Még mindig nem tudom elhinni, hogy Szijjártó Péterből miniszter lett, és fullba nyomja a kretént a Magyarország külpolitikai és külgazdasági helyzetét javítja Washingtontól Bakuig.

Tegnap éppen a Hejdar Alijev, azeri államfő sírját koszorúzta meg, aki a sztálini állambiztonsági titkosszolgálat, az NKGB-tól a KGB-n és a szovjet Politbüro keresztül jutott el Azerbajdzsán elnöki tisztségéig. Jelenleg a fia az elnök, akinek kiadtuk a baltás gyilkost. A Keleti Nyitás nem csak úgy nyitódik, meg kell érte dolgozni. Mindenesetre elég bizarr, hogy nyugaton kurva nagy szarban vagyunk, a külügyminiszterünk meg egy kommunista diktátor sírja előtt hajbókol tiszteleg. Prioritások, ugyebár.

Szijjártó Péternek a sajátságos ingatlanfelhalmozási képességén kívül biztos remek kvalitásai vannak amik erre a posztra juttatták, de egyelőre ezeket ügyesen rejtegeti. A saját gondolatok, valamilyen, bármilyen koncepció elvileg sokat segítene, mivel ez a „bárkinek bármit eladunk, két szemünk Keleten, és ha Nyugaton külpolitika a téma, akkor bárgyún vigyorgunk és a jól bevált közhelyeket nyomjuk” elég vékonyka …

Kikértem a külügytől, hogy Szijjártó milyen cikkeket, tanulmányokat írt, hátha közelebb jutunk a megfejtéshez, de a minisztérium szerint ezek a szerzői jog alatt állnak, a szerzői jog pedig azé, aki megalkotta, így nem a Külügyminisztérium adatkezelésében állnak, nem tudnak segíteni.

Ez a válasz nem tántorított el, összeszedtem, amit tudtam (kattintva bejön nagyban):

Szijjártó Péter száz (!) szereplése a Mokkában.
És ez csak a fele, mivel kétszázszor volt a Mokka vendége.
Jelenleg Magyarországon ez teljesítmény.
Miniszteri bársonyszék is járhat érte.