Bayer Zsolt cigányozós publicisztikájának hosszú utóélete van.

Még január végén 24 civil szervezet arra szólított fel a Magyar Hírlapban hirdető vállalatokat, hogy vonják vissza azokat. Többek között az NFÜ hosszabb választ írt a Kreatívnak amelyben „külön vastagon kiemeli, hogy ahogy a Magyar Hírlap esetében, úgy más médiumok kiválasztásánál sem a tartalom, hanem a független médiapiaci mérőszámok a mérvadóak”. A MATESZ-adatok szerint az újságot már csak 8842-en vásárolták 2012. harmadik negyedévében, viszont az NFÜ 2012-ben 23 millió forint értékben hirdetett náluk. A 8842 eladott példányt már egy közepes blog látogatottságával sincs szívem összevetni.
A Magyar Hírlap ma a vezércikkben reagált az eseményekre, ami az utóbbi idők legjobbja.
Prémium buzizás, prémium lóhúsozás egy kis gyurcsányozással megfűszerezve.

„Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy huszonnégy „civilszervezet” sajtóközleményben tudatta a minap: az általuk megkeresett tizenöt cégből öt nem kíván lapunkban hirdetni. Mint a közleményben olvasható, a „civilek” azt kérték a megkeresettektől: „fontolják meg, nem reklámoznak addig az újságban, amíg a szerkesztőség el nem határolódik a Bayer Zsolt által képviselt rasszista, homofób és antiszemita nézetektől.” A „civilek” megfogalmazásán nem csodálkozhatunk, hiszen a rasszizmusnak, homofóbiának, antiszemitizmusnak olyan neves szakértőit, mi több, megszállott kutatóit találjuk köztük, mint a Háttér Társaság a Melegekért, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a többi.

A Magyar Hírlap visszautasítja a sajtóközlemény hazugságait. Nem igaz, hogy Bayer Zsolt kirekesztő lenne, a fenti szervezetek ellenben gyűlöletet és előítéletet táplálnak és gerjesztenek a többségi társadalom iránt. A többségében balliberális kötődésű szervezetek voltaképpen a sajtószabadságot, a szabad véleménynyilvánítást akarják korlátozni, ők szeretnék megmondani, hogy mit lehet írni, mit nem. Ez az erőszakos, félelmet keltő magatartásuk inkább emlékeztet a bolsevista-fasiszta diktatúrák időszakára, mintsem a demokráciára. Az is hamis és rosszindulatú megnyilvánulás, hogy lapunk „eladott példányait ötezer alá taksálják”, ugyanis ennek sokszorosára tehető az olvasótáborunk.

Olvasótáborunk az online-nal együtt százezernél is többre tehető. De nem ez a lényeg. A lap témaválasztásával többször bizonyította, távol áll tőle mindenfajta rasszizmus és antiszemitizmus.

Szerkesztőségünk emlékeztet rá: a bojkottfelhívást támogató cégek korántsem függetlenek a magyar belpolitikai eseményektől. Az Erste Bank Hungary Zrt. kommunikációs igazgatója például az a Danks Emese, aki az országot megnyomorító Gyurcsány Ferenc kormányszóvivőjeként visszhangozta hivatali főnöke „reggeli, éjjeli meg esti” hazugságait. Sajnálatos, hogy a CIB Bank Zrt. is támogatja a konzervatív újságírás elleni bojkottot. A lapunkat elítélő IKEA-nak pedig – minősítgetés helyett – inkább meg kellene fejtenie a terebélyesedő talányt, miért etetik fél Európát lóhúsos gombóccal.

A Magyar Hírlap elleni hisztérikus kormányzati és civilnek álcázott balliberális fellépés nem újdonság számunkra. Amikor Gyurcsány Ferenc – hivatalban lévő miniszterelnökként – bojkottot hirdetett ellenünk, előfizetéseink nőttek, országos ismertségünk megugrott. A 24 „civilszervezet” mostani akcióját támogató cégek egyébként sem hirdetnek lapunkban, látszólag tehát semmiféle kárt nem okoznak nekünk. Sajnos, azonban akadnak – még volt kormányzati tényezők is –, akik hitelt adnak az antiszemita vádaskodásnak, ahelyett hogy alaposan tájékozódnának, nem beszélve a megtévesztett, a hazai politikában járatlan külföldi vállalatokról.

A felhívást aláíró és további nyomást gyakorló szervezetek súlyos erkölcsi és anyagi kárt okoztak lapunknak, amiért a jogi felelősséget természetesen viselniük kell. Köszönjük azoknak a magán- és állami hirdetőinknek, akik nem dőlnek be a Magyar Hírlap elleni hazug rágalmaknak, amelyek alapvető célja az általánosan nem létező antiszemitizmus és rasszizmus magyarországi ébrentartása.”