Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

seggszáj

2010-ben nagyon szépen hangzott a NER – I. rész

A Nemzeti Együttműködés Programjának igénytelenül beszkennelt változata 2010. május 22.óta fent pihen az országgyűlés honlapján. A 2010-es megnyert választások után készült, tele hátrafele mutogatással,  ígéretekkel és iránymutatással. Ez volt az utolsó program, amit Orbán Viktor és a Fidesz kiadott, ezért közel 9 év elteltével leporoltuk, hogy nosztalgiázhassunk. Először a gazdasággal, korrupcióval, törvényhozással és rendőrséggel foglalkozó részeket néztük át.

 

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

2010 óta volt az országban két országgyűlési és egy európa parlamenti választás, de az elmúlt 9 évet kétharmaddal végigkormányzó Fidesz egyiknél sem érezte fontosnak, hogy részletes programban mutassa be, hogy merre is képzeli el tolni az ország szekerét, és az ország mely problémáira mi is lesz a válasza a kormánynak. Érthető, hogy nem, hisz a leírt ígéreteket mindig számon lehet(ne) kérni.

Persze azóta az is kiderült, hogy a NER-nek nincsenek válaszai vagy hosszútávú céljai, csupán a hatalomátvétel és a javak bekebelezése van a látóterében, s mindehhez egy kompromisszumképtelen, csak erőből értő, öncélú és eseti kormányzást kap segítségül, most már kilencedik éve.

Ez ma a NER, de mi is volt Orbán Viktor elképzelése a nagy Nemzeti Együttműködésről 2010-ben, amikor megszerezte első kétharmadát? Visszatekintésünk első része a Nemzeti Együttműködés Programjának két első fejezetéből szemléz, az „ITT AZ IDŐ, HOGY TALPRA ÁLLÍTSUK A MAGYAR GAZDASÁGOT!” és az „ITT AZ IDŐ, HOGY ÚJRA REND LEGYEN AZ ORSZÁGBAN!” címűből.

„A rossz kormányzás felemelkedés helyett adósságcsapdába hajtotta az országot. Hatalma fenntartása érdekében megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét, meghamisította a költségvetési adatokat, ezzel korlátozta az állampolgárok önrendelkezési jogát, hiszen felelős választói döntéseket csak az ország állapotának ismeretében hozhatunk.”

„Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek be közpénzből fenntartott állami intézményekbe és vállalatokba. Megbénította az államot és a közigazgatást, felszámolta annak hatékonyságát. Kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők kezére juttatta az ország felemelkedésére szánt nemzeti forrásokat.”

„Az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli. Olyan kormányzást, amelynek egyetlen mércéje a nemzet és tagjainak felemelkedése. Olyan kormányzást, ahol az egyén és a közösség érdeke nem szemben áll, hanem kiegészíti egymást.”

Ilyen erősen nyitotta a Programot a Fidesz első embere. Az ember, aki nem marad adós; az ember, aki nem hallgattatná el azokat, akik nem értenek vele egyet; az ember, akinek strómanja barátja egy senkiből mára az ország leggazdagabb embere lett; a lánya pedig megkapta játszótérnek a honi divatszakmát és szárnypróbálgatós projektnek a magyar turizmus fellendítését, miután férjével saját lábra álltak az EU-s pénzből finanszírozott közvilágításbizniszen keresztül.

„A Nemzeti Együttműködés Rendszerének természetes része a mindenkori parlamenti ellenzék is. A parlamenti ellenzék a kormányzó többségtől eltérő véleményeket, szempontokat fogalmaz meg és képvisel, a nemzeti egységhez történő hozzájárulását elismerésnek kell kísérnie. Az államnak pártatlannak kell lennie. Nem ügyeskedhet, nem változtathatja kénye-kedve szerint a törvényeket és a szabályokat. Ha az állam részrehajló, és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, magánérdekek foglyává teszi a törvényhozást, akkor saját működésének értelmét számolja fel.”

A magyar országgyűlés első embere mára a Fidesz egyik alapítótagja – a tökéletesen megvezetett – Kövér László, aki a kormány kénye-kedve szerint regulázza meg az ellenzéket és a szemtelen sajtót, ha azok már túlságosan sokat „kellemetlenkednek” vagy egyszerűen megpróbálják hangoztatni a véleményüket.

A NER szemében a szabad sajtó és az ellenzék is csupán a lopás egyik (mára egyetlen) akadálya, melyet minden jogi eszközzel el kell lehetetleníteni. A sajtó mozgásterének korlátozása, majd erre hivatkozva újságírók kitiltása a parlamentből pipa; ellenzéki képviselők havi illetményének megvonása pipa; „boldog karácsonyozás” pipa.

„A Nemzeti Ügyek Kormánya megvédi a magyar földet és a mezőgazdaságot, fejlesztéspolitikájában megszünteti a vidék és a főváros mesterséges szembenállását. Az új kormány helyreállítja a közbiztonságot és a törvényes rendet, biztosítja a rend helyreállításához és az állampolgárok biztonságának megteremtéséhez szükséges erőforrásokat. Megszünteti a törvények felett állás kiváltságát, elszámoltatja az elmúlt nyolc év felelőseit.”

A magyar föld megvédése a NER-nek abból állt, hogy az állam birtokolta jó földeket aprópénzért ellopta kijátszotta rokonnak, sógornak, komának.  A rend helyreállítása pedig egy ukázzal megtörtént, még két hét sem kellett hozzá, és olyan rend lett, mert 2010 óta nem szabad leírni a szót: cigánybűnözés. De mielőtt bárki megnyugodna, azért még bedrogozott arcok ma is ugyanúgy péppé vernek két tucat szerencsétlent a belváros közepén, miközben az alulfizetett,  alulmotivált, aluleszközölt és rommá túlóráztatott rendőrjárőröknek csak félrenézni van kedve és mersze.

Azoknak a -Facebook-csoportokban folyamatosan és jogosan elégedetlenkedő- járőröknek, akiknek az országos rendőr-főkapitány annyit tud üzenni mindössze: Kitartás! 

Az megvan, hogy öt év alatt közel negyedére esett vissza az ország négy rendészeti szakközépiskolájába jelentkezők száma és, hogy már most is hazánkban a legalacsonyabb az egy főre jutó rendőrök száma az EU-ban, Mr. „Megteremtjük A Szükséges Erőforrásokat”? Avagy feltehetjük a NER-nek Kovács Zoltán legendás kérdését: „De sikerült?”

100 ezer lakosra jutó rendőrök száma az EU-ban.

 

„Ma Magyarország nemcsak az adóterhelés, de az állami szabályozásból fakadó terhek mértéke alapján sem
versenyképes, még régiós összehasonlításban sem. Ezért a nemzeti ügyek politikájának egyik fontos célkitűzése, hogy Magyarország váljék a kelet-közép-európai régió egyik leginkább vállalkozásbarát országává, olyanná, ahol a vállalkozások működésének állami szabályozása egyszerű és kiszámítható.”

Sajnos itt sem sikerült túl sok mindent elérni, versenyképességben leghátul vagyunk az EU-ban, és csak Bulgáriát, illetve néha Romániát előzzük meg. Utóbbit is csak akkor, amikor ő ront.

„A közbeszerzések az egyik legnagyobb piacot jelentik Magyarországon, és még inkább az EU-ban. A közbeszerzések rendszerének társadalmi-vállalkozói megítélése Magyarországon meglehetősen kedvezőtlen. A közvéleményt irritálja a részben a sajtóból, részben a vállalkozók saját tapasztalatai alapján kibontakozó negatív kép a visszaélésekről, a politikai szempontok érvényesüléséről, a korrupció miatt kialakuló túl magas árakról.”

„A legnagyobb befolyással bíró és a pályázatokat sokszor elnyerő nagy cégeknek ugyanakkor nem érdeke egy jól áttekinthető, a versenyt valóban gerjesztő, és a tartós működtetés próbáját is kiállni képes közbeszerzési rendszer létrehozása. ”

Orbán Viktor sok-sok álmában lehetett hinni, miközben az ember ezt a Programot olvasta, de aztán átrágva magunkat ezen sorokon minden kártyavárként omlik össze, amiben esetleg hihettünk. Nem létezhet olyan tényező az ember életében, amely akkora pálfordulást okoz, mint amit a miniszterelnöknek kellett volna megélnie ahhoz, hogy ezen sorok mondanivalójától és erkölcsi igazságaitól eljusson oda, ahol most tart a NER.

Oda, hogy az EU-s pénzeket az ország tényleges gyarapodása helyett gázszerelő haverjának, illetve nagytőkés cimboráinak jutassa.

Igen, Mészáros, Szíjj, Garancsi és Simicska is teremt/teremtett munkahelyet, és épít utat is, meg kibaszott stadiont is, de nem mindegy, hogy ezt 30%-al drágábban teszi-e. Ahogy az sem, hogy míg a magyar kis- és középvállakozás csődbe megy, mert egy kormányközeli cég elnyeri előle a direkt ráírt pályázatot, addig a NER zsebre rakja sokezredik milliárdját is.

4,16% – 2013 és 2016 között az OLAF a EU-s támogatások kifizetéseinek 4,16%-ban állapított meg csalást Magyarország esetében. A második helyezett szlovákok a maguk kis 2,55 százalékával a kanyarban sem voltak, a többiek 0,7 alatti átlagáról ne is beszéljünk.

Ráadásul a 2016-os OLAF jelentés kiemeli,„Vannak olyan sajátos országok, mint Magyarország, ahol az OLAF-ügyek pénzügyi hatása négyszer akkora volt, mint a nemzeti nyomozásoké”. Ez azt jelenti, hogy az uniós hivatal sokkal nagyobb értékű csalás(oka)t leplezett le a kifizetéseknél, mint a Polt Péter vezette magyar hatóságok.

(Folytatjuk)

Megosztás