Bezárás

769 ezer adóforint nézőnként

Groó Diána rendezőnő idáig két nagyjátékfilmet forgatott, 2004-ben a Csoda Krakkóbant, és idén a Vespát. Jó mókának tűnik ez a rendezősdi. Leszívjuk  nagyrészt az állami csecst, forgatunk valamit, ha bűnrossz, akkor rámondjuk, hogy "művészfilm", azt úgysem értik a zemberek, adunk neki egy-két díjat, megnézi pár ezer ember oszt’ csókolom. Kérem a következő forgatókönyvet, és minden indul előröl. Következmények nincsenek, ha megbukik a filmed, akkor is megkapod legközelebb a támogatást, elvégre rendező vagy, akkor rendezned kell.

Groó tavaly forgatta le második filmjét, a Vespát. (Facebook-oldal)
A sztori: 
"A 12 éves Orsós Lali (Tóth Sándor) kártyán nyer egy csokoládét, amely egy nyerő kupont rejt: a nyeremény egy Vespa motorbicikli. Igen ám, de a motort Budapesten kell átvenni. Lali elindul a beregháti romatelepről a fővárosba, hogy az áhított motor mellett rátaláljon rég nem látott édesapjára is."

A film 2 díjat is nyert februárban a Filmszemlén: legjobb eredeti filmzene és Tóth Sándor alakításáért színészi különdíj.

Múlt héten meg is volt a premier, elkezdték játszani a mozik. (Mozinet.hu kritika. NOL kritika, a film előzetese pedig itt megnézhető)

Nos, az első héten 91 néző fizetett a filmért.

Amivel nem is lenne gond, mert rossz filmre nem megyünk moziba, csak éppen ez a film 170 millió forintba került.

És ebből az állami támogatás

Hetven millió adóforintba került ez a film, melyre 91 néző ment el! Ha csak film készítői, a színészek, azok családtagjai és barátai elmennek megnézni, már az is több, mint 91! (Ha én forgatnék egy filmet, és meghirdetem itt a blogon, még arra is többen mennének el, mint 91!)

Hogy mennyit lehet kapni 70 millió forintért, arról Zuschlag tudna mesélni, a lélegeztetőgépes számmisztikával most nem is jönnék elő …

Groó Dianával nem is csak ennyi a probléma, hogy forgatott egy filmet, csak nem tudja senki sem, hogy kinek, mert nem a nézőknek, az biztos, hanem igazi belvárosi, bölcsész értelmiségi módjára még meg is mondja a magáét:

– Hogyan változott a forgatókönyv fejlesztése során a film hangulata?

Úgy éreztem, hogy nagyon óvatosnak kell lennem, mert nekem bármekkora is az empátiám innen Budapestről, nem tudom, hogy egy telepen hogyan zajlanak egy tizenkét éves kisfiú mindennapjai. Ezért elsődlegesnek tartottam, hogy ezt a fiút tényleg megtaláljuk, ennyi realitásalapot mindenképpen akartam. Az asszisztensem szentesi és jól ismeri a szentesi telepet, javasolta, hogy ott kezdjük a szereplőválogatást. Bevontuk a cigányvajdát, aki rögtön összeverbuvált nekünk húsz-harminc gyereket a művelődési házba.

(…)

A mi történetünkben Lali kezdettől egy roma kisfiúként szerepelt. Magyarországon pedig szokatlan, hogy egy film főszereplője roma legyen, plusz a forgatókönyvírás közepén jártunk, amikor a magyar társadalom zéróra vizsgázott.

(…)

Van egy előzmény és folytatás nélküli, mellbevágó pillanat a filmben, amikor Lali váratlanul bekerül egy férfi puskájának a célkeresztjébe. Ez miért került bele?

– Tudatos döntés volt. Nagyon megráztak a romagyilkosságok, és ugyan ezekről nem beszélünk a filmben, de el akartam helyezni egy jelzést, hogy emlékezzünk rájuk. Sokan háborogtak, hogy egy mázos történetet csináltam, aminek köze nincs a valósághoz. Én meg azt gondolom, hogy ezektől a jelektől volt erős. És míg a szakmai közönség fele hőbörgött, hogy miért nincsenek benne a gyilkosságok, addig, amikor roma ismerőseim, barátaim nézték meg a filmet tesztvetítésen, a célkeresztnél felszisszentek, és azt kérdezték, hogy ugye nem dördül el? Én azt gondolom, hogy elég, ha mindenki tudja, hogy miről van szó. Magyarországon azt jelenti, hogy itt halomra öltek gyerekeket, globálisan pedig azt jelentheti, hogy egy gyerek mindig célpont, egy gyerek mindig ki van szolgáltatva.

(…)

– Reményeid szerint mikor forgatsz legközelebb?

– Ha rajtam múlna, a transzvesztitás sztorit leforgatnám jövőre, de ennek zéró esélye van, jó esetben másfél év múlva. Van egy másik filmtervem is, Regina Jonasról, a világ első rabbinőjéről, akit 1935-ben avatták fel Berlinben, és koncentrációs táborban pusztult el. A történet nem csak azért érdekel, mert ’35-ben történt, hanem, mert az ortodox közegben még ma sem olyan nagyon elfogadott, hogy ilyen reform női rabbik rohangálnak.

 
Sajnos úgy néz ki, hogy a transzis meg a női rabbis filmre már nem fog állami támogatás jutni (remélem) … a támogatásokat ugyanis befagyasztották, a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriuma új elnöke, Kőrösi Zoltán pedig világosan megmondta, kevesebb filmet támogatnak.

Kőrösi szerint "a jelen keretek között – márpedig reálisan két évig nem nagyon lehet forrásbővülésre számítani – nem helyes stratégia ennyi játékfilmet támogatni. Túlságosan elaprózódnak a támogatások és nem valós költségvetések létrehozását eredményezik. Évente körülbelül harminc játékfilmet támogatni ekkora keretből gazdasági értelemben egyszerűen tarthatatlan. (…)  A politika és a közvélemény bosszús a filmes túlköltések miatt és nem is oktalanul. A filmesek nem szoktak hozzá a szigorhoz, új nyelvet kell tanulniuk. Számomra némileg meglepő módon a játékfilmesek közt pillanatok alatt kialakult az a hozzáállás, hogy az elmúlt évek túlköltését és a jelen helyzetet a mi négy hónapja hivatalban levő kuratóriumunkon kérik számon."
 
Mint kiderült, a teljes filmes támogatás csak nyolcada a teljes színházi struktúra támogatásának, és nem több, mint az Operaház állami támogatása. Csak éppen rengeteg produceri cég alakult, melyek egyre inkább a Magyar Mozgókép Alapítványra támaszkodtak (= az állami támogatásra).

"Azt kell mondjam, anélkül, hogy bárkit bántani akarnék, hogy a magyar filmes szakma jelentős része erősen el van kényeztetve. Két dologra szocializálódtak az elmúlt években, évtizedekben: az egyik, hogy valamilyen módon – akár törvényességet feszegető szisztéma révén is – mindig megoldódott a pénzhiány, a másik pedig, hogy mindig központi irányból érkezett a megoldás. Talán ezért is van, hogy bizonyos vágyak és tervek közvetlen nem teljesülése esetén már katasztrofista világképet vetítenek."

Groó Diána már nagyon aggódik, ha nincs állami pénz, nincs aki finanszírozza a munkáját, és mit csináljon egy rendező, ha nincs mit rendezni? Milyen szponzor fogja a saját pénzét kockáztatni 91 nézőért?

"A jelenlegi helyzetet nem tartom sokáig fenntarthatónak. Bízom abban, hogy senkinek nem szándéka a magyar filmek folytonosságának megszakítása és a filmes társadalom teljes ellehetetlenítése. Ez ugyanis a nemzetközi csatornákat is elzárja. Eddig szinte csak az MMK- támogatás biztosította a magyar filmek útját és a külföld felé a garantált koprodukciós forrást. A politikai csatározás a magyar film kérdésében egyenlő a totális megsemmisüléssel. Megkérdőjelezni az elmúlt évek hazai és nemzetközi filmes sikereit pedig nem lehet. Én a sikeres alkotók közül egyet sem ismerek, aki akár pár hónapra is hátradőlhetett volna a honoráriumából, egy játékfilmre fordított többéves munka után. A dokumentumfilmekről nem is beszélve. A magyar filmek többsége, bármennyire hihetetlen, a nemzetközi mércéhez képest nagyon kevés pénzből készül. Ha sikerül egy átgondolt elosztási rendszer kidolgozása, a producerek az állami forrásokon kívül mást is képesek felmutatni, valamint a televíziós csatornák sem vonják ki magukat a filmgyártásból, akkor normális állapot következhet. De ennek már rég meg kellett volna történnie. Egyelőre a már megítélt támogatások befagyasztása, a produkciók leállítása a filmkészítőket bünteti. Ez a blokád pedig, a mai divatos kifejezéssel élve, nem kifejezetten a nemzeti értékmegőrzés szándékát tükrözi. Nagyon bízom benne, hogy ez az állapot nem tart sokáig."

ui:
Mundruczó Kornél legújabb filmjét, a "Szelíd teremtés – A Frankenstein tervet" 653 néző látta.
120 milliós állami támogatásból készült.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom