezhette volna.

Ennek a tervnek annyi ellenzője akadt politikai és szakmai körökben, hogy gyorsan le is mondtak a megvalósításáról. Itt van most azonban helyette a NIBEK első betűjét lecserélve a TIBEK, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ, amely elődjéhez képest a titkosszolgálatoktól beérkező jelzések értékelésére összpontosít. Az információk elemzését követően pedig feladatokat határoznának a szervezeteknek.

A terv nem rossz, kérdés, hogy mennyire fogadják el az egyébként egymással rivalizáló titkosszolgálatok, hogy a mai terror által fenyegetett világban szükség van arra, hogy mindenki bedobja a közösbe, ami nála van, és nem ő, hanem valaki más fogja kivenni onnan, és ha úgy alakul, más aratja le helyette a babérokat. Az a valaki leginkább a Terrorelhárítási Központ (TEK), amelyre kivételezett helyzete – jó fizetés, jó ellátottság – a többi szervezet amúgy is irigy. Nem tudni, hogy a lépés, amely a terrorelhárítás szerepét növelheti a titkosszolgálatok között, mennyire növeli a velük való együttműködési hajlandóságot.

Persze a megszoksz vagy megszöksz elve itt is érvényesülhet. Ettől azonban a helyzet nem fog változni, hiszen amíg a titkosszolgálatok nem a szakmai teendőkre összpontosítanak, hanem a politikai döntéshozóknak való megfelelést helyezik előtérbe versengve és nem együttműködve a társszervekkel, addig a felderítések nem haladnak előre. Ha valakinek van egy tutinak tűnő információja, nem fogja megosztani másokkal, hanem saját hasznára igyekszik majd fordítani továbbra is, és bizonyítani saját szerepének fontosságát.

Egyébként jogszabályok előírják-e majd, hogy kötelező minden információt és adatot átadni az elemzőközpontnak? Hogyan kötelezik ennek betartására a titkosszolgálatok munkatársait, és milyen retorziókkal kell számolnia annak, aki nem teszi meg? Hogyan vonják majd őket felelősségre? Amennyiben csak elemzi a befutó információkat a szuperközpont, milyen alapon ad majd feladatokat a titkosszolgálatoknak?

Szinte előre borítékolható az is, hogy feleslegesen adnak ki pénzt olyan propagandaanyagok legyártására, amelyek útmutatót jelentenek az embereknek a radikalizálódott személyek „kiszűrésére”. Egy kis faluban élő idős ember ezekből nem tudja majd megítélni, hogy a szomszéd kakastaréj frizurás, nyegle fia egy radikális elvetemült alak őrült tervekkel a fejében, vagy csak egy lázadó kamasz, aki punksérójával akar kitűnni a tömegből. Ki fogja ezeket a fals információkat a szemetesbe söpörni, mennyi energiát vesz majd el ez a titkosszolgálatoktól, illetve mennyire tereli el őket a valóban fajsúlyos ügyek felderítéséről?

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mennyire jól megy majd a közös munka, ha például olyan történik, mint most, hogy kiüzen a TEK a Magyarországon található százas létszámú iszlám közösségnek. Bár „nem a legvadabbak”, de őket is figyelik, és ha kell, beépülnek közéjük a terrorelhárítás emberei, ami igazi kihívás is a számukra. Nyilván ők maguk is számítanak a titkosszolgálatok nagyobb figyelmére, de ettől függetlenül, ha valaki szereti megnehezíteni saját munkáját vagy a kollégái helyzetét, akkor a sajtóbeli üzengetésekkel sincs semmi gond.

Csikász Brigitta

Címlapkép innen.

Ha tetszett a cikk

Támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.