Bezárás

Nem létező kerecsendi turizmus VS felzárkóztatás

Kerecsenden olyan, már megnyert pályázatokról mondtak le, amelyek több mint 400 millió forinttal segíthették volna a környékbeli romák felzárkóztatását és integrálódását. A visszalépés oka: a városba bejáró romák elriasztják a turistákat és amúgy is, amelyikük akart, már beilleszkedett. – írja a Népszava

Az állami pénzt felzárkóztatásra, egészségügyi szűrőprogramokra, szociális bérlakások kialakítására, sportpályára, szolgáltatóházra, járdákra költhették volna, és kialakíthattak volna egy Biztos Kezdet Gyerekházat is belőle, de a hétfős képviselő-testület a május 9-i rendkívüli testületi ülésen inkább lehúzta a vécén a már megnyert pályázatot.

A pályázat egyik ellenzője Simon Szilvia képviselőnő volt:

Én vagyok az egyik, aki nagyon fél ettől a pályázattól. Meg is mondom, hogy miért, illetve, hogy miért tartom magam távol ettől. Mégpedig azért, merthogy én azt látom, hogy azok a családok, akik szeretnének haladni, azok haladnak is. Tehát azok munkát találnak, mert van. És azok fejlődnek, tanítják a gyerekeiket, működnek. Azok a családok azonban, akik nem akarnak fejlődni, nem akarnak kilépni, ő rajtuk hiába akarunk segíteni. Elfogadják a segítséget, de mégsem haladnak. Rengeteg szociális funkció van jelen ezen a településen. Akár itt helyben, akár Egerből érkező szakemberek által. az iskolában is prevenció és számos más program található. Bárki megtalálja a segítséget, akár az Önkormányzatnál is, Egerben, vagy más fórumon. Van lehetőség, mégsem haladnak. Nekem az a problémám, ezzel az egésszel, hogy nem akarnak maguktól ezek az emberek előrelépni.”

A másik nagy ellenző az alpolgármester, Prokaj Milán volt, aki szerint a támogatás nagy része „kamu” dolgokra menne el, mint pl. a felzárkóztató „mentorok” harmincezer forintos óradíja, és szerinte a cigányság felzárkóztatása nem ezen fog múlni.

„Azt tapasztaltuk, ha valaki haladni akart eddig, az megkapta a segítséget és tudott is haladni. Aki nem akar haladni, azt pedig bármennyire is próbáljuk segíteni, ráerőltetünk pályázatokat az nem fog.” – mondta Prokaj a képviselő-testületi ülésen. “Számomra kiderült, hogy a négyszázmilliós pályázat nagy része kamu-dolgokra menne el, egy-egy mentor óradíja harmincezer forint, az előadóknak kiégés ellen külön tréninget szerveztek volna hétvégente, naponta nyolcvanezer forintért. Egyetlen értelmes eleme lett volna a programnak, a szociális bérlakás-építés, de ez is megosztaná a falut. Azok a cigányok, akik előre akartak haladni, már megtették, dolgoznak, csinosítják a házukat. A periférián csak a lumpenek maradtak, s az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy rajtuk akkor se lehet segíteni, ha megfeszül az ember – nyilatkozta az alpolgármester a Népszavának, majd hozzátette, hogy a falu központjában álló, gyerekházat látogató cigányok „biztosan elriasztanák a vendégeket”.

Kerecsend földrajzilag igen szerencsés helyen fekszik, Egerszalók, Füzesabony és Mezőkövesd között, azonban ebből vajmi kevés hasznot tud húzni, mert nincs fürdője, és mindössze egyetlen egy szálláshellyel, a Malomparkkal rendelkezik, így a turisták inkább csak átutaznak rajta.

Békési Gyula képviselő az ülésen azt mondta, hogy

Következő a helyzet. Vannak olyan embertársaink, akik önálló életre, önálló munkára alkalmatlanok. Na, most ezt fönt is elismerik. Csak ezt úgy akarják megoldani, hogy adnak ide pénzt. Tudniillik ezeknek az embereknek senki nem mondja meg, hogy mit csináljanak, mert maguktól sem csinálják. Egy részük. Vannak szorgalmas cigányok, akik akarnak és dolgoznak is. De van olyan, aki nem akar. Valahol példát is mutatunk ezzel, ha megpróbáljuk kiemelni, vagy legalább oktatni őket. Ez az egyik része a dolognak. A másik része a dolognak. Mivel a képviselő testület leszavazta, hogy nem kell ide a pénz, hát ekkora marhaságot én nem tudok elképzelni. Én ’86-tól vagyok vállalkozó. Ha 400 milliót adnak, aztán ennek egy részét el lehet költeni akármire, ezzel valamilyen szinten eleget teszünk az Államnak, magunknak és a cigányságnak. A cigánygyerek akkor is itt marad, ha ezt a 400 milliót nem fogadjuk el. Nekem személy szerint ez a véleményem, és ez mellett ki is tartok. Ha 10 árvalelket ezzel a programmal megmentünk és utána megint jön még 15, akkor megérte csinálni.”

Sok helyi egyet is ért vele. Szerintük egy turistának elég keresztül hajtania a falun és máris szembesülhetnek a helyi állapotokkal, és találkozhatnak a helyi cigányokkal a főút széli kocsma körül.  Kerecsend lakosságának amúgy 40%-a roma.

Sári László polgármester a testületi ülésen meg is jegyezte, hogy “Most ehhez összefoglalásképpen szeretném elmondani, nyilván a korábbi tapasztalatokból, hogy a napokban elhangzott az a vélemény, hogy agitálok. Itt részemről az a kiindulási pont, hogy itt ahol 1200-1300 fős roma közösség van és évente születik átlagosam 30 gyerek, ebből 5 nem roma, látjuk, hogy valamit nyilván tenni kellene. Nem tudjuk még, hogy mit.”

A polgármester szerint szomorú, irigy és szűk látókörű, hogy a testület elvette a településtől a fejlődési lehetőséget.

„Nekünk nem tisztünk megítélni, sőt, ítélkezni a fölött, hogy egy pszichológus óradíja magas vagy alacsony. Biztosan nem annyi, mint egy nyolc osztályt végzett szakmunkásé. A pályázatot tapasztalt cég készítette, ők tisztában vannak ezekkel a tarifákkal. Ráadásul a pályázatok ellenőrzése az utóbbi években megszigorodott, nem lehet könnyedén kivenni pénzt a rendszerből, arra kell költeni minden forintot, amire szánták”

A Biztos Kezdet Gyerekház elvetése érintette a legérzékenyebben a települést.  Elekné Román Katalin helyi egyházközösségi vezető a kezdetektől szívén viselte a programot, maga is több mint húsz éve próbál hátrányos helyzetű családoknak és gyermekeknek segíteni. Lelkes egyetemistákkal rendszeresen részt vesz helyiek és környékbeliek tehetséggondozásában is. Elekné Román Katalin elmondta a Népszavának, hogy nem csak a romák voltak a célközönség, a gyermekházban például kiemelten foglalkoztak volna olyan fiatal szülőkkel is, akik odahaza nem láttak semmilyen követhető családmodellt.

„Sokan szülnek tizenévesen, tapasztalatlanul, nekik nagyon fontos lenne, hogy folyamatosan fogjuk a kezüket, segítsünk nekik életvezetési tanácsokkal, elmondjuk, hogyan kell jól nevelni egy gyereket, vezetni a háztartást, miként tartsanak állatokat vagy gondozzák a kertet. Ez nem etnikumfüggő, bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy segítségre szorul. A pályázat első szakaszában a pénzből nem lehetett ingatlant vásárolni, ezért mindképp önkormányzati tulajdonú épületet kellett keresnünk, lehetőleg a falu központjában, hogy ne építsük mi magunk is a. Két üres ingatlan is szóba jöhetett volna, sőt, akadt egy támogató, aki felajánlotta, hogy vesz egy házat a faluban erre a célra, de ezek a lehetőségek is most elúsztak.” 

A kerecseni szegregáció felszámolására irányuló programban öt szociális munkás, valamint orvosok, pszichológusok és védőnők folyamatosan támogatták volna a leghátrányosabb helyzetű és elszigetelten élő romákat.

De a testület leszavazta az egészet.

Simon Szilvia képviselőnő véleménye:Én azt mondom, hogy ne vegyünk mindent igénybe, amit kiírnak, és esetleg ránk írnak ki. És nézzük meg, hogy esetleg az jó-e nekünk. Hosszútávon jó-e a falunak. Attól, hogy valamilyen pályázatot kiírnak nekünk, nem feltétlenül kell azt nekünk igénybe venni. Nem sajnálom, hogy ezt a pénz máshova viszik el. Vigyék. Hátha nekik hasznos. Én azt érzem, hogy nekünk ez nem lett volna hasznos. Használja fel olyan, akinek ez jó. Nem gondolom, hogy azért, mert nekünk valamit kiírnak, azt mindenáron igénybe kellene venni. Azt vegyük igénybe, amire szükségünk van.”

Prokaj Milán alpolgármester kontrája: “Csak egy dolgot szeretnék, bár amit egyszer már lezártunk már, arról teljesen felesleges. Remélem, mindenki elolvasta az első részét a pályázat adatlapjának. Hogyha annak bizonyos elemei nem számított számára gyomorforgatónak, és azokra az emberekre nézve, akik munkából élnek, tisztességesen, piaci órabérrel, hogy abban mik szerepeltek ehhez képest. Én is azt mondom, hogy ilyen pénz ide ne jöjjön.Mert ez nonszensz. És valóban egyetértek Szilvivel, nem kell nekünk itt mindenféle pénzt megragadni. Azt kell megragadni, amiben látunk olyan lehetőséget.”

Viszont a pályázatíróknak így is ki kell fizetnie a falunak 4 millió forintot, ami miatt külön hiszti volt a testületin, hiszen ezt a pénzt eredetileg az elnyert támogatásból állták volna, most viszont önerőből kell. Ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy ki kell vizsgálni, hogy ez kinek a felelőssége, mert meg kell magyarázni a falunak (ez mondjuk dicsérendő hozzáállás), és legközelebb majd jobban meg kell nézni, mire is pályáznak pontosan.

A legjobb ezzel kapcsolatban Kiss Sándor címzetes főjegyző véleménye: “Egy optimális világban valóban így működnek a dolgok, ahogy te gondolod Szilvi (Simon Szilvia képviselőnő – a szerk.). De ez most egy borzasztó világ, legalábbis pályázati szempontból. Te is nagyon jól tudod, hogy hosszú éveken keresztül az égvilágon semmi, normális pályázati forrást nem nyertünk el. Most meg a nyakunkba vágtak néhányat. Elolvastad a kiírást, megnézted a pályázati koncepciót, hogy mit szeretnél, hogyan szeretnéd. És akkor odavágnak 40 milliót, hogy oldd meg. Közben ez a 40 millió nem egészen arra van, amire mi szeretnénk költeni. Próbálj meg beleszuszakolni mindent, ugyanakkor el tudj számolni a pénzzel, hogy utána ne vonjanak felelősségre. Ez borzasztó helyzet.”

Sári László polgármester viszont elmondta, hogy nincsenek olyan pályázatok, amikre valóban sürgetően szüksége lenne a településnek.

Kiírás sem volt. Tényleg vártuk, meg nem tudom hány táblázatot töltöttünk ki nekik azzal kapcsolatban, hogy milyen fejlesztéseket szeretnénk. Azt gondoltuk, hogy olyan pályázatok fognak születni, amiket mi jól körül írtunk. Ezek után született, ami született. Igazából nem is arról szól, amit szerettünk volna. Megfordították a sorrendet. Nekünk is az orvosi rendelő, egészségügyi centrum a cél. Csapadékvíz elvezetés. Ezek nem hozhatóak ki 40-50 millió Ft-ból. Aztán a kormányzat úgy döntött, hogy minden településnek szeretne valamit adni. Megfordította és, ami a végén van a listánkon, azzal kezdtek. Mindenki kap ezekre 30-40 millió Ft-ot, és akkor nem mondhatják, hogy nem kaptak semmit a települések. Ezzel mit tudunk csinálni? Nekünk első lenne a csapadékvíz elvezetés, mert három településről kapjuk az áldást. Ezzel kellene legelőször foglalkozni. Ez kellene, hogy az első legyen és, akkor a folytatáson lehetne vitatkozni majd. Helyette kapunk ilyen pályázatokat, ami nem is az, ami.(…) Ezt a rendszert nem mi találtuk ki. A hozzákapcsolódó jogrendet nem mi találtuk ki. Egyszerűen meg kell próbálnunk alkalmazkodni, meg élni benne. Ebben az esetben is a jó szándék vezérelt. Adhatnánk valamit a falunak. Ki lehet maradni a fejlesztésekből, de akkor, hogy fejlődjünk?”

A testületi ülés teljes jegyzőkönyve itt olvasható:

Frissítés (2018.05.28.): Cikkünk előző változatában helytelenül szerepelt, hogy Elekné Román Katalinék tehetséggondozó programjaikat EU-támogatásból végzik. Elekné szerkesztőségünkhöz küldött levelében azt közölte, hogy “Munkánkat ÖNKÉNTES alapon végezzük, egyetlen fillér uniós támogatás nélkül. Mindannyian szabad időnkben, ingyen végezzük csaknem húsz éve ezt a munkát, aminek feltételeit részben saját pénzünkből, részben egyházi és magán adományokból, részen 1-200 ezer forintos pályázatocskákból teremtjük elő.”