Hende Csaba honvédelmi miniszter április 7-én személyesen indította útnak Várpalotáról a skandináv portyára induló, onnan a tervek szerint decemberben visszaérkező, két főt:

– Csepin Pétert, a Bakonyi Poroszkálók elnökét, önkéntes tartalékos katonát, hagyományőrző huszárkapitányt, járőrparancsnokot,
és
– Bakó Sándort, a Végeknek Tüköri és a Bakonyi Poroszkálók egyesület tagját, önkéntes tartalékos katonát, közhuszárt

„Hende Csaba beszédében felidézte a régi huszárok hősiességét, bátor helytállását. Kiemelte: a magyar könnyűlovasság „a nemzet fennmaradását lehetővé tévő áldozatokat is hozott”. A honvédelmi miniszter hozzátette: a mostani vállalkozás gyökerei messzi múltunkba nyúlnak vissza, „őseink nagyon sok hasonló portyát vezettek”.”

Ezt a mostani, közel 10.000 kilométeres Északi Portyát a Bakonyi Poroszkálók szervezték, akik voltak már 2003-ban Rodostóban, Spanyolországban 2005-ben, Országkerülésen 2006-ban, és Kazahsztánban 2009-ben.

Az út technikai leírásánál a Lovak menüpontnál ezt írják:

„A nagy távolságú portya teljesítéséhez 4 ló szükséges, amelyből egy vezeték (tartalék), egy pedig málhás ló. Patkolás előreláthatólag hatszor szükséges, melyhez a szerszámok, szöget és patkók a málha részét képezik. A magyar járőr tagjai az Etikai Kódexben foglaltak alapján gondoskodnak lovaikról. A helyi lovasok teljes felelősséggel tartoznak lovaik állapotáért.”

A helyzetjelentéseknél ilyeneket:

„Lovaink harci sebei [összeverekedtek egymással – a szerk.] gyógyulnak, zabot Lengyelországban végig kaptunk, Németországban eddig búzát, kukoricát sikerült beszereznünk.
sikerül nagyrészt kis utakon, földutakon menni, bár a makadámutakat nem szeretik a lovaink.” máj.14.

„1800 megtett km felett vagyunk, Tomajról és Szellőről csak most szedtem le az első garnitúra patkót, pár napig patkó nélkül jönnek.” máj.23.

„a felszerelest rendbehozzuk, lecsereltuk a patkokat, hiszen majd`´2000kilometert megtettunk az elso garnituraval, es a patkolastol szamitott 60 nap is letelt.” máj.28.

„Ket hete vagyunk svedorszagban. a nepek kedvesek, bar egy hetes esoben nem nagyon sikerult kapcsolatot teremteni a helyiekkel. kint aludtunk es a sator alulrol is be tud azni, korbearkolasnak semmi ertelme, mive oly sok eso esik, hogy mindent mocsarra valtoztatott. patkokat kell vasarolnunk, es Kicsi miatt kenyszerpihenot tartani, mivel kicsit be van szurodve a laba. megtett tav otthonrol 2959,9 km” jún.29.

A svéd újság pedig azt írta július 3-án, hogy 3 magyar huszárt (2 férfi, 1 nő (?)) állatkínzásért letartóztatott a svéd rendőrség Åmål városában állatkínzás gyanújával, mert a lovak a hosszú úton teljesen lesoványodtak, patáik elkoptak, hólyagosak lettek. A helyszínre érkező állatorvos szerint legalább két hónapig pihenniük kell.

A huszárexpedíció egyik résztvevője, Csepin Péter azonban azt állítja, felesleges volt a hatósági eljárás megindítása, mert a csapat magától állt meg Åmålban azzal a céllal, hogy az állatokat pihentesse, és gyógyítsa. Az április 7-én Várpalotáról indult kontinenstúra június 28-án érkezett a városba, ahol egy lovardában kértek segítséget az egyik lesántult ló lábának ellátásához. A huszár szerint a lovarda tulajdonosa lézerrel is kezelte a lábsérülést, de az nem teljesen gyógyult meg, ezért újabb pihenőnapot iktattak be, és közben jégzselével, árnika krémmel a többi lovat is ellátták. Csepin szerint a lábsérüléses ló marján 2006 tavasza óta egy verekedés miatt nincs szőr, ezért azt lila spray-vel kezelték a szúnyogcsípések ellen. A túra résztvevője elismeri, hogy ezek a problémák drámaian hathattak a lovakat nem ismerőkre, de mint írja a helyiek az elhízott hobbylovak látványához vannak szokva, hozzájuk képest a magyarok állatai „atletikusabbak, de még inkább izmosabbak voltak”.

A huszárokat három nap után kiengedték, mert nem igazolódott az állatkínzás gyanúja.
A lovak hazaszállításáról azonban Magyarországnak kell gondoskodnia.

A lovak indulás után Komáromban:

És napjainkban, Svédországban: