Június 26-án fogadta el a parlament az újabb egészségügyi salátatörvényt, amely július 5-én jelent meg a Magyar Közlönyben, és másnap hatályba is lépett. Van benne egy – a hivatalosan kommunikáltakon kívüli – fontos változás. Július 6-tól a gyógyászati segédeszközöket forgalmazó cégek (szaküzletek és patikák) posta és futárszolgálat igénybevétele nélkül, csak saját maguk végezhetik a termékek házhozszállítását.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Indoklás:

Rásky László, az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetségének főtitkára a törvény elfogadása után 2 nappal, június 28-án levelet írt Szócska Miklós államtitkárnak. Rásky kiemeli a levélben, hogy „Ez a rendelkezés nem szerepelt az április 18-án közigazgatási egyeztetésre bocsátott, és általunk is véleményezett tervezetben.”. Ilyet ugye már láttunk párszor az elmúlt három évben….
Rásky László a következőket is leírta Szócskának címzett levelében:

„A házhozszállítás a gyógyászatisegédeszköz-ellátás körében több okból is kiterjedtebb, mint a gyógyszerellátásban. Az eszközök egy része nagy terjedelmű és súlyú, lényegében műszaki eszköz, vagy olyan terjedelmű csomag (pl. tipikusan a három hónapra kiváltott nadrágpelenkák, kötszerek, sztómaeszközök), amelyek házhozszállítása szükségszerű. Különösen igaz ez a bentlakásos szociális intézményekben élő idős emberek ellátásának körében. Másrészt az eszközöket vagy kipróbálás után vagy a krónikus betegségben szenvedők esetén hosszú idejű használat során ismerik a betegek, a rászorulók, a szociális intézményekben pedig az eszközök használatát szakképzett személyzet segíti. Harmadrészt a gyógyászati segédeszköz boltokban általában egy segédeszköz tanfolyamot végzett eladó áll a betegek rendelkezésére, aki nem lehet képes a házhoz szállítás ellátására is. Figyelemre méltó, hogy a tervezet részletes indoklása semmilyen magyarázatot nem ad a gyógyászati segédeszköz házhoz szállítás jelenlegi bevált rendszerének megváltoztatására.

A hatályos szabályozás megváltoztatása teljesen ellehetetlenítené a segédeszköz-ellátás számos területét, különösen vidéken és a szociális intézményekben. „

Rásky Lászlóval a Kossuth Rádió készített interjút, melyben a főtitkár elmondta, hogy „Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai alapján körülbelül 160 ezer főre tehető azok száma, akik a házhozszállítás valamilyen formájában jutnak hozzá gyógyászati segédeszközhöz. Ezen betegek nagy része szociális otthonokban él, ott az eszközöket – lévén nagy tömegű áruról van szó – szállítmányozó cégek szállítják házhoz. Vannak olyan betegek, akik futárral vagy postai úton kapják meg a segédeszközt, mert olyan helyen laknak, ahol a gyógyászati segédeszköz bolt nehezen elérhető, illetve van egy harmadik csoport, akiknek olyan – mondanám azt, hogy intim – betegségük van, ami miatt nem szívesen jelennek meg a gyógyászati segédeszköz boltban. (…)Azért azt el kell mondani, hogy aki ilyen módon jut a gyógyászati segédeszközhöz, az vagy régóta segédeszköz felhasználó, tehát ismeri a felhasználás módját, vagy például a szociális otthonokban lakó krónikus betegekről van szó, ahol pedig szakképzett személyzet segíti az eszközök felhasználását. (…) A boltos vagy ott van, vagy kiviszi házhoz a terméket. Tehát emiatt sem lehet ezt megoldani. Ami nagyobb probléma, hogy azért a gyógyászati segédeszköz házhozszállítás logisztikai probléma is. Többnyire nagy mennyiségű áruról van szó, amit a gyógyszertár nem tud raktározni, a kisbolt pedig nem tud előre beszerezni, nem tud bizományba átvenni a forgalomba hozótól.”

Rásky szerint az Egészségügyi Államtitkárság sem a forgalmazásban részt vevő cégeket, sem a
betegeket nem tájékoztatta a törvénymódosításról és annak következményeiről. Ugyanakkor a Kossuth Rádió kérdéseire az EMMI egy közleményben válaszolt, amelyben azt írják: a gyógyászati segédeszközök házhozszállítási lehetősége nem szűnik meg, és az sem változás, hogy a kiszállítást kizárólag szakember végezheti. Ezzel a jogszabályváltozással biztosítható a megfelelő betegellátás, és a gyógyászati segédeszközök valamint az annak használatával kapcsolatos szakszerű információk átadása.

Az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége által írt levélre és közleményre semmilyen reakció nem érkezett kormányzati szintről.

Viszont tegnap, július 10-én az OEP kiadott egy 8-ra visszadátumozott tájékoztatót a házhozszállítással kapcsolatos törvényi változásról, ebből kiderül, hogy az új törvényi szabályozásnak megfelelően kívánják az OEP-pel fennálló szerződéseket módosítani.

Összefoglalva tehát: a gyógyászati segédeszközök kb. 160 ezer embert érintő házhozszállításának volt egy évek óta jól működő rendszere, amit a kormány a már megszokott egyeztetés nélküli módon, a szintén standard, álszentnek tűnő indoklással megszüntet.

Mindez ugyanabban a salátában történt, amiben azt is megszavazták, hogy az állam szerez a gyógyszertárakban tulajdonjogot, ha a patikus nem tudja, vagy nem akarja megvásárolni annak – amúgy kötelezően eladandó – 25., illetve 50 százalékos tulajdonhányadát.

A kettőt összerakva az a gyanúm, hogy a gyógyászati segédeszközök éveken át jól működő rendszerének kinyírása a majdan állami tulajdonba kerülő patikák helyzetbe hozása miatt történt. Egy gyógyszertárban eleve több ember dolgozik, tehát a szaküzlettel ellentétben nem kell becsukni a kiszállítás miatt; állami tulajdonossal és az attól érkező tőkével pedig nem lesz gond az új szabályozás végrehajtásához szükséges jármű beszerzése, és a raktározási kapacitás megteremtése sem.

A trafikügy is gusztustalan, de ez még sokkal undorítóbbnak tűnik.