L. Simon válaszolt a Heti Válasznak, mivel a “rabokkal dolgoztató fideszes gazdáról szóló hír a nyilvánosság több szegmensében is kiverte a biztosítékot“. Például nálunk.

A válasz:

“A BV-sek több környékbeli mezőgazdasági vállalkozónál végeznek kihelyezett munkát. A mi cégünknél végzett munka természetesen teljesen független a képviselőségemtől, és országosan megszokott gyakorlat. A mi környékünkön a leggyakrabban a gyümölcsbetakarításban tevékenykednek. Mindez hivatalos vállalkozói szerződéssel történik, a foglalkoztató egy sor biztonsági előírást is vállal, a fizetendő vállalkozói díj az elítélteket őrző fegyőrök díját is tartalmazza. Kizárólag munkanapokon, napi hat órát dolgozhatnak az elítéltek, akik ezt nagyon szeretik a kinti munka lehetősége miatt is.

Hogy a foglalkoztatók által kifizetett díjból mennyit kap meg a rabtartási költségek levonása után egy-egy elítélt, nem tudom, de nem is tartozik rám.

A mi részünkről, és a többi hasonló foglalkoztató részéről három előny fogalmazható meg:

1. Nehéz mezőgazdasági idénymunkásokat találni, így pótolható a munkaerőhiány.

2. Úgy foglalkoztatunk hivatalosan alkalmi munkavállalót, hogy nem kell őket naponta lejelenteni, mivel vállalkozói szerződés alapján, elszámolási időszakonként fizetünk a rabgazdságnak. Nálunk tehát nincs fekete munka.

3. Tapasztalatunk alapján a munka hatékonysága nagyobb, mint más alkalmi munkavállalók esetében.

Politikusként egyébként helyesnek tartom az elítéltek rabgazdaságon belüli és kívüli foglalkoztatását is.

Miniszterelnök úr nálunk tett látogatáskor az éppen a szőlőben dolgozó elítélteket is megnézte, röviden elbeszélgetett velük a helyzetükről és a munkájukról.”

Magyarul: a napszámost nehéz megtalálni, macerás legálisan foglalkoztatni és még nem is jól dolgozik, ezért minden szempontból jobb az elítéltmunka.
Főleg a képviselő-államtitkár úr birtokán.