"Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban" – mondta Orbán Viktor tavaly novemberben a Máért ülésén, és kifejtette, hogy nyitni kell új irányok felé, az a jövő. (Meg az EU-ban úgyis eléggé utálnak minket.)

Bár egyik új barátunk, Tonga is keletre van tőlünk, azért nem az a gazdasági nagyhatalom, akivel összefogva óriási fellendülés köszöntene Magyarországra, így diplomatáink a két keleti óriással is felvették a kapcsolatot. Lendületes nyelvcsapásokkal.

1, Sárkány
Az [origo] szépen megírta, milyen nehéz helyzetben vannak a magyar cégek Kínában, ott ugyanis "nem bűn lemásolni dolgokat, náluk nagyobb motiváció, hogy bebizonyítsák, ők is meg tudnak valamit csinálni", és "túljárni a másik eszén, dicsőség". Például, egy szerződés ott csak akkor érvényes, ha rajta van az állami hivatalos pecsét, ezt nem mindegyik európai partner tudja, amivel a kínaiak vissza is élnek. A hagyományosan sikeres élelmiszeripari exporttermékeink se sokat érnek náluk, ugyanis teljesen más az ízlésük, mint a mienk, szalámiból az édeset, libából máj helyett a lábát/fejét/szárnyát szeretik, a bort pedig rövidként isszák.

Viszont rengetegen vannak, gazdagabbak az USA-nál, így komoly tényezők.

Fellegi Tamás, magyar-kínai kormánybiztos tájékoztatójában olvashatjuk, hogy

"Kína meghatározó partnerünk az ázslaí-csendes-óceáni térségben . Az Európán kívüli országok közül Kínával a legélénkebbek a kétoldalú kereskedelmi kapcsolataink. 2010-ben az áruforgalom értéke mintegy 7,7 milliárd dollár volt. (…)

A kínai partnerek fontos szerepet játszhatnak a MÁV megújításában, a légiközlekedés fejlesztésében. Számítunk a munkahelyteremtő és magas hozzáadott értékű kínai beruházásokra, és segíteni kívánjuk a hazai innovatív megoldások exportját is.

Célunk az, hogy a kínai befektetők Magyarországon, magyar munkahelyeket létesítsenek, minél nagyobb arányban támaszkodva a hazai beszállítókra. Egyértelmű szándékunk, hogy kiegyenlitettebbé tegyük a külkereskedelmi kapcsolatainkat a magyar kivitel erőteljes fejlesztésével, a világszínvonalú magyar termékek számára elérhető piacok feltárásával és a magyar vállalkozók helyzetbe hazásával.

Magyarország Kína-politikájának meghatározó eleme a belső területekkel folytatott politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztése is. A csungkingi magyar főkonzulátus és a vízumkiadó helyiség megnyitásától elsősorban a belső-kínai üzleti kapcsolatok élénkítését, a kulturális és oktatási-kutatási együttműködések elmélyítését várjuk ."

 

Csunking azért kiemelkedően fontos, mert a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) tájékoztatása szerint a közel Magyarország nagyságú, 32 millió lakosú tartományi jogú város gazdasági növekedése évi 15 százalék fölött van. Nagyon szeretnénk oda exportálni, "elsősorban mezőgazdasági technológiák,  ipari kemencék, járműipari összeszerelő sorok, ipari hegesztő gépek és vízgazdálkodási környezetvédelmi technológiák ". Most tárgyaltak mindenféle logisztikai kérdésről, főleg arról, hogy tudnánk rácsatlakozni a Németország-Kína vasútvonalra, amivel 16 napra csökkenne a szállítási határidő.

Barátságunk jeleként Schmitt Pál Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje csillaggal kitüntetést adományozta Dai Bingguonak, a Kínai Népköztársaság államtanácsosának, akit ezután Fellegi díszvacsorán látott vendégül.

2, Medve
Május 12-én a Parlamentben tartotta alakuló ülését a Tolsztoj Társaság, a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület, melynek elnökévé Szűcs Olga főiskolai tanárt (?) választották az alapító tagok, tiszteletbeli elnöknek pedig Lezsák Sándort. Ő "az eseményen kiemelte: rendkívül nagy szükség van arra, hogy a kormánnyal párhuzamosan civil szervezetek is segítsék a két ország kapcsolatainak fejlődését."

Nos, ennek a "civil" szervezetnek ez az alapító nyilatkozata:

"Mi, a Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület alapító tagjai, abból a felismerésből fakadóan, hogy

– Oroszország a közös történelmi együttélés folyamán mindig kiemelkedő partner volt Magyarország számára,

– Oroszország ma is a világpolitika, a világgazdaság és az egyetemes kultúra egyik meghatározó tényezője, és történelmi távlatokban az is marad,

– a magyar gazdaság sem a közeljövőben, sem középtávon nem nélkülözheti az orosz energiaimportot, miközben jelenlétünk erősítése az orosz piacon a magyar gazdaság egyik kitörési pontja lehet,

a mai napon a magyar-orosz kapcsolatok fejlődésének elősegítése céljából megalakítjuk a Tolsztoj Társaságot.

Társadalmi egyesületünk céljai:

– hozzájárulás a magyar-orosz politikai, gazdasági, tudományos, oktatási és kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez,

– a két ország civil társadalmi kapcsolatainak erősítése, fórum biztosítása a közös kulturális és keresztény értékekből fakadó együttgondolkodásra,reális Oroszország-kép kialakítása a magyar közvéleményben, megismertetve a hazai érdeklődőket az orosz társadalom fejlődésével, gazdaságának és kultúrájának eredményeivel,

– Magyarország népszerűsítése az Orosz Föderációban, a magyar gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés eredményeinek oroszországi bemutatása.

 a Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület alapító tagjai

 

Budapest, 2011. május 12."

 

Valószínűleg ilyesmire gondolhatott Orbán, mikor arról beszélt, hogy "a jövőben átalakulnak a külpolitikai kapcsolatok, és elsősorban a gazdasági, pragmatikus szempontok lesznek fontosak. Az ideológiai, civilizációs, vallási vagy katonai szempontok viszont háttérbe szorulnak a szövetségkötésekkor." …..

Mindenesetre az orosz fejlődésről nekem a pár hete kapott kép ugrik be, a történelmi együttélésről meg hadd ne mondjam, mi. Persze a gazdaság fontosabb a büszkeségnél. Vagy nem?