A Cinken Szily Laci posztjához Sisapista kommentelő örkényi erősségű mininovellát írt Tarsoly Csabáról és Orbán Viktorról.  Tele van erős képekkel, az egész jelenet csodálatos, tessék, olvassátok:

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„A ház ablakából látszott, ahogy egy fiatal bróker lélekszakadva rohan a nyitva hagyott fekete Mercedésztől a miniszterelnök felcsúti rezidenciájához. A biztonsági őrök, az ex-TEK-esek rávetnék magukat, de a kormányfő int nekik, hagyják. Csalódottan zárkóztak vissza a kétajtós szekrények a bungallójukba, percekig tartott, amíg az adrenalint kicsillapította belőlük a Petőfi tévé esti adása.

• Mi az Csaba? – kérdezte Orbán, miközben a hasán igazgatta a frotír köntös megkötőjét.
• Meg kell… mentened… – lihegte Tarsoly, néha nagyokat nyel egy-egy szó előtt – a…Quaestort!

Viktor végre rendesen meghúzta a szalagot a derekán. Kitárta a karját és betessékelte a lakásba a brókert, akinek kivillan egy pillanatra az ETO-s trikója a fehér ing alól.

A miniszterelnök közben Tarsoly feje fölött összepislogott a tavaszi estében a verandán cigarettázó Mészáros Lőrinccel. A polgármester asztalán egy szétkapott bojler alkatrészei között ott volt a múltkori szüretből készült törkölypálinka. Orbán megnyalta a szája szélét – talán még az ő polcán is van egy üveggel.

• Miért kell megmenteni az ETO-t? – vetette oda a kérdést flegmán Viktor.
• Nem az ETO-t, a Quaestort! – mondta már nyugodtabb légzéssel tarsoly.
• Az ugyanaz! – förmedt rá Viktor a cégvezérre.

Anikó asszonyt szó nélkül inti vissza közben. A nő engedelmesen kifordul a szobából, és haygja, hogy a férje a vendéggel bemenjen a konyhába.

Viktor lehajolva keresgélte a pult fiókjaiban a törkölyt. A frotír köntösből ki-ki látszott a combja, amelyen Tarsoly egy „Csak az UTE” tetoválást vélt felfedezni, de nem volt biztos abban, amit lát. A kormányfő a mosogató alól kérdezte hátra:

• Szóval, mi van az ETO-val?
• A Quaestort. A Quaestort szekálja a Gyuri – jött a válasz.

Viktor elgondolkodva röffent vissza:

• A Giorgi Kvilitaia aztán mit baszogat a csapaton? Hát az csak egy csatár! – bele is kuncogott a mondat végébe.
• Nem, a Matolcsy, és még mindig nem az ETO-t! – állt ki határozottan a bróker, aki megijedve saját fellépésétől inkább aggódó hangra váltott, nehogy felingerelje a vezérét – Az MNB elkezdett minket cseszegetni. Rájöttek, hogy bóvli, amit csinálunk.

A miniszterelnök elégedetten húzott elő egy üveg házit a bojler mellől. Keszin kapta a Szijjártótól, amikor meglátogatták együtt az anyukáját.

• Az ETO-val mi lesz így? – kérdezte bontás közben.
• Az ETO-val? Hát, az megmarad, gondolom. De le kell állítani a Gyurit!
• Ha megmarad, akkor bukjad a céged – már tölti a két kupicát az elővett poharakba.

Meghúzták mind a ketten. Tarsoly keze remegett. Nem értette, hogy a régi barát hogyan lehet ennyire érzéketlen. Talán azért, mert a Győr az Újpest és a Vidi mögött van? A foci körüli kavargásban jutott eszébe a legvégső érv, amit Viktornak vethet:

• De benne van az állam pénze is a Quaestorban!
• Pffff – vált permetté a kiprüszkölt pálinka – Hogy mi?
• Hát a Petike, a Szijjártó, berakta a minisztérium pénzét. Akart egy teremfocipályát a hátsókertbe – felelte remegő hangon Tarsoly.
• Teringettét! – fakadt ki Viktor – Hát ez sem tudna füvön futni.
• Akkor segítesz?

Viktor már az üveget húzta meg, tudta, hogy a pohár nem elég. Petit mégsem hagyhatja az út mellett.

• Mondom, mi lesz! – váltott határozottabb hangra néhány pillanat csend után – Kiveszed nekem az állampénzét!
• De a 20 milliárdtól azelőtt becsődölünk, hogy a Matolcsy elkezdi a vizsgálatot! – Tarsoly már majdnem sírva kérlelte a miniszterelnököt: – Kérlek, csak állítsd le a vizsgálatot! Különben mehetek a börtönbe! Hát az egész bóvli volt, nem érted?
• Nem-nem – oktatta ki a kormányfő – Kivesszük a pénzt. Meg szólj a többieknek is, hogy takarítsák el a pénzüket Tőled. Kivéve a Lajosnak! Neki most úgyis csak a gecin jár az esze.
• De nem akarok börtönbe menni!

Viktor felállt, Tarsoly ülve maradt. Orbán intett, hogy pattanjon. Vállára tetté a kezét, a bejárati ajtó felé terelte a remegő férfit:

• Tudok erre egy keményendolgozó kisembert. Sokat ír a Facebook-oldalamra. Rajongó – mondta kuncogva – Az majd elviszi a balhét helyetted.
• Köszönöm – sírta el magát teljesen Tarsoly.
• Aztán a Lajosnak egy szót sem!

Nézte, ahogy a kerten át kisétál a bróker az autójához a TEK-esek között. Még utána kiabált:

• Aztán az ETO ki ne essen a bajnokságból!

A bejárati ajtóban hallotta, ahogy megszólal a Skype. Ráchellel minden nap nyolckor beszélnek. Apai kötelessége ez. Mielőtt becsukta az ajtót, még megnézte Mészárost a szomszédban, aki éjszakánként hobbiból bojlereket szerelt még mindig…”