Először is szeretném bejelenteni, hogy a minisztériumi levél dacára, mondhatni szabotázsakció keretében múlt pénteken megkaptuk a tankönyveket. Pár darabot mondjuk a leragasztott csomag mellé külön, tehát azok valószínűleg az országos tendenciának megfelelően késve érkeztek, de azért beértek a célegyenesbe. Bár a legnagyobb kíváncsisággal várt világnézetünk alapjai erkölcstankönyv nincs a kb. 8 kilós pakkban, de mindegyik a Mozaik Kiadó terméke, pont ahogy az a nagy államosítási haditervben szerepel. Az összesen 12 ezer forint értékű könyvekért egyébként nem kellett fizetnünk, mert a kormány felmenő rendszerben (vagyis a mostani elsősöktől kezdve) szeretné bevezetni az ingyenes tankönyveket. Tehát csak kölcsön kapjuk őket, a tanév végén le kell majd adni, és megkapja a következő évfolyam. Ez abból a szempontból jó, hogy a beiskolázásra költött kb. 60 ezer forint mellett ezt a költséget megspóroltuk; viszont rossz amiatt, hogy a munkafüzetekre is vonatkozik. Márpedig alsóban abból több van, mint rendes, csupabetű könyvből, és nincs az a radír, ami nyomtalanul eltünteti egy (két, három, négy….) kisgyerek ceruzájának nyomait, csak a papír kopik majd ronggyá, az előző tulajdonos(ok) írásmaradványai pedig könnyen kedvét szeghetik és/vagy félrevezethetik az „örököst”.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Szépek a könyvek egyébként, jónak is tűnnek, Felcsút sincs bennük, bár Dzsudzsák Balázs azért bekerült a modern kor szellemének jegyében.

De abból talán még lesznek viták a legfelsőbb szinteken, hogy az Újpest is, miközben se a Fradi, se a Videoton.

Viszont mi nagyon szerencsések vagyunk, mert a ma reggeli 8 órai évnyitóra nem kellett bevinnünk a könyveket propagandacélból, mint a törökbálinti Bálint Márton Általános és Középiskolában, ahova Orbán Viktor látogat el.

Sőt, csak ez az egy évnyitó lesz/van, mert Hoffmann Rózsa se jön, így nem kell a kedvéért még egyet szervezni, amire már van ideje elmenni, mint a hatvani Kossuth Lajos Általános Iskolában.

Amúgy Hoffmann Rózsa tényleg elég elfoglalt mostanában, szinte minden nap tartott egy tanévnyitót valahol, a mai és holnapi véghajrában pedig már kettőre látogat el. Hogy minek, az rejtély.

Mind közül amúgy a legszürreálisabb az első tanévnyitója volt. Gyerekek nélkül, az egri bazilikában, egy kormányzati intézkedéseket taglaló előadással, melynek végén az egri érsek virággal köszöntötte fel a közelgő névnapja alkalmából.

(fotó: Barakonyi Szabolcs)

Itt mondta egyébként azt, hogy „Az a cél, hogy mind több gyermek részesüljön keresztény nevelésben, hogy szívja magába óvodás és iskolás korban azokat az értékeket, amelyeken Európa és Magyarország felépült.”

Ez ugyan az 50-es évekbeli egyházellenesség szöges ellentéte nézőpontilag, dehát Rózsa mégiscsak a kereszténydemokrata párt képviselője, másrészt viszont a központi cél megfogalmazása a világnézet milyenségének kívánatossága érdekében, és az eddig sem túl rugalmas (bezzeg Finnország!) magyar iskolarendszer további jövőjéről szóló mondata az államtitkár asszonynak, miszerint „A középtávú cél az egész napos iskolarendszer bevezetése.” méltóvá teszi az elődök utódává. (Reméljük, legalább a Jobbik-szavazók örülnek, hogy Vona ötletét elkezdte bevezetni a Fidesz-kormány, és nem háborognak azon, hogy demié’ az ő gyerekük is, mé’ nem csak a cigók.)

Ugyancsak a múltidéző hangulatra erősített rá Rózsa főnöke, az EMMI-miniszter tegnap Debrecenben, az országos tanévnyitón. Balog Zoltán egyidejűleg kérte a politika szereplőit, hogy „ne rongálják a bizalmat a köznevelésben”, a pedagógusokat pedig arra kérte, hogy „ne engedjék beszivárogni az iskolákba az ellenállást„.

Éberség elvtársak, éberség!

Esetleg még a csodálatos Gólyafióka-avató ünnepséget kéne országosan kötelezővé tenni a tökéletes utánérzés érdekében. Ezt a mókát egyébként az 1994 óta szocialista polgármesterek által irányított Kazincbarcika vezette be még tavaly, és idén már másodszorra tartotta meg.

„A Gólyafióka-avató óriási sikert aratott a gyerekek és a szülők, hozzátartozók körében egyaránt. A város Fő terén több generáció figyelte, ahogy gyermeke, testvére, unokája, dédunokája letette a gólya-esküt, majd különleges jelvényt tűztek a ruhájára. Az összetartozást jelképező rendezvényen mind emellé vidám és gazdag „körítést” varázsoltak a szervezők, emlékezetes perceket szerezve ezzel kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A Gólyafióka-avató a kiselsősök boldog kiáltásával ért véget, s egész Barcika hallhatta, ahogy háromszázan azt harsogták: „Elsősök lettünk!””

(montázs: Dezsi Ja)

Az 1953/54-es tanévet ezennel ünnepélyesen megnyitjuk. Szurkoljunk együtt a gyerekeknek, gyerekekért!