Miközben Orbán Viktor arról beszél a köztévének adott interjújában, hogy Horvátország történelmi sikere, VB-döntőbe jutása „a mi kutyánk kölyke”, hazánk négy TAO-pénzekkel megtámogatott klubcsapata már a nemzetközi kupák elő-elő-előselejtezőben porig égeti magát.

Kicsit sajnálom Orbánt, hogy megint úgy pofánverte a „időzítés ördöge”, mint mikor tavaly közvetlenül a válogatott Andorra elleni 1-0-ás zakója előtt lenyilatkozta:

„A magyar futballban ma azért mennek jobban a dolgok, mert vannak akadémiák. A legnagyobb érték a magyar labdarúgásban ma az akadémiai rendszer. Ezt kell megőrizni és ezt kell erősíteni. Ezt kitanultuk az elmúlt tíz évben, ehhez értünk. Azt gondolom, hogy ha az akadémiai rendszert stabilizáljuk, abból lesz világszínvonalú magyar futball.”

Hogy a miniszterelnök itt mit értett akkor stabilitás alatt, azt az Isten se tudja, de tény, hogy ráférne a fejlesztés az akadémiai rendszerre, a magyar edzőképzésre és a futballkultúra kialakítására is. Vagyis gyakorlatilag mindenre.

„A horvátok sikere persze a horvátoké, de egy picit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is, még hogy ha most a horvát zászlót is kell a magasba emelni”

Ezt már Horvátország VB-döntőbe jutásáról nyilatkozta Orbán, majd zárásként hozzá tette, hogy az „a mi kutyánk kölyke”. Valószínűleg azért dagad ennyire a melle Viktornak, mert Eszéken a magyar adófizetők pénzéből épül fociakadémia Mészáros Lőrinc horvát csapatánál.

Viszont miközben Orbán próbálja a régió és hazánk labdarúgásának fejlődését eladni déli szomszédunk sikerével, a magyar kupacsapatok is megkezdték idei nemzetközi kupakalandjaikat és villámgyorsan be is árazták – újra – a magyar focit.

A magyar bajnok Videoton, elnézést Mol – Vidi (boááá) a luxemburgi Dudelange otthonában játszott 1-1-es döntetlent úgy, hogy igazából csont nélkül kikaphatott volna. A Vidi 90 perc alatt mindössze ötször veszélyeztette a kaput, míg full amatőrökből álló ellenfele tizennégyszer próbálkozott gólszerzéssel. Úgy látszik már Luxemburgba is csak égni járunk, tavaly a helyi válogatott Dzsudzsákékat pofozta ki 1-0-ra.

Az Újpest Azerbajdzsánba utazott a neves Neftci Baku-hoz. A Neftci harmadik lett a nyolccsapatos azeri bajnokságban, és 28 meccsének mindössze a felét tudta megnyerni. Persze ez nem okozott neki gondot abban, hogy 3-1-re felmossa a padlót a lilákkal.  Kapuralövések száma: 22:4 oda. Szép munka!

A két éve magyar bajnok Honvéd a macedón harmadik helyezett Rabotnickitől kapott ki 2-1-re. Hazai pályán lehet még esélyük a továbbjutásra, ha összekapják magukat.

A Fradinak jutott a legnehezebb ellenfél a négy magyar csapat közül. Ők az izraeli Maccabi Tel Aviv-ot fogadták, és annak ellenére, hogy a mezőnyben helyenként jobbak voltak ellenfelüknél, mindössze hat lövésig sikerült eljutniuk. Végeredmény 1-1.

Nyilván a focit gólra játsszák, és a kapuralövésen kívül még sok-sok adat hangsúlyos lehet, ha meg akarjuk nézni hol tartunk, de az, hogy a legjobb magyar csapatok luxemburgi, azeri, izraeli és macedón klubok ellen négy meccsen összesen 23-szor próbáltak kapura lőni, ezer szónál többet mond a minőségről.

Ahogyan az is, hogy legutóbb 1990-ben fordult elő, hogy a négy magyar klubból mind a négy győzelem nélkül maradt volna az első fordulóban. Igaz akkor nem a leggyengébbek közül kerültek ki az ellenfeleink. Helyette játszottunk a Diego Maradonával felálló olasz Napolival (BEK: Napoli–Újpest 3–0), az angol Manchester United (KEK: Manchester United–PMSC 2–0), a svájci Luzern (UEFA-kupa: MTK–Luzern 1–1) és a belga Royal Antwerp (UEFA-kupa: Antwerp–FTC 0–0) ellen.

A magyar bajnokság a koefficiense alapján 55-ből jelenleg 36. Európában. Ennél rosszabbul még egyszer sem álltunk.

A 2002/2003-as évad óta a régiós országok bajnokságai közül csak egyetlen évad erejéig, egy ország volt ennél mélyebben. Csóri szlovéneknek 2010/2011-ben a 38. hellyel kellett beérniük (ma ők a 30. helyen állnak). Remélem azért sem ők, sem a horvátok nem érzik magukénak a mi folyamatos sikertelenségünket.

Azt a fenti eredmények remekül mutatják, hogy a világ focija milyen rohamos ütemben fejlődik, mert azt be kell látni, hogy az állami támogatással és TAO-s pénzekkel kitömött focink – önmagához képest – nem rosszabb, mint tíz éve. Ellenben az egész világ elkezdte ölni a pénzt és tudást a fociba, és mellette kialakítani a saját futballkultúráját, ami elengedhetetlen a fejlődéshez.

Ők fejlődnek is, ezt remekül mutatja Izland és több más „kiscsapat” szereplése a világversenyeken.  Nekünk azonban hamarosan még ennél is gyalázatosabb szereplésekkel kell majd szembenéznünk. Mert a futballreform nem a pártkatonák klubok élére ültetésével, húsz új stadion építésével és 150 milliós teakonyhával kezdődik.