Vastagbőr

Ilyen ország nincs még egy!

Andragógus vagy orvos lennél inkább?

2011. április 6. 1 percp

Az Eduline idén is elkészítette a felsőoktatási felvételi összesítését, érdemes megnézni.

Mire vágyik egy mai fiatal, mi szeretne lenni?

Tapasztalható is némi javulás, meg nem is a hamburgersütőként vagy szalagmunkásként dolgozó alibivégzettségűek részlegén: tavalyhoz képest a bölcsészettudományi és társadalomtudományi karokon 9-10 százalékkal csökkent, a művészeti és művészetközvetítési területen 9-10 százalékkal nőtt a jelentkezők száma. Az orvosi és egészségtudományi, a természettudományi, a műszaki és az informatikai szakokat is többen választották, mint 2010-ben.

Az összesítő táblázat:

A legtöbben természetesen topmenedzserek, szállodaigazgatók, mindenféle osztályvezetők szeretnének lenni, és 6436 főt vonzott a média légypapírja, mint méhet a méz. Bár nem is lehet ezen a számon csodálkozni, mikor valakit egyszeri ötperces tévészereplés után "celebnek" meg "sztárnak" szólítanak, és vagy két hétig foglalkoznak is vele a pletykalapok és bulvárműsorok… Az utóbbi időben divatossá vált andragógia szak pedig a nyolcadik helyre kúszott fel 1 év alatt, remélem jövőre már dobogós lesz! Bár csak Pécsen 250 pedagógusállás szűnik meg a jövőben gyerekhiányra hivatkozva, a felnőttképzés hátha felkapottabb lesz….

A mai Magyarországon tényleg, szívből elhivatottnak kell lenni ahhoz, hogy óvónőnek, tanítónak jelentkezzen valaki. Vagy egészségügyi dolgozónak, mint az a 4440 fő, aki ápoló akar lenni. Bár talán ők nem tervezik, hogy itthon dolgoznak majd a diplomájukkal. Legalábbis a helyükben én nem tenném, hisz külföldön kapkodnak a jó EÜ-sök után, Magyarországon pedig ennyit keres egy orvos:

Ez pedig egy angliai fizetési papír:

Szócska Miklósnak vannak ugyan tervei az orvoselvándorlás megállítására, de mivel béremelés nem szerepel a listán, nem lehet sok sikerre számítani.

Csak ezután is hosszú perceket, órákat várni az orvosnál, fáradt szemeit nézve hallgatni a kialvatlanságából és fásultságából fakadó morgását, és hálásan a zsebébe csúsztatni a borítékot, ha sikerrel kezel vagy épp megment minket.