Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Nemzetiszínű szivecskéket vittek a zákányi ovisok a határt védő katonáknak

2015. október 2. 2 percp

Az óvónénik és az óvodavezető ötlete volt, a gyerekek és a katonák is nagyon örültek.

Az életet nem lehet távoltartani a gyerekektől. Mindent látnak, minden hatással van rájuk. Nem csak az, amiről beszélünk nekik, hanem leginkább az, amit saját maguk megtapasztalnak. (Erről egy nagyon jó videó itt.) Nem mindegy, mit látnak az életből, mert nekik az maga lesz az élet. Ahogy a Szíriából érkező gyerekek teljes nyugalommal tankokat és lebombázott házakat rajzoltak az önkéntesektől kapott lapokra a Keletinél, a zákányi ovisok a magyar határt védő katonákat látogatták meg bátorító üzenetekkel.

Zákány a horvát határon fekvő kis település, ahol átengedik a kerítésen a menekülteket, majd vonattal az osztrák határhoz szállítják őket. A megyei lap szerint már közel 40.000 menekült érintette a mintegy 1.000 lakosú kistelepülést, ahol egyszercsak felépült a GYODA, és megjelentek a katonák, rendőrök. Nekik kedveskedett a helyi óvoda: a gyerekek piros-fehér-zöldre színezett papírszíveket készítettek, majd elvitték a település (és az ország) határában szolgálatot teljesítő katonáknak. A Somogyma tudósítása szerint a megajándékozottak nagyon örültek, és a gyerekeknek is nagy kaland volt: felülhettek a katonai teherautókra. Sőt, állítólag még énekeltek is a katonáknak, ám ez sajnos nincs rajta a Kapos.hu videóján, ami megörökítette a találkozást.

Fényképek a Hajrá Zákány! Facebook-oldalról (hármat a Magyar Honvédség is feltöltött a Facebook-oldalára):

Felhívtuk az óvodát, ahol az egyik óvónővel sikerült beszélnünk, aki elmondta, hogy az intézmény néhány méterre van a műveleti területtől, napi szinten látják a katonákat, akik rendszeresen ott mennek el az udvar mellett („megállnak, dudálnak, integetnek”), ahonnan a gyerekek nagy örömmel integetnek nekik ki/vissza, mert nagyon szeretik őket. Az ovisok számára a katonák példaképek, és szerepjátékaikban is megjelenik a menekülthelyzet: a kisfiúk katonákat, a kislányok menekülteket vagy önkéntes segítőket alakítanak, akik a katonákat és rendőröket is megkínálják teával. Az óvónő elmondása szerint innen jött az ötlet, hogy valamivel meglepjék a határnál szolgálatot teljesítő katonákat: az óvodapedagógusok és az óvodavezető közösen találták ki, hogy nemzetiszínű papírszíveket készítenek a gyerekekkel, és azokat ajándékba viszik a katonáknak a műveleti területre. Néhány nap alatt elkészültek a szivecskék, amiket a gyerekek színeztek ki, és az óvónők ráírták az ovisok jókívánságait, pl.

„Nagyon szeretünk titeket!”

„Köszönjük, hogy megvédtek bennünket!”

„Hajrá, fiúk!”

A szülőknek nem szóltak előzetesen, de ők utólag támogatták az ötletet, főleg, hogy közülük sokan rendőrként dolgoznak, illetve önkéntesen segítik ellátmánnyal a katonákat. Ők, a megajándékozottak nagyon örültek az ovisok látogatásának, nagyon rendesek és aranyosak voltak a gyerekekkel, megengedték nekik, hogy felüljenek a teherautókra, „megnézhették a puskákat, fegyvereket; felpróbálhatták a rohamsisakot”, a gyerekek pedig ezt persze nagyon élvezték.

Az óvónő elmondta, hogy máskor is szeretnék meglátogatni a katonákat, és tervezik a Zákányban szolgálatot teljesítő rendőröket is megajándékozni valamivel. A menekültekhez még nem vitték oda a gyerekeket, és nem is tervezik, mert „ki tudja, hogy egy-két gyerek hogy reagálna, azért oda nem gyerek való”.