Levél érkezett:

„Tisztelt Vastagbőr blog!

Érdeklődéssel olvastam május 22-i bejegyzésüket. Megjegyezném, hogy azon magyar családok egyikében nőttem fel, melyek nem csupán tankönyvekből tanulták a történelmet, különösen a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt honfitársaink történetét. Nem hivalkodni akarok vele, de édesapám az a Menczer Gusztáv volt, aki megjárta a Gulagot, túlélte annak borzalmait és rengeteget tett azért, hogy sorstársainak emlékét könyveiben – melyeket ezúton is ajánlok szíves figyelmükbe –, valamint a Szorakész elnökeként végzett
munkája során megőrizze az utókor számára.

Az országgyűlési határozati javaslat nem tudományos munka, benyújtójának közérthetőségre kell törekednie, s ha egy-egy megfogalmazás esetleg félreérthető – 1944-ben természetesen nem volt kommunista diktatúra, de a Szovjetunióba történő deportálások már ekkor megkezdődtek, majd a kiépülő diktatúrában érték el csúcspontjukat – azt az előterjesztővel való egyetértésben pontosíthatja a parlamenti többség. Többek között erre is való a parlamenti vita. Ahogyan arról is lehet vitatkozni, hogy azokban az esetekben, ahol koholt vádak alapján
született ítélet, az ítéletekben jellemzően kirótt időtartamot vagy a ténylegesen letöltött büntetés – ennél általában rövidebb, bár a Gulag körülményeit tekintve így is embertelenül hosszú – átlagos időtartamát tüntessük fel a javaslatban.

Amiről ellenben nem érdemes vitatkozni, az a tény, hogy a Szovjetunióba irányuló deportálások számos honfitársunk életét követelték vagy tették tönkre, s ezzel – közvetve vagy közvetlenül – rengeteg magyar család sorsát befolyásolták. Ezért az erről megemlékező határozati javaslatot nem csak úgy „kitalálni tetszettem”, hanem jogos társadalmi igénynek tettem eleget a benyújtásával. Még vannak köztünk olyanok, akik személyesen is megjárták a Gulag poklát, érdemes lenne erről az ő véleményüket is megkérdezni, ahogyan gyermekeik,
unokáik véleményét is.

Azt mindenesetre nagy örömmel nyugtáztam, hogy minden előzetes riogatás ellenére továbbra is a lehető legsokszínűbb vélemények jelenhetnek meg egy internetes fórumon, akár az én személyemet illetően is. Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy ebben a konkrét ügyben érdemes volna tekintettel lenni egy máig kellőképpen fel nem dolgozott történelmi tragédia érintettjeinek az érzékenységére is.

Tisztelettel:

Menczer Erzsébet
országgyűlési képviselő”

Mindig szívesen látjuk, ha egy képviselő reagál, levelet ír. Köszönjük.