Évek óta  – állítólag – gőzerővel folyik az antikorrupciós kormányprojekt, amihez csináltak egy csomó tananyagot is, amiket az Átlátszó nemrég közadatigénylésben kikért és megkapott a Belügyminisztériumtól. Az egyik különösen jó.

Hollán Miklós: A korrupció kriminológiája és kriminálpszichológiája, részlet:

“A gazdálkodással kapcsolatos vesztegetés nemcsak a magánszektorban,  hanem a közszférában is előfordulhat, így különösen a közbeszerzések,  illetve a közvagyon üzemeltetéséről (értékesítéséről) hozott döntések  tekintetében. Számos esetben egyébként a közvetlenül nem gazdálkodással  kapcsolatos közhatalmi döntéseknek is gazdasági mozgatórugója van. Erre  jó példa, amikor egy parlamenti képviselő azért kezdeményez törvénymódosítást, hogy az adott szektor szabályozási környezetét az őt pénzelő vállalati csoport érdekében alakítsa át.”

“Választási  korrupció  esetén  a  jogtalan  előnyöket  a  választóknak  biztosítják szavazatukért  vagy a  távolmaradásért. A választási korrupciót  általában politikusok, illetve politikai pártok kampányában  közreműködők  valósítják meg. A választási korrupció egyébként  –  évszázados tapasztalat  alapján  –  szorosan kapcsolódik a politikai korrupcióhoz, hiszen a választási vesztegetéshez szükséges pénzt  sokan a hivatali idejük alatt korrupcióval szedik össze. Egy még komplexebb  –  és korántsem ritka  –  esetben egyes gazdálkodó szervezetek arra  figyelemmel  támogatják bizonyos politikusok kampányát, hogy az majd  hatalomra kerülve állami megrendeléseknél vagy akár közhatalmi döntéseknél nekik kedvezzen.”

Idáig teljesen jó és realista, de aztán jön a meglepi: a korrupció inkább olyan nemzetközi dolog, nem nemzeti.

(nyitókép innen)