A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál más néven „Berlinale„, az egyik legfontosabb ‘A’ kategóriájú filmfesztivál Európában és a világon. A fesztivált minden év februárjában rendezik meg 1951 óta. A versenyben azok a filmek indulhatnak, melyek a fesztivál kezdetét megelőző 12 hónapban készültek és a gyártó ország határain kívül még nem találkoztak a közönséggel. A zsűri mindig nemzetközi összeállításban ül össze. A fődíj az Arany Medve, a zsűri különdíja az Ezüst Medve (a medve Berlin szimbóluma). – wikipedia

Az idei Berlinale extráját a magyar kormány biztosította, a fesztiválon induló (és végül Ezüst Medvével díjazott)  magyar film, Fliegauf Bence Csak a szél című alkotásának sajtótájékoztatóján az újságíróknak kihelyezett székekre kiosztott 3 oldalas KIM-anyaggal. (rákattintva nagyobbak)

Támogatták a filmet 18 millióval, ezért nyüzsögnek körülötte. Annyira szánalmas…..
Milyen lett volna, ha a „4 hónap, 3 hét, 2 nap” román film bemutatóján a kormányuk partizánakcióval propagálja, hogy nem is igazán úgy történtek az illegális abortuszok a filmben, nehogy félreértelmezzék … Vagy az Amerikai História X-nél, hogy máshol is vannak nácik, és ez nem jellemző az USA-ra ….

Az alkotó nem tudott róla és nem értette
( „Nem gondolom, hogy megsértettek volna engem vagy a filmemet, egyszerűen csak teljesen fölösleges volt. Találkozom itt az újságírókkal, belenézek az arcukba, és azt látom, hogy totál sokkolva vannak, és nem értik ezt az akciót. Egy ilyen dolog kontraproduktív. Nincs köze a filmemhez” – mondta Fliegauf. Fliegauf azt is leszögezte, hogy sem ő, sem a sajtósa nem tudott az akcióról. Az ilyen jellegű félresikerült kommunikáció szerinte teljesen jellemző a jelenlegi Magyarországra.” ),

a Berlinale szervezői nem tudtak róla,

a német sajtó nem értette
(a sajtótájékoztatón a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója epésen megkérdezte a stáb tagjaitól, hogy „azért osztották ki ezeket a papírokat, mert az állam is támogatta a film létrejöttét, vagy egy ügyetlen politikai píár-kísérletről van szó?”, és a filmről másnap megjelent kritikákban is szóba került),

és még a magyar köztelevízió híradója is beszámolt az esetről.

Olvastuk a szórólapok profi fordítását, róluk frappáns véleményt, és rövid magyarázatot az akcióról.

„Az [origo] megkeresésére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a következőképpen reagált a történtekre:

„A KIM és a NEFMI összesen 18 millió forinttal támogatta a filmet, ezzel is jelezve, hogy – mint ahogy azt a rendező is elmondta a sajtótájékoztatón – ma Magyarországon mindenki szabadon dolgozhat fel bármilyen témát. A film egy önálló művészi alkotás, ami nem a valóságot követi. Az általunk megírt háttéranyag viszont részletesen ismerteti a valós történéseket, valamint a kormány roma-integráció kapcsán végzett tevékenységeit. Ezzel is elejét kívántuk venni annak, hogy a filmet félremagyarázva, a valós történéseket nem ismerve, a film hátteréről nem tájékozódó újságírók valótlanságokat írjanak le az ügy és Magyarország kapcsán. Az utóbbi időben a nyugat-európai sajtóban több esetben jelent meg számtalan valótlanság, így fontosnak tartottuk a tényeket is bemutató háttéranyag eljuttatását.””

Mivel azonban a sajtóérdeklődés és a közvélemény értetlenkedése nem csitult, tegnap kiadtak egy igazi nagy sajtóközleményt is. Köszönjük.

„Örülünk, hogy a film elnyerte a kitüntető Ezüst Medve díjat, gratulálunk a film alkotóinak és szereplőinek a rangos elismeréshez, mely azt is igazolta, hogy érdemes volt állami forrásból is támogatni.

Az utóbbi napokban a film berlini szerepléséről szóló híradások mellett több tudósítás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) által végrehajtott médiahack-ről számolt be. A sajtóban már számos módon (röplap, szórólap, brossúra) elkeresztelt írás valójában egy, a KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság sajtóirodája által készített sajtó-háttéranyag volt, amely teljes terjedelmében elérhető a romagov.kormany.hu oldalon. Az anyagot angol és német nyelvre fordíttattuk le, a német nyelvű fordítás sajnálatos módon lektorálatlanul került ki.

A sajtó-háttéranyag célja az volt, hogy a fesztiválon részt vevő újságírók a film alapját képező eseményekkel kapcsolatban olyan információkhoz jussanak, hogy megértsék azt, ami egyáltalán megérthető a magyarországi történésekből. Hiszen a nyomozás ugyan lezárult és a gyanúsítottak bíróság előtt állnak, folyik a tárgyalás, de azért mégis rengeteg tisztázatlan szál van még ebben az ügyben. Így például a titkosszolgálatok szerepéről még nincsenek pontos információink. Ebben egyébként kísérteties hasonlóság fedezhető fel a magyarországi gyilkosságok és a német neonáci gyilkosságok között, amely ügyében szintén nem világos még, hogy milyen módon is vettek részt a titkosszolgálatok a német neonáci alvilág rendszerében. Nagyon fontos, hogy kiderüljön az igazság.

A háttéranyagot eredetileg a filmbemutató estéjén a magyar nagykövetség és a Hanns Seidel Alapítvány által szervezett eseményre készítettük, amelyen részt vett Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is. Az eseményen több mint 100-an voltak jelen. A fő téma a magyarországi romastratégia mellett a romagyilkosságok és annak háttere volt, hiszen nem mindegy, hogy egy kormány, amikor szörnyűségek történnek egy országban – még ha az előző kormány alatt történt is – hogyan reagál egy ilyen eseménysorra. Mint ahogy a háttéranyagban is szerepelt, úgy az államtitkár is elmondta az eseményen, hogy milyen büntető törvénykönyvi módosítások, rendőrségi akciók, parlamenti vizsgálatok, emberjogi szervezeti vizsgálatok zajlottak ebben az ügyben, és önkritikus módon mutatta be azt, hogyan reagált a magyar állam és a közvélemény a megrázó történésekre.

Biztosak vagyunk benne, minden tisztességes embert megdöbbentett, hogy valakiket csak azért, mert a bőrük színe sötétebb, mint másoké, a többségé, egyszerűen halomra gyilkolnak olyan emberek, akik korábban nem is ismerték őket, nem is találkoztak, semmilyen konfliktusuk nem volt egymással. Ez a fajta irracionalitás az, ami mozgatja a film feszültségét is, és ami mozgat bennünket is akkor, amikor azt szeretnénk, hogy ilyen Magyarországon ne történhessen meg senkivel. Ne csak cigányokkal, hanem senkivel, aki itt él ebben a közösségben.

A filmfesztivál helyszínén tartózkodó magyar, nem kormányzati szervhez tartozó munkatársak segítségét kértük, hogy juttassák el az általunk készített anyagot a filmről író újságíróknak annak érdekében, hogy az megfelelő háttérként szolgálhasson számukra. Kézenfekvő volt, hogy szétosszák a nemzetközi sajtótájékoztató helyszínén is. A kiosztott anyag egyetlen újságíró számára sem szolgált kötelezően megírandó házi feladatként, kizárólag munkájukat kívántuk segíteni a romagyilkosságok kapcsán történt valós események leírásával. Ebből a célból egyébként használta is számos német sajtóorgánum.

A magyar sajtóban tegnap megjelent, Fliegauf Benedeknek tulajdonított kijelentéssel szemben az igazság az, hogy az Államtitkárság semmilyen formában nem kívánt beleszólni a film tartalmába. Fliegauf Benedek tegnap egy telefonhívásban az államtitkárnak szintén cáfolta, hogy ő ilyet állított volna.

Megértjük azok csalódottságát, akik azt várták, hogy a Fliegauf-film kapcsán újra lerasszistázzák majd Magyarországot. Ehelyett az történt, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált: Magyarország olyan hely, ahol erről a súlyos kérdésről nem csak filmet lehet készíteni, hanem ahhoz kormányzati támogatást is lehet kapni. Maga a rendező is úgy nyilatkozott az mti-nek február 16-án: „az EU-csatlakozás óta nagyon sok program indult a romák felzárkóztatására, ezek java része hatékony”, valamint „Jó egy olyan országban élni, ahol megvalósulhatnak ilyen filmek. Magyarország imázsa szempontjából is fontos, mert társadalmi tabut és krízist dolgoz fel. Voltak, akik aggódtak amiatt, milyen képet fest ez majd az országról. De szerintem ez érthetetlen szűklátókörűség. Megmutatkozott, hogy demokráciában élünk és engedik a művészeket reflektálni a társadalmi jelenségekre. Egy társadalom akkor tekinthető nagykorúnak, ha képes szembenézni ilyen témákkal”

2012. február 23.

Sajtóiroda,
Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium”

Mivel Fliegauf „már a film elején jelzi, hogy bár történetét a 2008-2009-es magyarországi cigánygyilkosságok inspirálták, célja nem az események tényszerű rekonstruálása. Őt ugyanis inkább a szörnyű tettek megtörténtét lehetővé tevő légkör és mentalitás érdekli.”, érthető, hogy a külföldön nem túl jó renoméjú kormány szeretné elkerülni a félreértéseket.

Viszont a fejlett kultúrkörökben szokatlan, és meglehetősen szánalmas politikai spammelés, majd az azt elkerülhetetlenül követő kínos magyarázkodás helyett sokkal egyszerűbben meg lehetett volna ezt oldani, ha már annyira izgulnak az egyébként nekünk nem diktáló nyugat véleménye miatt. A 18 milliós állami támogatásért cserébe kiíratni a film végére ezt az egy mondatot:

„A film EGYSZER megtörtént eseményeket dolgoz fel.”