A kerekesszékes hinta az egyik legjobb, legemberségesebb találmány a világon: segítségével a kerekesszékes gyerekek (és felnőttek) is játszhatnak egy játszótéren, egészséges társaik mellett, ráadásul a repülés illúzióját nyújtó hintázást makkegészséges felnőttek is imádják, gondoljunk bele, micsoda öröm lehet akkor egy kerekesszékes kisgyereknek. Nyugat-Európában már megszokott látvány egy ilyen szerkezet, Magyarországon ritka.

Június közepén átadtak két darab kerekesszékes hintát a Margitszigeten. Kétmillió forintba kerültek összesen, két hét alatt készültek el.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Tegnap kimentünk a gyerekeimmel a Margitszigetre. A játszótér felé közeledve ezt láttam:

A túloldali hintát épp egy kerekesszékes kislány használta nagy boldogan, és egyszerűen én éreztem magam kínosan, hogy mellette két egészséges kislány mókázik, a nagymamájuk pedig asszisztál ehhez a nem rendeltetésszerű használathoz, ami egyébként egetverő pofátlanság. Igen, magyarul beszéltek. Ahogy minden gyerek, aki kerekesszék nélkül használta a hintát, de egyikükre se szólt rá az anyukája, hogy ezt nem kéne.

Pedig a hintákat övező kerítés minden oldalán egy-egy nagy, magyar nyelvű tábla van:

Angol, vagy bármilyen más nyelvű felirat nincs, és magukon a hintákon csak piktogramok vannak, de érdekes mód a külföldiek értették azokat is. Egy-két turista kisgyerek is odaszaladt a kerekesszékes hinta kerítéséhez, de vagy csak megnézte és futott vissza játszani, vagy az anyja/apja szólt rá, hogy jöjjön onnan, mert azt nem neki rakták oda.

Az én hétéves lányom is bepróbálkozott persze: halkan, mert egyrészt ismer, másrészt meg folyékonyan olvas, és kimondottan okos is, szóval pontosan tudta, hogy miről van szó, és legbelül sejtette a választ is, de azért csak megkérdezte, hogy ő is kipróbálhatja-e. Én pedig válaszul visszakérdeztem, hogy „mi van odaírva?”, és már mondta is, hogy „tudom, tudom”. Átbeszéltük azért pár szóban, hogy ő bármelyik játékot tudja használni a játszótéren (és legyen ezért hálás a sorsnak), a kerekesszékes gyerekek viszont csak ezt az egyet, ami direkt csak nekik készült, nem pedig azért, hogy ő bohóckodjon benne, aztán már szaladt is homokvárat építeni. Bízom benne, hogy felnőttként sem fog mozgássérült parkolóhelyre beállni, mert az kb ugyanez a szint. Attól, hogy épp nem vár ott egy kerekesszékes sem, hogy igénybe vegye a hintát, attól még nem használjuk mi, akik tudunk futkozni, csúszdázni, homokozni, libikókázni, kosárhintázni, mászókázni is a játszótéren. Mert a kerekesszékesek csak ezt az egy játékot tudják használni, és megtiszteljük őket azzal, hogy ezt meg is hagyjuk nekik, mivel az ő részükre, az ő örömükért készült, nem a mi plusz szórakoztatásunkra.

A kedves magyar (nagy)szülőknek ezt kéne felfogniuk és elmagyarázniuk az egészséges gyerekeiknek, nem pedig megengedni nekik mindent, amit akarnak, mert aztán ők fognak a legjobban csodálkozni meg sopánkodni pár év múlva, hogy milyen felnőttek lettek a kis szemükfényeikből.

Ha ez a társadalmi szemléletváltás már flottul működne, akkor továbbléphetnénk az integráció jegyében arra a szintre, hogy ne kelljen kerítéssel körbezárni (vagyis védeni) a kerekesszékes hintát, és ne magányosan álljon a játszótér szélén, hanem legyen mellette egy sima is, hogy ismerkedhessenek, barátkozhassanak egymással a mozgássérült és egészséges gyerekek.