Debreczeni József, Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor bemutatták Debreczeni új könyvét, ami a magyar politikai korrupcióról szól.

(Fotó: Index)

Köszönjük szépen, hogy új megfejtéssel gazdagították a "vastagbőr" kifejezést!
(Debreczeni amúgy a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíció alelnöke.)

Debreczeni a Mozgó Világban írt egy hosszabb cikket az új könyvéről, nem nagy meglepetés, hogy a cikk háromnegyede az Orbán-család meggazdagodásáról szól, Orbán-bányákkal együtt:

"Ami Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont illeti, az ő esetükben soha nem merült föl a leghalványabb gyanú sem, hogy kormányfői pozíciójukat bármily vonatkozásban össze lehetne kapcsolni a privát vagyonszerzésükkel. (Még a Gyurcsány elleni nyilvánvaló politikai bosszúperben se kreáltak ilyen motívumot.)
Mindketten politikai szerepvállalásuk előtt, üzletemberként gazdagodtak meg. Gyurcsány vagyonosodásában minden valószínűség szerint szerepet játszottak a politikai kapcsolatok, ám ő maga akkor még (illetve már) nem töltött be semmiféle pozíciót, így az ő esetében szóba se jöhet, hogy visszaélt volna a rá ruházott közhatalommal. Gyurcsány sajátos szerepére még visszatérünk, most azonban lássuk végre a medvét: azt a miniszterelnököt, aki merőben új korszakot nyitott a magyar politikában."

A cikk végén még jut egy kis hely a pártpénztárnokokról, persze semmi konkrétum, hiszen Debreczeni a könyv előszavában be is vallja, hogy "nem vesztem el a részletekben. nem bogozom vég nélkül a szövevényes ügyek szálait, nem válik követhetetlenné az olvasó számára a sok cég- és személynév." 

"Gyurcsány hamar fölismerte a pénztárnoki rendszer súlyos következményeit. Hogy a politika intézményesült feketegazdasága nemcsak anyagi értelemben kriminalizálja a párt (idővel minden párt) tevékenységét, de politikailag is vészesen deformálja: megbénítja és a maga uralma alá vonja a párton belüli demokrácia intézményeit. Fölismerte, hogy az informális gazdasági hatalom a formális politikai hatalom fölébe kerekedett az MSZP-ben. Részben erre a fölismerésre vezethetők vissza azok a kormányfői erőfeszítések, amelyekkel többször is nekirugaszkodott a pártfinanszírozás törvényessé és átláthatóvá tételének – ám ezek a törekvések (ha a saját frakcióján nagy nehezen át is tudta verni őket) végül mindig megbuktak a Fidesz ellenállásán (erre még visszatérünk).

Gyurcsánynak pártelnökként és miniszterelnökként 2008 májusában sikerült keresztülvinnie, hogy az általa államtitkárrá kinevezett Puch helyére a párt választmánya titkos szavazással Brecskáné Nagy Máriát, az addigi főkönyvelőt válassza meg, ám a pártfinanszírozást továbbra is Puch tartotta a kezében. Tudniillik egyedül ő ismerte azt a sűrű szövésű, mégis láthatatlan, informális kapcsolati hálót, amely a bizalmas személyes kontaktusok révén összegyűjtötte, és a megfelelő pontokra irányította a párt működésének anyagi forrásait. (Egy MSZP közeli vállalkozó mondta nekem akkoriban: csak nem gondolja a Gyurcsány, hogy ez a nő tényleg átveheti a párt anyagi ügyeit? Föl se veszik a telefonját. Azt se tudja, kiket kellene felhívni…) Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy Gyurcsány lemondását követően formálisan is újra Puch lett a pénztárnok (továbbá képviselő, immár ötödszörre, és – most először – elnökségi tag is)."

Csodálatos, precíz, igazi oknyomozó-leleplező könyv lehet, szintén ott a helye a karácsonyfa alatt Matolcsy György könyvével együtt.