Nem mondhatnám, hogy lerágtuk a körmünket a Fidesz kongresszusa miatt. A szoci kongresszusok valahogy sokkal izgalmasabbak, a Fidesznél viszont már tényleg csak az hiányzott volna a hátukon lévő púp mellé, hogy a sajtó az esetleges vesztesekkel foglalkozzon, akik nem nyerték el a kívánt pozíciókat. Ezért aztán maradt az izgalommentes 1 jelölt = 1 tisztség felállás, "a küldötteknek kizárólag az elnökség által már korábban jóváhagyott nevekkel előre kinyomtatott szavazólapokat kell bedobálniuk a megfelelő urnákba."
A szavazás eredménye szerint az összes leadott voks 1472 volt, ebből 1468-an szavaztak Orbánra, és érvénytelen voks nem volt. Ha csak annyit tehetett a kedves küldött, hogy az előre legyártott szavazólapot bedobja az urnába, akkor hová tűnt 4 voks? Mert így csak 99,7%-al lett újra elnök Orbán.

A szavazólapot az urnába bedobó Orbánról csak 3 fotós készíthetett fotót: az MTI (a fotó balra), a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet fotósa, bár az egész kongresszus sajtónyilvános volt.

Amúgy nekem tetszik ez a demokratikus szavazás, nincsenek meglepetések, nem kavarhat be az OVB meg az igazolással szavazó állampolgárok, remélem 2014-ben már mi is így voksolhatunk …

Ha a szavazás nem is, a beszédek azért hoztak egy kis színt a kongresszusba, voltak finom, dekódolni való üzenetek és voltak teljesen egyértelmű, nyílt mondatok.

Az elején a házigazda Láng Zsolt polgármester gyorsan felvázolta a tényállást az újságíróknak: "ne számítsanak izgalmas pártértekezletre, ugyanis itt nem lesznek botrányok, üzengetések, áskálódó blogbejegyzések."
 
Szerintem nem szeretik ezek a fiúk a blogokat, van egy olyan sejtésem …

Kövér Orbánt dicsérte ("Meghatározó erejű hiba nélkül sikerült kormányozni az országot. Ehhez kellett a gondviselés és a gondviselés mérhetetlen jóindulata is, amivel nem lesz célszerű a jövőben visszaélni"), Kósa meg viccet mesélt ("a szocialistáknál, ha régen láttak valakit, akkor megkérdezik, hogy beteg-e, vagy le van tartóztatva").

Lázár Jani még nagyobb sebességre szeretne kapcsolni, bár szerintem csak az Audijába képzelte magát, Budapest és Hódmezővásárhely között az autópályán ("Nem kérek elnézést az elmúlt év sodró lendületéért. A kormányt arra biztatom, hogy az oktatásügy területén is gyorsítani kell az első év tempóját. Az egészségügyet is meg kell változtatni a kétharmados felhatalmazás mellett. Nincs megállás, nincs lassítás."), majd sokadik alkalommal megígérte, hogy most már aztán tényleg nekiveselkednek a pártfinanszírozás rendbetételének. Ugye, pont erre nem jutott idő ebbe a nagy sietségben az elmúlt 400 napban. Pedig az LMP még be segített, megírták a törvényt, de csodák csodája, valahogy sosem ment át a házbizottságon …

Szegény Pelczné Gáll Ildikóról még a Nemzetközi Űrállomásról is látszik, hogy csak azért tagja az elnökségnek, mert vannak női nemi szervei (minek női kvóta, ha van egy Pelcznénk?!), olyan magvas beszéddel rázta fel a hallgatóságot, hogy "sokszor felteszik neki azt a kérdést, hogy mennyire fér össze az anyaság és a politikai szerepvállalás, de szerinte ez a kettő összeegyeztethető." Majd a drámát fokozandó elsütötte a "semmit nem adnak ingyen, minden sikernek ára van" és a "a politikának nincs férfi és nincs női arca" közhelyeket.
Köszönjük Ildikó, leülhet.

Pokorninak sem jósolok nagy karriert a beszéde után, valószínűleg elfelejtett egyeztetni Lázár "tovább gyorsítunk" Jánossal, mert olyanokat mert mondani, hogy "túl sok mindenbe vágunk bele, túl sok ponton vágunk egyszerre", "nem látjuk, a sok terv mivé fog összeállni", "van még egy gondunk, ez a kétharmad, nincs semmi, ami korlátozna bennünket", "amit ma kitalálunk, holnap törvényjavaslat, holnapután mindenkire kötelező norma", "megyünk előre, és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mindenhez értünk". "A legnagyobb veszély, ami ránk leselkedik, azok mi magunk vagyunk. Ha azt hisszük, mindenkinél okosabbak vagyunk, és mindent tudunk. Szó sincs róla."

Ilyen élesen még senki sem mondott ellent a hivatalos "fülkeforradalom-kétharmad-erre adtak az emberek felhatalmazást" szentháromságnak.
 
Ezután jött Orbán, aki egy poénba szőve foglalta össze a külpolitikánkat, zseniális: 
"Az Egyesült Államokkal való szövetség alapja a szabadság iránti elkötelezettség, Európával a közös kultúra, Kínával pedig a munkaalapú gazdaság és az adósság elleni harc adja a szövetség alapját. Aki Kínával a nyugati értékek alapján akar szövetséget kötni, az olyan elvarázsolt, hogy elsőre felveszik az LMP-be."

Ezután jött az elnöki összefoglaló az elmúlt időszakról, ezt is lehetne pólóra nyomtatni:

"Elvégeztük a munkát, egyetlen ügyben sem hagytuk, hogy a probléma súlya, a pesszimizmus, a kishitűség vagy mások kételkedése elbizonytalanítson bennünket. A támadásokat visszavertük. Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón verést…

Magyarország szembetalálta magát a problémák sokaságával, gigászi méretével, és nem hátrált meg, hanem tette a dolgát. A kormány nem elméleti recepteket kínált, hanem az ország megújításával gyakorlati, kézzelfogható és működő példát adott Európának. Azzal a fölfogással, amellyel megújítottuk Magyarországot, két egyszerű és józan tanácsot fogalmaztunk meg Európa számára. Először is merjünk magunk lenni, másodszor, ne hagyjuk, hogy mások mondják meg, mit tegyünk."

Úgy gondolom nem kell ragozni, hogy milyen demokráciafelfogásra vall, ha egy politikus a jogos vagy jogtalan, de mindenképpen a demokratikus játékszabályokat betartó kritikákra, véleményekre, észrevételekre úgy reagál, mint Bükkzsércen a Kígyó becenevű lokális vendéglátóhelyen a kevert pálinkától hirtelen magát nagyon erősnek gondoló tizenéves siheder.

Óriási utat járt be Orbán 1989-tól, aki szerint a kormányzás a "a Fidesz történetének legnagyobb küzdelme", aki szerint az állam érdekei ellen nem lehet demonstrálni.

"Koki", "saller", "tarkón verés" … és ez az ember a múlt héten még az Európai Unió soros elnöke volt.

Nem irigylem az 5 szakszervezetet, akik éppen most tárgyalnak Orbánnal: ha jó napja van Orbánnak, akkor lehet, hogy felajánlja nekik, hogy választhatnak: bohócügyi államtitkár vagy egy koki. Ha rossz napja van, akkor csak simán kibassza őket, a törvényt meg ma megszavaztatja. 

Az ilyen kongresszusok után mindig öröm olvasni a vezércikkeket. A Népszava-Népszabi-Stop vonalon megy a rettegés, a Magyar Nemzet-HírTV-Magyar Hírlap vonalon pedig a seggnyalás örömóda.

A mai nap gyöngyszeme a Magyar Nemzetben Seszták Ágnestól: 

" … A Fidesz kétharmados győzelme ennek ellentmondásaival kezdte a kormányzását. A magyar választó belátta, hogy így nem mehet tovább, változásokat akart, de nem az ő kárára. Legyen rend, de én ne járjak rosszul! A Fidesz-kormány ezt azonban nem tudja garantálni, és sokszor erőszakosnak vagy keménynek tűnő cselekedeteivel már így is az utolsó órákban van. Ha most nem sikerül a társadalmat átlendíteni a kádári diktatúra ballasztján, akkor soha nem leszünk az áhított nyugatias társdalom, stabil polgári demokrácia.

A rendcsinálás fájdalmas, de szükséges. A kormány lépésről lépésére szünteti meg a kiváltságokat, felülvizsgálja a rokkant- és kiváltságos nyugdíjasok helyzetét, elszámoltatja, még ha lassan is a nemzet ellen elkövetett disznóságokat, az állami vagyon szétlopását. A letartóztatások, az őrizetbe vételek jelzik, tisztul a kép és dőlnek a dominók. Módosították a büntető törvénykönyvet, szigorították az ítélkezési gyakorlatot, megszüntetik a nyakló nélküli segélyezést közmunkára szorítva a munkaképes embereket. Új alkotmány lép életbe büszkén hangsúlyozva ezeréves államiságunkat. A magánnyugdíjpénztárak államosításával megkímélik a költségvetést a milliárdos pótlásoktól, ugyanakkor elismerik a gyermeknevelést az adózásban. Büntetik az adócsalást, a táppénzcsalást, és kötelezik a munkaadókat a bérkorrekciókra. Az ország levált az IMF gyámságáról és Kína felé nyitotta meg gazdaságát, nagyot lépve ezzel a nemzetközi elismertség irányába is. A változások szélsebesen követik egymást, ezért a kormánynak fokozottan kell ügyelnie, hogy útközben el ne veszítse választói bizalmát. Kósa Lajos a kongresszuson azt mondta, a Fidesz hitvallása, hogy „Ebben az országban szeretnénk boldogulni."

(fn.hu, origo.hu,  index.hu)

Friss:  Közben az Elnök úr napirend előtti felszólalásában a parlamentben a Szociális Konzultációt is értékelte, szintén tanulságosan.

"Örömmel számolhatok be arról, hogy a szociális konzultáció még az előzőnél is nagyobb sikert hozott: összesen 1 millió 140 ezer kérdőív érkezett vissza – emelte ki Orbán Viktor.

A kormányfő úgy fogalmazott, ez a hatalmas szám két dolgot bizonyít. Az emberek bele akarnak szólni a jövőjük alakításába – jelentette ki, hozzátéve: másodszor azt is bizonyítja, sikeres az a kormányzás, ami nem az emberek feje fölött, hanem velük együtt, véleményüket meghallgatva hoz döntéseket. Mint mondta, akik nem küldték vissza a kérdőívet, a kormányra és a parlamentre bízták a döntést. "

"A szociális konzultáció legfontosabb tanulsága két szóban foglalható össze: Magyarország felébredt – jelentette ki Orbán Viktor. Hozzáfűzte: „felébredtünk egy hosszú kábulatból, ami a munka nélkül szerezhető hamis, ám annál kecsegtetőbb illúziójából indult, és a teljes összeomlás rémálmába torkollt”."

"A szociális konzultáció annak a bizonyítéka, hogy a magyar emberek nem hisznek többé az ingyen sörben, mert megtanulták: végül a többszörösébe kerül, mint az, amiért megdolgozunk – szögezte le, hozzátéve: ingyen sörre, potyázásra, kéregetésre nem lehet berendezkedni, és nem lehet jövőt építeni."

"Az emberek elsöprő többségben értenek egyet azokkal a javaslatokkal és változtatásokkal, amelyekkel elejét vesszük az eladósodásnak, és amelyekkel helyreállítjuk a munka eredeti státuszát, vagyis azt: aki dolgozik, az följebb jut, aki nem akar dolgozni, az hátrább kerül. "